Kétrészes közleményünk célja a biszfoszfonátok farmakológiájának ismerte­tésén keresztül az indikációnak, az alkalmazott gyógyszereknek és terápiás protokolloknak a leírása, valamint az ilyen gyógyszert szedő betegek konzer­váló fogászati, fogpótlástani és szájsebészeti ellátási lehetőségeinek össze­foglalása. Ismertetjük a kúra mellékhatásait és a terápiás szövődmények el­látási módszereit is. A második részben szájsebészeti kérdéseket tárgyalunk.

A glükokortikoidok széles körben alkalmazott gyulladáscsökkentő ké­szítmények, számos mellékhatásuk közé tartozik a csontokra kifejtett katabolikus hatás. 

Az osteoporosis a csont ásványianyag-tartalmának megfogyatkozásával és a csontszerkezet minőségének romlásával járó idült csontanyagcsere-betegség, mely a csonttörési kockázat növekedésével jár. A biszfoszfonátok a legszélesebb körben alkalmazott specifikus antiporotikus szerek. A biszfoszfonátok akkumulálódnak a csontban, így az osteoclastokra kifejtett gátló hatásuk a gyógyszer elhagyását követően is fennáll. Emiatt, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozott állkapocs-necrosis és atípusos femur-törés miatt a biszfoszfonátkezelés optimális időtartama a mai napig vita tárgya.

Korábbi vizsgálatok felvetették, hogy a hosszú távú protonpumpagátló kezelés növelheti a csonttörések kockázatát. Az ismertetett közlemény azt vizsgálta, hogy az 5 éven át folytatott gyógyszeres protonpumpagátlás hogyan befolyásolja a csontsűrűséget és a csontstruktúrát.

American Journal of Gastroenterology, 2017. január

A közeljövőben lehetőség nyílhat az elhízással társuló leptinrezisztencia sikeres kezelésére. A táplálkozás hatással lehet a leptinrezisztencia kiala­kulására, ezáltal megváltoztathatja az energiahomeosztázis neuroendokrin szabályozását. A leptin szerepet játszik az intesztinális táplálékfelvétel, a vérnyomás és a fertilitás szabályozásában, ugyanakkor számos gyulla­dásos és autoimmun betegséggel összefüggésbe hozható.

A kalcifilaxis, más néven kalcifikáló urémiás arteriolopátia (CUA), túlnyo­mórészt a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedőket érinti. A súlyos, végzetes megbetegedés viszonylag ritka: évente a dializált betegek 1%- ánál fordul elő. A kalcifilaxis szokatlan jellemzői miatt került a klinikai és a tudományos érdeklődés fókuszába.

A „kalciumparadoxon” miatt lehetséges, hogy a kalcium-anyagcsere károsodása a csontszövet csökkenése mellett az erek falában kalciumlerakódást idéz elő. A K₂-vitamin pótlása hosszú távon hozzájárulhat mind a kardiovaszkuláris esemé­nyek, mind pedig az oszteoporózisra visszavezethető csonttörések számának csök­kenéséhez.

Eur Rev Med Pharmacol Sci, 2013. szeptember

Az oszteoporózis és az érelmeszesedés kórfolyamata több ponton kapcsolódik egymáshoz, az összekötő kapocs a K₂-vitamin szubklinikus hiánya. Az elégtelen étrendi K₂-bevitel kardiovaszkuláris szövődményekhez, illetve a csontanyagcse­re zavarához vezethet.

A lumbális gerincen és a combcsont nyakán mért csontsűrűség (BMD, bone mineral density) szignifikánsan alacsonyabb volt az 1-es típusú diabéteszes betegekben, mint az életkorra és nemre nézve velük megegyező kontroll személyekben. Prospektív vizsgálatok dönthetik majd el, hogy a diabétesz metabolikus kontrolljának van-e hatása a megfigyelt csontelváltozásokra.

Az idő előtt történő születés jelentős hatással van az endokrin és anyagcsere-folyamatok posztnatális alakulására, e működések érése ugyanis a megszületés által törést szenved. Jelen munka célja a koraszülöttek metabolikus csontbetegségének rövid összefoglalása.