A perzisztens vagy visszatérő kellemetlen szájszag (foetor oris, halitózis) min­den életkorban előfordul, gyakorisága a fejlett országokban 10–50%. Súlyos esetekben jelentős negatív hatása lehet a betegek önértékelésére és társas kapcsolataira. Hátterében leggyakrabban az oro- vagy a nasopharynx elvál­tozásai állnak, de más belgyógyászati kórképek kísérőjelensége is lehet, ilyen­kor a betegvizsgálat során kézenfekvő és hasznos információt jelent. Írásunk a foetor oris gyakori okait, a kivizsgálás és a terápia lehetőségeit foglalja össze.

Cikkünk a Canadian Medical Association tagjai által rendszeresen vég­zett szakirodalmi keresési és kiválasztási folyamat eredménye alapján 20 eredeti kutatási közleményt és négy gyakorlati irányelvet foglal ös­sze 2016-ból. A POEM-ek (patient-oriented evidence that matters, azaz releváns betegorintált bizonyítékok) értékelésének alapját relevanciájuk, validitásuk, illetve a mindennapi gyakorlatot potenciálisan befolyásoló hatásuk adja.

Bizonyítékon alapuló válasz

Felnőttek akut légúti fertőzéseiben a prokalcitoninszinttől függő antibiotikumterápiás séma alkalmazandó az antibiotikumhasználat csökkentésére (A szintű ajánlás, több RCT alapján). A prokalcitoninszinttől függő terápiás algoritmus alkalmazása kapcsán átlagosan 3,47 nappal csökkent az antibiotikumhasználat időtartama fel­nőttkori akut légúti infekciókban, anél­kül, hogy a morbiditás vagy a mortalitás növekedett volna. Az alapellátási gya­korlatban a prokalcitoninszinttől függő terápiás algoritmus 72%-kal csökkenti az antibiotikumrendelés arányát, és nem befolyásolja a terápiás kudarc kockáza­tát. Gyermekek alsó légúti infekcióiban a prokalcitoninszintre alapozott stratégia rövidítheti az antibiotikumkezelés időtar­tamát (B szintű ajánlás, egy RCT-n alapul).

Bár a betegségfenotípusok azonosítása nagy jelentőségű klinikai és kuta­tási szempontból, az endotípusokra alapozott klasszifikáció jelentőségét csak mostanában kezdjük felismerni. A rinitisz a klinikailag és kórélettanilag sokszínű kórképek közé tartozik, a gyakran többszörös átfedést mutató entitások elkülönítése megkönnyítheti a diagnózist és az előtérben álló kórállapot kezelését.

Eur J Allerg Clin Immunol, 2015. május

A felső légutak és a garat krónikus gyulladásos eredetű kórképeit kezelő orvosok gyakran szembesülnek a normális mikrobiom és a patogén kórokozók problémakörével, valamint az ebből fakadó elméleti és gyakorlati nehézségekkel. A mikrobiom kommenzális, szaprofita és fakultatív patogén összetételének ismerete fontos lenne, mivel az orrüreg és orrmelléküregek, valamint a garat megbetegedései a leggyakoribb kórképek közé tartoznak. Ismeretes például, hogy a beteg torkából kitenyésztett Staphylococcus aureust akkor sem kezeljük antibiotikummal, ha elhúzódó panaszokkal küszködik a beteg, hiszen a kommenzális flóra tagjának tartjuk. Ugyanakkor az orrüreg és orrmelléküregek területén ez a baktérium fakultatív patogénként viselkedik, és számos esetben felmerül az eradikáció lehetősége.

A szag- és ízérzékelési zavarok étvágytalansághoz, akaratlan fogyáshoz, életminő­ség-romláshoz vezethetnek. Az ízérzékelés zavarai 95%-ban inkább a szaglás, sem­mint az ízlelés károsodására vezethetők vissza. A szagláskárosodás fő okai: allergiás rinitisz, krónikus rinoszinuszitisz, felső légúti fertőzés, fejsérülés, neurodegeneratív betegség (pl. Parkinson-kór), gyógyszerszedés. A fül-orr gégészeti vizsgálaton túl fontos az I., VII., IX. és X. agyideg működésének ellenőrzése. A kognitív működések vizsgálata, nazális endoszkópia, orr- és melléküreg-CT, agyi MRI is indokolt lehet. A szagláskárosodásban szenvedők fele idővel részlegesen gyógyul. Dohányzók és férfiak körében kisebb az állapotjavulás esélye.

 A World Allergy Organization folyóiratában jelent meg a közelmúltban egy közlemény a gyermekkori allergiás rinitisz (AR) okozta orrdugulás hatásos kezeléséről mometazon-furoát orrspray-vel (Meltzer EO, et al. Relieving nasal congestion in children with seasonal and perennial allergic rhinitis: efficacy and safety studies of mometasone furoate nasal spay. World Allergy Organisation Journal 2013;6:1–9.).

Az orrpolipózis, az idült rinoszinuszitisz, az intrinszik asztma vagy az urtikária hátterében gyakran áll „aszpirinérzékenység” (analgetikumintolerancia). A betegség főként nők között jelentkezik az élet harmadik évtizedétől. A nazális tünetek évekkel megelőzhetik az asztmát vagy az akut intoleranciát. Az orrpolipok sebészi beavatkozást igényelhetnek, heteken-hónapokon belül kiújulhatnak. Az intrinszik asztma sokszor csak szisztémás szteroidkezeléssel kontrollálható.

Számos korábbi tanulmány igazolta európai és észak amerikai betegeken a mometazon-furoát (MF) hatásosságát allergiás rinitiszes (AR) betegeken. Ázsiában jelenleg az intranazális kortikoszteroid orrspray-k (INS) használata még nem elterjedt, ugyanis a távol-keleti emberek sok esetben eltérően viszonyulnak egyes gyógyszerek alkalmazásához, mint nyugati betegtársaik. A legfrissebb nemzetközi ajánlások első vonalas (elsőként választandó) gyógyszernek javasolják, különösen az orrdugulással járó, középsúlyos és súlyos allergiás rinitisz formákban. 

A súlyos asztma fogalmát a betegek heterogén csoportjának megjelölésére használjuk. A súlyos esetekben újra kell értékelnünk a diagnózist és a kezelést. Célszerű megkülönböztetni a nehezen kezelhető asztmát a súlyos, kezelésre nem reagáló asztmától. Előbbi esetben optimalizálni kell a terápiás együttműködést, megállapítani és kezelni a társbetegségeket, kiiktatni a kiváltó tényezőket. Utóbbi esetben mérlegeljük, van-e alternatívája a szisztémás szteroidkezelésnek. Ehhez pontosítani kell az asztma fenotípusát az esetleges specifikus kezelés (pl. anti-IgE ellenanyag alkalmazása) érdekében. További specifikus eljárások (pl. anti-IL-5, anti-IL-13 ellenanyagok) állnak klinikai kipróbálás alatt.