Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegségekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számára is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizethetőnek kell lennie.
Bár a gyermekkori asztma fontos rizikófaktora a szülői stressz mértéke, a szülők helyes stresszkezelése nem csökkenti a gyermek asztmás rohamainak számát.
Az evés- vagy testképzavarokkal kapcsolatosan néhány évszázada írták le az első hivatalos kórképet, az anorexia nervosát. Az utolsó évtizedekben jelentősen felgyorsult az újabb és újabb (al-)típusok megjelenése. A jelen összefoglalóban az elmúlt közel 30 év során megjelent új típusú evés- és testképzavarokat mutatom be röviden.
A szívbetegek gyakran pszichés társbetegségekben is szenvednek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják az életminőségüket. A pszichés zavarok a szívbetegségek kialakulását és lefolyását is hátrányosan érinthetik. A depresszió, a félelem és szorongás, továbbá a poszttraumás stressz szindróma gyakori előfordulása ebben a betegcsoportban növelheti a hospitalizációs, a morbiditási és a mortalitási rátát. Rendkívül fontos a pszichés zavarok időben történő felismerése és kezelése. A pszichokardiológia a szívbetegségek és a pszichés elváltozások kapcsolatával és az ezekre ható pszichoszociális tényezőkkel foglalkozik.
A gyakori előfordulás, az átláthatatlan terminológia, a diagnosztikai és kezelési bizonytalanságok miatt indokolt, hogy irányelvek segítsék a nem specifikus, funkcionális és szomatoform (NFS) panaszok körüli tevékenységet. Ennek érdekében új, átfogó, széles körű konszenzuson alapuló, interdiszciplináris ajánlást fogadott el a két illetékes német szakmai testület. A tünet- és gyógyításorientált hozzáállás, az empatikus kommunikáció és a következetes bio-pszicho-szociális diagnosztika lehetővé teszi az NFS korai felismerését, a krónikussá váló, súlyos folyamatok elkerülését. Az enyhébb lefolyású esetek kezelhetők a pszichoszomatikus alapellátás keretein belül, a súlyosabbak koordinált együttműködést, olykor multimodális vagy stacioner kezelést igényelnek.
AGYÓGYSZERES KEZELÉSHEZ TARTOZÓ fogalmak közül valószínűleg a „mellékhatás” kifejezést használjuk a leggyakrabban. S ha a betegeket arról kérdezzük, mire kíváncsiak egy újonnan bevezetett gyógyszer kapcsán, alighanem az elsők között azt kérdezik: mik a mellékhatásai, mit kell tenni, ha megjelennek. Ha pedig azt vizsgáljuk, mi a leggyakoribb oka annak, hogy egy beteg abbahagyja egy tabletta szedését, vagy éppen kilép egy gyógyszerkísérletből, megint csak azt találjuk: a mellékhatások. De léteznek-e valóban „mellékhatások”, s ha igen, lehetne-e és hogyan lehetne kiiktatni őket?
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.