Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.

A bőr- és lágyrészfertőzések között egyszerű és szövődményes (nekrotizáló vagy nem nekrotizáló), illetve gennyes és nem gennyes fertőzéseket kü­lönböztetünk meg. A közösségben szerzett fertőzéseket legtöbbször methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus vagy béta-hemolitikus Streptococcus okozza. A szövődményes fertőzések szisztémás gyulladásos reakció szindróma formájában jelenhetnek meg. 

A klinikai tüneteket egy akut felső-légúti fertőzést követő szeptikus embólia előzi meg. Ez az antibiotikumok korában ritka betegségnek számít, ugyanakkor az elmúlt évtizedben előfordulása egyre gyakoribb.

Az uveitiszt – a szivárványhártya–sugártest–érhártya egység gyulladását – sokféle rendellenesség okozhatja. Az esetek 30–45%-ában szisztémás betegség áll a hát­terében. Ha a kórtörténet, az első kivizsgálás nem fedi fel a kiváltó okot, tanácsos szifiliszpróbát végezni, illetve mellkasröntgent a szarkoidózis vagy a tuberkulózis kimutatására. Esetenként hasznos a B27 leukocitaantigén tipizálása. A gyógyszer in­dukálta uveitisz a gyógyszer alkalmazása után napokkal-hónapokkal jelentkezhet. Az 50 évesnél idősebbek gyulladáscsökkentő kezelésre nem reagáló középső vagy hátsó uveitisze esetén gondolni kell a primer okuláris limfóma lehetőségére.

Az USA-ban a sürgősségi osztályos vizitek 1%-ára állatharapás miatt kerül sor. A harapások legtöbbje kutyától származik, és többnyire olyan állattól, akit az áldozat ko­rábbról ismer. Az áldozatok nagy része gyermek. A harapott sebet ki kell tisztítani, majd fecskendő vagy katéter útján fiziológiás sóoldattal alaposan át kell öblíteni. Meg kell győződni arról, hogy inak vagy csontok nem sérültek-e, és nem maradt-e vissza idegentest. Megfontolandó az antibiotikumprofilaxis, különösen macskaharapást kö­vetően, pontszerű sebeknél, ha a kéz sérül, vagy ha a sérült immunvédekezése csök­kent. Mérlegelni kell a tetanusz és a veszettség elleni profilaxis szükségességét.