A tanulmányban összefoglalják az autizmusban és más idegfejlődési zavarokban érintett genetikai tényezőket, melynek révén jobban belelátunk az autizmushoz vezető agyi elváltozások kérdésébe, és több célpontot tudunk megjelölni a kezelések számára.

A háborús traumák feldolgozásában a traumafeldolgozás háromfázisú mo­delljét követjük, mely stabilizációs szakaszból, a traumával való konfron­táció szakaszából és végül az integráció szakaszából áll. A túlélőkkel való munka során mindig figyelembe kell vennünk az egyén felkészültségét és pszichés toleranciáját.

Egy görcs-rohamok elleni szer az eddigi antidepresszívumoktól eltérő hatásmechanizmus révén  csökkentette a depressziós betegek anhedóniáját, ezzel új pontenciális terápiás célpontot jelölt ki.

Egységes álláspont, hogy a pszichiátriai rehabilitáció magába foglalja az orvosi egészségügyi, a társadalmi és a szociális rehabilitáció együttesét. Gyakorlatában természetesen szakmaspecifikus komponenseket is szem előtt kell tartani az általános rehabilitációs elvek mellett. 

Az USA-ban 2004 óta fel kell tüntetni az antidepresszívumok termékkísérőjén, hogy ezek a szerek fokozhatják a 25 éven aluliak öngyilkossági késztetését. Nem került bele a szövegbe, hogy az antidepresszívumok szuicidprotektív hatása nagyságrendekkel nagyobb, mint az általuk okozott ritka állapotromlás, következ­ményes szuicidalitás. 

A transzszexualizmus a nemi önazonosság-tudat zavara. A transzszexuális személy tartósan arra vágyik, hogy a biológiai nemével ellenkező nemű egyénként élhessen. Az érintettek nem mentális zavarként, hanem az emberi létezés ritka variánsaként értékelik állapotukat. A terápia fő elemei a választott nemi szerepben szerzett élettapasztalat, a hormonkezelés és a sebészeti beavatkozás. Az új nemi identitással való beilleszkedés időszakában pszichiátriai támogatásra, pszichoterápiára lehet szükség.

A gyermekkori hiperkinetikus zavar, más néven a hiperaktivitásfigyelemzavar szindróma (ADHD = Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) a neuropszichiátria egyik legtöbbet vizsgált és egyúttal leginkább vitatott kórképe.

A krónikus betegség nem kontraindikációja az utazásnak: megfelelő utazás előtti tanácsadás után szinte minden idült betegségben szenvedő bátran útnak indulhat.

A serdülőkori drogproblémát aluldiagnosztizálják. Részben emiatt reális képünk sincs a probléma valódi nagyságrendjéről. A tisztán látást az is nehezíti, hogy a drogfogyasztás bűncselekmény, emiatt a fogyasztók az illegális drogokkal kapcsolatos tapasztalataikat nem  tárják fel mások, például az orvosok előtt.