A nem alkoholos zsírmáj állapota testmozgással és egészséges táplálkozással - pl. „zöldebbé” tett a mediterrán étrend fogyasztásával jelentősen javítható

A túlzott alkoholfogyasztás az egyik fő oka a cirrózisnak, a hepatocelluláris karcinómának és az akut májelégtelenségnek. Az alkoholos májbeteg­ség patogenezisében az alkohol (és az acetaldehid) direkt toxicitása, az oxidatív stressz, a gyulladás, a bélflóra diszbiózisa mellett a genetikai té­nyezők szerepe is egyre nyilvánvalóbb. A diagnózis általában nem igé­nyel májbiopsziát. A terápia része az absztinencia elérése és fenntartása, a malnutríció megszüntetése. A májbetegség gyógyszeres kezelésére ma is kevés az eszközünk. Dekompenzált cirrózisban májtranszplantációra 6 hónapos absztinencia után kerülhet sor. Nem megoldott a szteroidra nem reagáló súlyos alkoholos hepatitiszes betegek korai májtranszplantációja.

Az alkohol a bibliai Noé óta örökzöld téma az irodalomban, majd az orvos­tudományban. Egy új szubdiszciplína, az al­kohológia átfogóan foglalkozik a kérdéssel. A következő oldalakon nemcsak az alkoho­los májbetegségről, annak patogeneziséről, diagnosztikájáról és kezeléséről, a toxikus alkoholokról, az absztinencia jelentőségé­ről lesz szó, hanem széles kitekintést nyúj­tó, átfogó, orvostörténelmi dokumentu­mokat és ismereteket tartalmazó írásokat is olvashatunk, amelyekhez az egyik leg­rangosabb folyóirat, a New England Journal of Medicine cikkének magyar nyelvű bemu­tatása csatlakozik.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

Az életmódváltás mellett alkalmazott naltrexon + bupropion kombináció az eddigi eredmények alapján erős – biztonságos és hatásos – pillére lehet a kezelésnek, amit feltehetőleg a kardiovaszkuláris hatásokat vizsgáló, jelenleg még folyamatban lévő vizsgálatok eredményei is meg fognak erő­síteni a későbbiekben.

A fogyókúra-gyógyszertan, illetve az evés- és testsúlyzavarok nemzetközi hírű professzorai a rangos bostoni orvosi hetilapban körvonalazzák, amit ez idő szerint az egyik leggyakoribb kórállapot biokémiai-élettani hátteréről, következményeiről, életmódi, gyógyszeres és sebészi kezeléséről tudunk.

New England Journal of Medicine, 2017. január

Az obstuktív alvási apnoe és az oxigénellátottság éjszakai elősegítheti a nem alkoholos zsírmáj nem alkoholos szteatohepatitszbe történő progresszióját.

Bizonyítékon alapuló válasz
Eddig nem történtek vizsgálatok annak tisztázására, hogy a metformin alkalmas-e a cukorbetegség kialakulásának megakadályozására vagy késleltetésére elhízott ser­dülőknél. Felnőttek esetében a metformin az életmódbeli tényezőkkel megegyező hatásfokkal védi ki a HbA_1c-érték és az éhomi vércukorszint emelkedését, ám a klini­kai tünetekben is megnyilvánuló 2-es típusú diabetes mellitus prevenciójában vagy késleltetésében kevésbé hatásos. Metformin szedése mellett az elhízott serdülők testtömegindexének (BMI) csökkenését figyelték meg akár 6 hónapon keresztül (ajánlás ereje: C, betegségorientált véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgá­latokon [RCT-k] alapul), illetve csökkent az inzulinrezisztencia, valamint a szteatózis és nem alkoholos zsírmáj prevalenciája és súlyossága is (ajánlás ereje: C, betegségorientált RCT-ken alapul).

Az alkoholos hepatitisz súlyossága, prognózisa nagymértékben meghatározza a kezelést, ezért a prognosztikai skálák kulcsfontosságúak. A súlyos alkoholos hepatitisz halálozási kockázata nagyon nagy, a kezelési lehetőségek nem kielégítőek. 

A patológiai diagnosztika az elmúlt 20 évben hatalmas változásokon ment keresztül, aminek alapja részben a tech­nológia korszerűsödése, valamint az informatika eredményeinek beépülé­se, másrészt és döntően a molekuláris medicina kifejlődése. A korábbi diag­nosztikus patológia mára további ágak­kal gyarapodott, mint a prognosztikus és prediktív patológia. Ezek eredménye­ként a patológus egyre inkább a korsze­rű betegellátó tevékenység meghatáro­zó szereplője, a betegség diagnózisának felállításától annak kezelésén át a beteg haláláig. Amennyiben ennek felismerése a szükséges humán és anyagi erőforrá­sok biztosításához vezet, ez multiplikátor hatása révén ma már kihatással van a be­tegellátó tevékenység egész folyamatára.