A részecskeexpozíció és a hanyatló emberi egészség közötti kapcsolatot vizsgáló legújabb tudományos kutatások a finom (PM2,5) és ultrafinom (UFP<100nm) részecskékre fókuszálnak.

Már kétórányi szállópor-expozíció megnöveli a keringő biomarkerek számát a diabéteszes betegekben.

A 10 és 2,5 µm alatti aerodinamikai átmérőjű részecskéknek történő rövid kitettség hatására növekszik a kardiovaszkuláris, illetve légzési megbetegedésekből származó halálozások száma.

A nanotechnológia sok területen jelen van már mindennapi életünkben. Összeha­sonlítva a többi felhasználási területtel, a nanométeres tartományba eső vékony­rétegek klinikai alkalmazása felé csak lassan nyílik meg az út. Ennek oka gyakran a költségekre, a felhasználásra és az adott klinikai helyzetekben fennálló kockáza­tokra vonatkozó ismereteink hiánya. Szorosabb együttműködésre lenne szükség a kórházi, rendelői gyakorlat és a mérnöki, természettudományos kutatás, fejlesz­tés között. A cikk átfogó képet ad a nem mérnök, nem biofizikus olvasó számára a nanobevonatok sokoldalú orvosi alkalmazásának elveiről, módszereiről, esetleges veszélyeiről.

Az asthma bronchiale a légutak krónikus gyulladásos betegsége. Az orálisan alkalmazott gyógyszerek a vérkeringéssel jutnak a tüdőbe. Ilyenkor a hatás mellett szisztémás mellékhatásokkal is számolni kell, kiváltképp a gyulladáscsökkentő szteroidok per os adagolásakor. Ezért a légúti gyulladás első vonalbeli kezelésére a közvetlenül a tüdőbe juttatott inhalációs kortikoszteroidokat (ICS, inhaled corticosteroid) használjuk.
Int J Gen Med, 2013. március