A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A heveny jobbszívfél-elégtelenség kórélettana, a betegek ellátása, sze­mélyre szabott kezelésük irányítása bonyolult feladat. Az elkülönítő és az akut kórismézés alapja a betegágy melletti célzott echokardiográfia. A ke­zelés célja az alapbetegség, illetve a kiváltó tényezők kezelése, kombinálva a hemodinamika egyénileg tervezett, a jobb kamra fennálló működéséhez igazított optimalizálásával.

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban a szinuszritmust helyreállító kardioverzió mérsékli a tüneteket, de alvadásgátlás nélkül kb. 5%-ban tromboembóliás szövődményekhez vezet. Kevésbé közismert, hogy a kardioverzió a szokásos alvadásgátló kezelés mellett is növeli a stroke és a perifériás embólia veszélyét. Az új alvadásgátló gyógyszerek nagy klinikai vizsgálatainak kontrollcsoportjában (warfarin) havi 0,13–0,20%-nak mért tromboembóliás kockázat a kardioverziót követő 1 hónapban 3-6-szor akkora, mint kardioverzió nélkül.

Két munkacsoport különböző módszerekkel értékelte az AFFIRM tanulmány ered­ményeit, és a digoxin hatása szempontjából ellentétes eredményekre jutottak. Továbbra sem tudjuk biztosan, hogy a digoxinnal kezelt, pitvarfibrillációban szen­vedő betegek nagyobb halálozása toxikus gyógyszerhatás következménye-e, a két elemzés részletes összehasonlítása mégsem nélkülözi a tanulságokat.

Az AFFIRM tanulmány témája az életkor előrehaladtával mind gyakoribb pitvarfibrilláció optimális ellátása. A dolgozat azt igazolta, hogy a ritmuszavar kezelésére a szívritmuskontroll a szívfrekvencia megfelelő szinten tartásához képest nem javítja a túlélést, az utóbbi megoldás viszont csökkenti a mellék­hatások kockázatát. Az alvadásgátló kezelés folytatása mindkét esetben szük­séges az iszkémiás agyi katasztrófa lehető megelőzése végett.

A pitvarfibrilláció (AF) legtöbbször más szívbetegség talaján alakul ki, de maga az aritmia is időfüggő átépülési folyamatokat indít el, elsősorban a pitvarban: elektromos, kontraktilis, endoteliális és strukturális átépülést. Az AF gyógyszeres kezeléséhez a frekvencia kontrollja mellett hozzátartozik a kockázattól függő antikoagulációs kezelés.

Az Orvostovábbképző Szemle 2012 májusi száma két fontos kardiológiai közleménnyel foglalkozik. Az egyik a pitvarfibrillációval kapcsolatos remodelingről, kardioverzióról, a másik az isémiás szívbetegségben alkalmazott ADP-receptor-antagonisták szerepéről szól.

A pitvarfibrilláció a kardioembóliás stroke fő oka. A tromboembóliás események profilaxisa acetil-szalicilsavval vagy K-vitamin-antagonistákkal történhet.  A közlemény az apixaban, a rivaroxaban és a dabigatran pitvarfibrillációban való alkalmazásával kapcsolatos III. fázisú klinikai vizsgálatok (ARISTOTLE, ROCKET-AF, RE-LY) rendelkezésre álló eredményeit tekinti át.

Az utóbbi években jelentősen változtak a szívritmuszavarok kezelésének irányelvei. Egyre gyakrabban egészítik ki vagy akár helyettesítik katéteres ablációs beavatkozások a gyógyszeres kezelést. 

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle nyári számának szimpóziuma a gyakorló orvos mindennapos tevékenységének egyik fontos témáját, a pitvarfibrilláció és egyéb szívritmuszavarok kérdését elemzi a legújabb kezelési ajánlásoknak és az új alvadásgátló gyógyszerek alkalmazásának a szemszögéből. Gyakorló klinikusként tapasztalom, hogy nincs olyan nap a klinika életében, amikor ne vennénk fel legalább egy-két beteget a pitvarfibrillációhoz kapcsolódó klinikai tünetek kapcsán. A gyógyszeres frekvenciakontroll, a ritmuskontroll alkalmazásának szabályait jól követhető módon írják le a kezelési ajánlásokkal foglalkozó közlemény német szerzői és hazai kommentátora, Duray Gábor adjunktus úr. A katéterabláció legtöbbször a gyógyszeres kezelésre refrakter esetekben lehet megoldás.