A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) emberi felhasználásra szánt gyógyszerekkel foglalkozó bizottsága (CHMP) negatív véleményt fogalmazott meg a neratinib hatóanyaggal kapcsolatban. 

AZ EMA CHMP igen sok készítményt vizsgált decemberben.

Az Európai Gyógyszerügynökség október 26-i jelentése szerint 2017. november hónapban a táblázatokban szereplő hatóanyagokat tartalmazó készítmények értékelését végzi a CHMP, azaz az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága.

Az utóbbi évtizedben az emlőrák célzott terápiája világszerte a klinikai rutin részévé vált. A jelenleg elérhető célzott terápiás kezelések célpontjai a hormonreceptorok és az EGFR/HER útvonal. A négy HER receptor közül a HER2 alkalmazott terápiás célpont, mely a RAS, RAF és PI3K molekulákon keresztül aktiválja a sejten belüli jelátviteli útvonalakat. Összefoglaló írásunkban röviden ismertetjük a HER2-n ható, az emlőrák terápiájában már elfogadott monoklonális antitesteket (trastuzumab, pertuzumab) és tirozinkináz-gátlót (lapatinib), valamint az elfogadásukhoz vezető klinikai vizsgálatok eredményeit. A harmadik fázisban lévő klinikai vizsgálatokba bevont szerek (neratinib, afatinib) is bemutatásra kerülnek, illetve röviden bemutatjuk az első és második fázisban lévő, az mTOR, a PI3K, az IGFR1 és a HSP90 molekulákon ható szereket is. Kitérünk a klinikai gyakorlatban alkalmazható negatív biomarkerekre (amelyek a terápiás válasz hiányát tudják előre jelezni). További klinikai áttöréshez új terápiás választ előre jelző pozitív biomarkerekre lesz szükség. Magyar Onkológia 57:147–156, 2013

Kulcsszavak: HER2, emlőrák, biomarkerek, trastuzumab, célzott terápia

A daganatos betegek gyógyításában fordulópontot jelent a daganatok kialakulásában és növekedésében kulcsszerepet játszó génhibák felismerése és az ellenük célzottan tervezett terápia. A nem kissejtes tüdőrákok esetében a kis molekulasúlyú gátlók kezdetben hatásosak, de később rezisztencia alakulhat ki velük szemben, ami újabb kihívást jelent. 

OncoTargets and Therapy, 2013. június

Az epidermális növekedési faktor receptora (EGFR) által vezérelt jelátvitel központi szerepet játszik az NSCLC és más tumorok proliferációjának, túlélésének és differenciálódásának szabályozásában. 

Az emlőkarcinómák kezelése céljából kifejlesztett számos új hatóanyag megváltoztatta a terápiát. A daganatsejtek receptorstátusának függvényében különféle terápiás szerek állnak rendelkezésre.