A harmadik fázisban, az ONWARDS program keretei között vizsgált icodec inzulin 2-es típusú cukorbetegségben jelentősen csökkentette a hemoglobin A1c szintet, a hipoglikémia rizikójának növelése nélkül.

A 2-es típusú cukorbetegségben és diagnosztizált atheroscleroticus szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek halálozási aránya jelentős mértékben csökkent a SGLT2-inhibitor + GLP-1 RA kombinációs kezelés hatására.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A fluorokinolonok széles körben használt antibiotikumok, azonban az utóbbi években több mellékhatásukra is fény derült, melyek esetenként maradandó károsodást okoztak. Emiatt az amerikai és az európai gyógy­szer-felügyeleti hatóság (FDA, EMA) is az alkalmazásuk korlátozását és másodvonalbeli szerként való használatukat javasolta.

Ma a metformin a leggyakrabban felírt antidiabetikum, világszerte mint­egy 150 millió cukorbeteg szedi rendszeresen. Közel másfél évtizede ez az elsőként alkalmazandó gyógyszer 2-es típusú diabetes mellitusban több nemzetközi szakmai szervezet ajánlása alapján. Egyes vélemények szerint még ma sem értékeljük eléggé ezt a gyógyszert, mások kételyeket fogal­maznak meg a metforminkezelés makrovaszkuláris és egyéb előnyeivel kapcsolatban.

Egy jelenlegi ajánlás szerint a 2-es típusú diabetes második választású gyógyszerei a metformin mellé adott dipeptidil peptidáz 4 (DPP-4)- gátlók.

Egy vizsgálat szerint 2-es típusú diabeteszben a metforminról szulfonilureára történő váltás növeli a nem kívánatos események előfordulásának kockázatát.

Az idős (≥65 éves) betegek alkotják a teljes cukorbeteg populáció körülbelül kétharmadát Japánban. Ezeket a betegeket leggyakrabban szulfonilureákkal (SU) kezelik, melynek során
– a Japán Diabétesz Társaság irányelveinek megfelelően – a cél a glikált hemoglobin (HbA_1c) szintjének 6,9% (51,9 mmol/mol) alá csökkentése. E célkitűzést a betegek körülbelül 30–35%-ánál sikerül elérni pusztán SU-k adásával. A legszélesebb körben használt SU, a glimepirid posztmarketing surveillance vizsgálatai azt jelezték, hogy szignifikánsan magasabb a hypoglykaemia incidenciája idős betegek csoportjában, mint fiatalabbak esetében (3,26% vs. 1,89%), ugyanakkor a nem kívánt események előfordulási gyakorisága összességében nem tér el egymástól lényeges mértékben (7,44% vs. 7,86%). A hypoglykaemia súlyos egészségi problémákkal társulhat, például tudatzavarokkal, kardiovaszkuláris betegségekkel és elesések kapcsán bekövetkező csonttörésekkel. Ahhoz tehát, hogy a cukorbetegség kezelése biztonságos legyen, alapvetően fontos, hogy minimálisra csökkentsük a hypoglykaemiás epizódok kockázatát.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) megfelelő kontrollja gyakran több szer egyidejű adását teszi szükségessé. A klinikai irányelvek többsége a metformint javasolja első monoterápiaként, a második vonalbeli kezelésre vonatkozóan azonban még nem született általános konszenzus. Az újabb terápiás lehetőségek képviselői a dipeptidil-peptidáz-4- (DPP-4) inhibitorok, melyek közül a sitagliptint használják a legszélesebb körben az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.

Nem véletlen, hogy az Orvostovábbképző Szemle 2018. áprilisi számának Szimpóziuma a diabetológiával foglalko­zik. A diabetológia a belgyógyászat egyik ugrásszerű fejlődést felmutató területe. Az utóbbi évtizedekben jelentek meg, majd egyre inkább fejlődtek a vércukor-önel­lenőrzést lehetővé tevő glükométerek, új alapokra helyezve a diabetológiai di­agnosztikát. Egyre gyakoribb a szöveti glükózmonitorozás alkalmazása. A HbA_1c- meghatározás ma már a rutindiagnosztika része, ez a módszer is csak néhány évtizede elérhető.