Napjaink gasztroenterológiai gyakorlatában egyre többször találkozunk antithromboticus terápiában részesülő betegekkel. Az endoszkópos be­avatkozásokat megelőzően ebben a betegcsoportban az antithromboticus terápia optimalizálása válhat szükségessé. A megfelelő terápiamódosí­táshoz alapvetően az endoszkópos beavatkozás okozta vérzéses és az alapbetegség okozta thromboticus rizikót kell figyelembe vennünk. Jelen közlemény a rutin gasztroenterológiai gyakorlatban leginkább előforduló esetekhez hivatott részletes szakmai segítséget nyújtani.

Az antitrombotikus (thrombocytaaggregáció-gátló – TAG és antikoaguláns) szerek alkalmazása nélkülözhetetlen a szív- és érrendszeri (kardiovasz­kuláris – CV) betegségek kezelésében. Az antitrombotikus szerek al­kalmazása azonban növeli a tápcsatornai vérzések kockázatát. A meg­előzés során a CV és a gasztrointesztinális (GI) kockázati tényezőket egyaránt figyelembe kell venni és hatékony gyomornyálkahártya-védel­met (gasztroprotekciót) kell alkalmazni. A gasztroprotekció alapja a ha­tékony savszekréció-gátlás. A protonpumpagátló (PPI) szerek biztosítják a leghatékonyabb gasztroprotekciót. Az antitrombotikus kezelés során az esetek egy részében nem történik hatékony gasztroprotekció, amely a PPI elégtelen alkalmazásával magyarázható. A hatékony gasztroprotekciót illetően jelenleg nem áll rendelkezésre naprakész magyar útmutató vagy ajánlás. A közlemény a legújabb evidenciák tükrében, elismert hazai kar­diológus és gasztroenterológus szakértők multidiszciplináris konszenzu­sa alapján összefoglalja az antitrombotikus kezelés során alkalmazandó gasztroprotekció legfontosabb gyakorlati szempontjait.

Jelen közlemény másodközlés, eredeti megjelenése: Cardiologia Hungarica 2023;53:(2)150–159. DOI: 10.26430/CHUNGARICA.2023.53.2.150

Az egyre bővülő kardiológiai indikációs kör miatt a thrombocyta-aggregáció-gátlás reflektorfénybe került az elmúlt évtizedekben. A vérlemezkék ki­tapadása és aktivációja a véralvadási folyamat egyik kulcseseménye: a vérlemezkék kontrollálatlan aggregációja az éren belül thrombus-képződéshez, következményes érelzáródáshoz vezethet.

Perkután coronaria-intervención átesett és/vagy akut coronaria szindrómá­ban szenvedő pitvarfibrilláló betegek körében az apixabanból és P2Y12- inhibitorokból álló terápiás séma alkalmazása alacsonyabb vérzési kocká­zattal társult, mint más antitrombotikus stratégiák, ugyanakkor szedése mellett nem emelkedett az ischaemiás események előfordulása.

A koreai vizsgálat megállapította, hogy az összhalálozás kumulatív gyako­risága szignifikánsan magasabb volt az ARB-csoportban, mint az ACE-gátló-csoportban. 

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A legújabb, gyógyszer-kibocsájtó sztentekkel végzett perkután koronária intervenció (PCI) után a daganatos betegeken nem észleltek több iszkémiás eseményt, mint a kontroll személyeknél.

A ticagrelor hatásosan csökkentette a vérzések előfordulását nagy kockázatú betegek percután koronária intervenciója után.

Meghatározott idejű kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) keze­lés elengedhetetlen coronaria-sztent-beültetés, valamint akut corona­ria-szindróma (ACS) eseteiben, függetlenül az alkalmazott invazív vagy konzervatív kezelési stratégiától. Jelen munkában a kezelés fejlődésével, jelenlegi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozom, a világon már széles körben alkalmazott, de hazánkban csak mostanában hozzáférhetővé vált ticagrelorra fókuszálva.

Az egyre szélesebb körben alkalmazott kettős vérlemezkegátló kezelés kétségkívül növeli a tápcsatornai vérzések veszélyét. A jelen dolgozatban a gyomorvédelem lehetőségeit tekintjük át abban a kardiológiai beteg­populációban, ahol az elvégzett intervenciók a kettős aggregációgátló kezelést szakmailag feltétlenül indokolják.