A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

A pszichiátereknek gyakran betegeik obesitását is kezelniük kell, ráadásul a pszichiátriában felírt gyógyszerek jelentős része is testsúlynövekedést okoz, ezért nagyon fontos lenne a testsúlycsökkentő injekció elérhetősége.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

Az alkoholbetegség elsőként választandó gyógyszere az akamprozát és a naltrexon, melyek alkalmazásával sikeresen csökkenthető a relapszusok gyakorisága. A szerek közötti választást az egyidejűleg fennálló egyéb kór­állapotok és az adagolási sémához kapcsolódó adherencia ismerete szabja meg (A szintű ajánlás, egy metaanalízis alapján). Két gyógyszer együttes alkalmazása további előnyöket nyújthat a kezelés korai szakaszában (B szintű ajánlás, egyetlen véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálat [RCT] alapján).

A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

A fázis III ADAPT-2 vizsgálat szerint a naltrexon-bupropion kombináció mérsékelten bár, de hatásos a metamfetamin-függőség kezelésében.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

Az Alkermes Plc január 28-án bejelentette, hogy a fázis III ENLIGHTEN klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta olanzapin/szamidorfán hatóanyagú készítményét szkizofrénia és bipoláris zavar indikációkban.

Az alkoholos májbetegség az egyik leggyakoribb idült májbetegség, melynek teljes klinikai spektrumában – a tünetmentes zsírmájbetegségtől az előre­haladott cirrózisig – alapvető az alkoholfogyasztás abbahagyása, a teljes absztinencia, amely meghatározza a kórlefolyást és a hosszú távú kimenetelt.

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

A testsúly és annak változásai a kardiovaszkuláris kockázattal több tekin­tetben ellentmondásos kapcsolatban állnak, különösen kardiovaszkuláris társbetegségek jelenlétében. A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők túlsúlyának vagy mérsékelt elhízásának paradox védőhatása számos vizs­gálatban igazolódott. Ez azonban érdemben nem változtatta meg az eddigi ajánlások testsúlycsökkentő paradigmáját.