A valódi, súlyos kimenetelű nemkívánatos hatást okozó antibiotikumallergiák napjainkban ritkábbak, mint amennyi betegről tudni véli az egészségügyi személyzet a betegdokumentációk alapján. A pontatlan allergiás anamnézis a széles spektrumú antibiotikumok elleni rezisztencia növekedésével, a Clostrioides difficile gyakoribb előfordulásával, költségnöveléssel és számos egyéb kockázatokkal jár mind a járó-, mind a fekvőbeteg-ellátásban.

Egy 59 éves férfi progrediáló, teljes testre kiterjedő kiütéssel kereste fel orvosát. A viszkető kiütés a végtagjain kez­dődött körülbelül 6 hónappal korábban, és kezdetben gyógyszerszedéssel össze­függésben megjelenő exanthemának di­agnosztizálták kalciumcsatorna-blokkoló szedését követően. 

Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzés bőrgyógyászati vo­natkozásai az utóbbi hónapokban kerültek látótérbe. A bőrtünetek mind a szisztémás tünetek mellett, mind pedig azoktól függetlenül jelentkezhet­nek, morfológiájuk széles skálán mozog. Közleményünkben a COVID-19 betegség lehetséges bőrtüneteit mutatjuk be három saját esetünk kapcsán.

Jelen közlemény az Egészségügyi Közlöny 2020. március 4-i számában megjelent, eredetileg 29 oldalas Irányelv rövidített változata. Összeállításában 18 hazai vezető infektológus és mikrobiológus vett részt, és 7 szakmai kollégium véleményezte. 

1994 óta idén észlelték a legtöbb kanyarós esetet az USA-ban, holott 2000-ben a betegséget már megszűntnek nyilvánították.

Egy egyébként egészséges 34 éves fér­fi késő ősszel azzal kereste fel orvosát, hogy 4 nappal korábban bőrkiütések jelentek meg a kezén, melyek aztán a karjára, hátára, mellkasára és lábára is ráterjedtek. A kiüté­sek enyhén viszkettek, nyomásérzékenység nem volt észlelhető. A beteg ínyfájdalmat is panaszolt. Jelentkezése előtt egy héttel zaj­lott enyhe felső légúti hurutjából felgyógyult. A közelmúltban nem váltott korábbi tisztí­tószeréről, szappanjáról vagy samponjáról újabbra. Általános tünetek nem mutatkoztak.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

BEVEZETÉS
A szerv- és csontvelő-transzplantációra szoruló betegek védőoltási programjának kialakítására egységes irányelv létrehozása szükségszerű. A két betegcsoport oltási sémája eltérő: a szervtranszplantáltak esetében megváltozik az immunállapot a transzplantáció előtt és után; csontvelőtranszplantáltak esetében pedig a poszttranszplantációs immunstátusz gyakorlatilag a gyermekkori kiindulási állapotra esik vissza. Komplikáló tényező a védőoltásokra adott immunválasz minősége, melyet befolyásolhat a graft versus host (GVHD) reakció jelenléte (elhúzódó immunszuppresszió) vagy az alkalmazott immunszuppresszív terápia. Kellő szakirodalmi adat és evidencia hiányában egyes esetekben tisztázatlan a beadandó oltások dózisának, boosterelésének és biztonságosságának kérdése.

BEVEZETÉS
A myeloma multiplex (MM ) a második leggyakoribb hematológiai malignitás, ami legtöbbször számos tünettel, csontfájdalommal, patológiás csonttöréssel, fáradtsággal, infekciókkal jár. Az elmúlt évek során, a proteaszóma-inhibitorok (PI), az immunmoduláns készítmények (IMiDek) és a monoklonális antitestek (MoAt) bevezetésével az MM akut betegségből krónikus, relapszusokkal és remissziókkal tarkított betegséggé vált, amivel a betegek jelentős része évekig él. A hosszú távú kezelés térnyerésével a betegek életminősége is előtérbe került, ami miatt szükséges, hogy a kezelőorvos ismerje és megfelelően kezelje az új gyógyszerek mellékhatásait. A szerzők az alábbiakban öt myelomás beteg ismertetésén keresztül mutatják be a nem kemoterápia alapú myelomaellenes kezelés leggyakoribb és legsúlyosabb mellékhatásait és azok kezelését.

A gyermekkori kötelező védőoltásokra nézve az átoltottság 99% fölött van Magyarországon. Ennek köszönhető, hogy nem fordul elő az országban diftéria, poliomielitisz, sporadikus a morbilli, a rubeola és a többi, védőol­tással megelőzhető fertőző betegség. A védőoltásokat ellenzők számának növekedése ezt a kedvező járványügyi helyzetet veszélyezteti.