Bár a ruxolitinib gyakran alkalmazott terápiás lehetőség myelofibrosisban, a kezelés mellett progrediáló betegségnek, valamint a gyógyszerrel szembeni intoleranciának nincs egyértelmű definíciója. Ma már elérhetőek újabb JAK gátló készítmények, azonban a ruxolitinibről újabb terápiára való átállásról sem rendelkezünk egységes irányelvekkel. Ezekre a hiányosságokra egy hematoonkológusokból álló testület próbált megoldást találni, megkönnyítve ezzel a mindennapi betegellátást és megteremtve egy jövőbeni klinikai irányelv alapjait.

Egy új HPV elleni vakcina egy kis betegszámú fázis I. klinikai vizsgálatban hatásosnak bizonyult a  rekurrens légúti papillomatózis nevű ritka daganatos betegség terápiájában.

A Texasi Egyetem kutatói hatalmas adatbázis elemzésekor arra a nem meglepő következtetésre jutottak, hogy a 65 évesnél idősebbeket csekély arányban vonják be a rákellenes gyógyszerek klinikai vizsgálataiba.

Hazánkban nincs aktualizált petefészekrák-kezelési irányelv, miközben ez a betegség a legnagyobb halálozásért felelő nőgyógyászati daganat. A Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága egy szakértői munkacsoportot bízott meg azzal, hogy ajánlást készítsen a petefészekrákok kezelésével kapcsolatban. A multidiszciplináris munkacsoport 2022 első felében dolgozott együtt azon, hogy elkészüljön ez az ajánlás; ehhez elsősorban az európai két szakmai társaság, az Európai Nőgyógyász Onkológus Társaság (ESGO) és az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) ajánlásait aktualizálta és próbálta a hazai körülményekhez adaptálni. Az alábbiakban olvasható dolgozat a korai stádiumú, előrehaladott stádiumú és kiújult petefészekrák sebészi és gyógyszeres kezelésének ajánlásait tartalmazza, és kitér a patológiai diagnózis alapjaira is.

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

Az immun ellenőrzőpont gátló kezelésekhez társuló CV komplikációk közül a myocarditis a leggyakoribb, de előfordul pitvari tachyarrhythmia, nem gyulladásos bal kamrai működési zavar.

Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a melanóma kezelésére szolgáló Opdualag (nivolumab/relatlimab) készítményt.

Az CHMP pozitívan véleményezte a több ráktípus kezelésére szolgáló pegilált liposzómás Celdoxome (doxorubicin-hidroklorid) készítményt.

A melanóma az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribb bőrdaganattá vált az UV-expozíció fokozódásával párhuzamosan. Ugyanakkor ez nem járt együtt a mortalitás fokozódásával, mert a korai diagnosztika is sokat fejlődött. A klasszikus onkológiai kezelésekkel szemben rezisztens melanóma terápiájában gyökeres fordulatot hozott az onkogén mutációs mintázatainak megismerése és a daganat immunbiológiai feltérképezése. Bár az immunterápia bármely molekuláris alcsoportjában alkalmazható a melanómának, a BRAF-mutáns daganatokon kívül nincsen törzskönyvezett célzott terápia. Másrészről a sikeres terápiás beavatkozások újabb kihívásokkal szembesítik az onkológusokat a kinázinhibitorokkal vagy az immunterápiával szembeni rezisztencia kialakulása és az e mögött rejlő genetikai változások miatt. Így az egyszeri mindent megoldó molekuláris profilírozást egyre inkább a folyamatos monitorozás kell, hogy helyettesítse.

Manapság egyre több ismeretre teszünk szert a rosszindulatú daganatok ge­netikai hátterét, sajátosságait illetően. Az utóbbi néhány évtizedben beveze­tésre került célzott szekvenálási módszerek bizonyos tumortípusok esetében bőséges információt szolgáltattak a daganat kialakulásához vezető genetikai eltérésekről, illetve azokról a genetikai faktorokról, melyek meghatározzák a daganat viselkedését és progresszióját. Az újgenerációs szekvenálás alkalmas lehet a genomikai célpontok azonosításában, ennélfogva előrehaladott szolid tumorok esetében potenciálisan szerepet játszhat a terápia megtervezésében.