Új gyógyszercélpont gyermekkori neuroblasztómában

A TIGIT-PD-L1 immunellenőrzőpont-gátló kombinált blokádja sikeresnek mutatkozott állati modellszervezetekben, hamarosan remélhetőleg megkezdődhetnek a klinikai vizsgálatok.

A neuroblasztóma kialakulásának folyamatát tárták fel a kutatók, és egy olyan új hatóanyagot is kifejlesztettek, amely gátolja a folyamatot elindító fehérjét.

Neuroendokrin daganatok (neuroendocrine neoplasia, NEN) szinte minden szervben és testrégióban megjelenhetnek, morfológiailag két viszonylag homogén csoportot alkotnak, melyek közös jellemzője a neuroendokrin markerek (szinaptofizin és kromogranin A) expressziója.

A kezelésre nem reagáló vagy kiújuló neuroblastomás betegek túlélését sikeresen növeli a daganatsejtekben jelen lévő GD2 gangliozidellenes monoklonális antitest terápia, a dinutuximab béta. Az új monoklonális antitest terápia mellékhatásprofilja (megfelelő előkészítés esetén) mind első vonalbeli, mind pedig recidív kezelés esetében jól tolerálható.

A neuroendokrin daganatok (NET) a diffúz neuroendokrin rendszer csoportosan vagy elszórtan előforduló enterokromaffin (APUD – amine precursor uptake and decarboxylation) sejtjeiből erednek.

Az étrend-kiegészítők tápanyag-koncentrátumokat tartalmaznak vitami­nokkal, ásványi anyagokkal és egyéb táplálkozásspecifikus vagy fiziológiás hatású anyagokkal együtt. Célzottan rá kell kérdeznünk a szedésükre ahhoz, hogy megítélhessük esetleges nemkívánatos hatásukat, a laboratóriumi paraméterekben miattuk bekövetkezett változásokat vagy a gyógyszerek­kel való kölcsönhatásukat. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az étrend-kiegészítők hasznáról és kockázatáról szóló felvilágosításra.

Az egereknek kis dózisban adott doxiciklin csökkentette az alfa-szinukleinek toxicitását, így lassította a Parkinson-kór progresszióját.

A sejtközvetített immunválaszban központi szerepet játszó T-sejtek antigénspecificitását meghatározó receptor (T cell receptor, TCR) a sejtmembránban helyezkedik el heterodimer formájában, a CD3 jelátvivő komplexummal kapcsoltan. A TCR-ek patogénekből, malignus, illetve normális sejtekből származó, a fő hisztokompatibilitási komplexum (major histocompatibility complex, MHC) molekulák által bemutatott peptideket ismernek fel. A T- limfociták tumorsejtölő képességének kiaknázását célzó stratégiák egyike az adoptív sejttranszfer (ACT), mely ex vivo aktivált és felszaporított tumorantigén-specifikus, vagy genetikailag átprogramozott antigénreaktivitású T-sejteket alkalmaz.

Az adoptív sejtterápia (adoptive cell therapy, ACT) személyre szabott daganatkezelési módozat, mely a beteg saját, tumorellenes aktivitású immunsejtjeinek visszaadását foglalja magában. Több előnye is van egyéb, pl. vakcináción alapuló immunterápiás modalitásokkal szemben: a tumorregresszió eléréséhez megfelelő mennyiségű, aktivált tumorellenes T-sejtek felszaporítását teszi lehetővé, valamint a betegben kedvező mikrokörnyezet létrehozását a sejttranszfert megelőzően.