A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.

A vesekövesség népbetegség. Gyakorisága régóta nagy, és ma is egyre nő. A férfiak korábbi dominanciája eltűnőben van, ma már alig kisebb a nő­betegek száma. A recidíva aránya igen nagy. A vesekőbetegség kezelése több, mint a fájdalmat szüntető sürgős ellátás, majd a bennrekedt kő műtéti eltávolítása. Összetett orvosi feladat, amelyben számos szakmának kez­dettől van dolga, és a hosszan tartó betegség végül a vesekőtől távol álló specialitásoknak is feladatot ad. A kőprofilaxis révén a heveny fájdalmakon túl a késői következmények is nagyrészt megelőzhetők.

Németországban a koszorúér-betegség a leggyakoribb halálok, emiatt különösen fontos, hogy amennyiben egy betegnek coronaria-reperfúziós beavatkozásra van szüksége, akkor azt a lehető leghamarabb elvégezzék. Egyes EKG-elváltozások azonban megnehezíthetik a diagnózis gyors és pontos felállítását. A tanulmány bemutatja, miként ismerhető fel jobb vagy bal Tawara-szár blokk mellett az akut szívinfarktus.

Az elmúlt évtizedek egyik legrettegettebb betegsége és legfőbb haláloka ma is csak akkor gyógyítható, ha a beteg időben kórházba, katéteres labo­ratóriumba kerül!

A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

A szélütés a halál harmadik leggyakoribb és a súlyos mozgáskárosodás leggyakoribb oka. Egy új, nagy vizsgálat azt bizonyítja, hogy ilyenkor panaszok hiányában is valószínű a koszorúér hálózat néma betegsége, ezért a coronariák gondos vizsgálata nem maradhat el.

A szerző áttekinti a vénás tromboembólia (VTE) epidemiológiáját, elemezve a kórkép növekvő incidenciájának okait, a veleszületett és a szerzett trombózishajlam fontosabb tényezőit, a várható szövődmények előfordulását és a trombofília szűrésének helyes elvét. A diagnosztika jelenlegi sarkalatos pontjai a vizsgálat előtti klinikai valószínűség felmérése, a D-dimer meghatározás, a kompressziós Doppler-ultrahang és a CT-angiográfia. Az alsó végtagi mélyvéna-trombózis (MVT) és a tüdőembólia (PE) mellett szó esik a szokatlan helyen (felkari, zsigeri erekben) megjelenő, ritka trombózisok sajátosságairól is.

Az endoteliális diszfunkció az endotélium olyan szisztémás kórállapota, melynek jellemzője a vazodilatátorokhoz – alapvetően a nitrogén-monoxidhoz – való korlátozott biológiai hozzáférés. Ennek nyomán zavart szenved az endotéliumdependens vazodilatáció, károsodik az érfal anyagcseréje és működése. Az endoteliális diszfunkció egyik kulcsfontosságú eleme a reaktív oxigéngyökök fokozott termelődése, mely egy sor betegség – köztük a magas vérnyomás, ateroszklerózis, diabetes mellitus, szívhipertrófia, szívelégtelenség, isémiás-reperfúziós károsodás és stroke – kialakulásában szerepet játszik. Mindezek fényében nagy klinikai jelentőséggel bírnak azok a szerek, melyek kedvezően befolyásolhatják ezeket a változásokat.
Vascular Health and Risk Management, 2012. március

A kardiológiai rehabilitáció alatt a nagyérbetegségben szenvedő betegek cukoranyagcseréjét is ki kell vizsgálni. A szívbeteg diabéteszesek kockázatának széles körű csökkentésére különösen alkalmas a kardiológiai rehabilitáció alatti, sok összetevőből álló kezelés. A gyógyszeres kezelés optimalizálása mellett előtérben állnak az életmódbeli változtatások (mozgás és táplálkozás), valamint a betegoktatás. A rehabilitáció egyik központi feladata a koszorúér-betegségben és 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek társadalom-orvostani helyzetének személyre szabott értékelése mindenekelőtt a munkaképesség és a környezetbe való beilleszkedés szempontjából.

Érvek mellette „Mondd csak, szerinted 10 év múlva szükség lesz-e még intervencionális kardiológusokra?” – szegezték nekem a kérdést a klinika ebédlőjében. Ebéd közben volt mersze a kollégának csak úgy mellékesen megkérdőjelezni az intervencionális kardiológia létjogosultságát. Szóhoz sem jutottam. Hogy jut ilyen az eszébe, kérdeztem tőle, mire néma csend lett az asztalnál. „Hát a COURAGE – ami egyébként kurázsit jelent, jegyezte meg – bizonyította, hogy a gyógyszerek éppen olyan jók, mint a beavatkozások.” Érvek ellene A jellegzetes terhelés utáni szívizomischaemiában megnyilvánuló stabil angina pectorist rendszerint izolált koszorúér-szűkület okozza.Ma gyógyszeres kezelés mellett jó a stabil angina pectoris prognózisa, mivel eredményesen csökkenthető a plakkrepedés és az azt követő vérrögképződés kockázata. Ez a cél az invazív beavatkozástól függetlenül javallott következetes acetilszalicilsav-, sztatin- és ACE-gátló-, illetve angiotenzinreceptor-blokkolókezeléssel érhető el. A döntő kérdés az, hogy a prognózis vagy az életminőség szempontjából melyik beteg számára jelent többlet hasznot a koszorúér- tágítás stent beültetésével, illetve a coronaria bypass műtét. Az invazív koszorúér-vizsgálat, azaz a szívkatéteres vizsgálat elvégzése előfeltétele ezeknek a beavatkozásoknak.