A szülésindukcióban és a laktációban betöltött szerepén túl az oxitocin az anya és a gyermek közötti erős kötelékekért is felelős. Szekrécióját befo­lyásolhatja egy ölelés vagy egy egyszerű beszélgetés, amelyben jelen van a bizalom érzése. Felelős lehet a társadalmi viselkedésért is, mert elősegíti az egyének közötti empátia fejlődését. Úgy tűnik, ez a neuropeptid meg­erősíti az emberi kapcsolatokat, ezzel pozitív társadalmi kölcsönhatásokat támogat. A plazma oxitocintartalmának mérése, az agyi képalkotás (f-MRI/ PET) és a genetikai/epigenetikai vizsgálatok új lehetőségeket kínálnak az oxitocin útvonal megismerésére, és segítenek megértenünk, hogyan élünk szerelem idején a saját mikrokörnyezetünkben.

A fogamzóképes korú nők körében gyakoriak a görcsrohammal járó betegségek. Az Egyesült Államokban körülbelül 500 000 reproduktív korú nőt diagnosztizáltak ilyen kórképpel. A becslések szerint a görcsrohammal járó kórképek 100 nőre számítva 3−5 szülést érintenek, ám a pontos incidencia nem ismert.¹

A diagnosztikus ultrahangvizsgálatokat konkrét indokok alapján, míg az ultrahang -szűrővizsgálatokat optimális időben, panasz- és tünetmentes terheseken végezzük. A széles körben elterjedt, elfogadottá vált praenatalis ultrahang-szűrővizsgálatok célja a perinatalis eredmények javítása, a várandósgondozás során a lehetőségek biztosítása az anya, a magzat és az újszülöttek számára a terhesség kedvezőbb kimenetele szempontjából.

A császármetszések arányának emelkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik. A közlemény összefoglalja az indikációs területek elmúlt évtizedek­ben bekövetkezett változásainak okait, elemzi a feleslegesen végzett mű­tétek megelőzésének szükséges és lehetséges módjait.

A szerzők általános orvosok számára adják meg a szülésvezetés kulcs­kérdéseire az USA-ban jelenleg legelfogadottabb válaszokat. Akadálya-e a korábbi császármetszés a hüvelyi szülésnek? Milyen fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazhatók? Mi a teendő, ha a köldökzsinór feszesen a mag­zat nyakára tekeredik? Fontos-e a szülés utáni bőrkontaktus az anya és az újszülött között? Mikor nincs haszna az orr és a száj leszívásának? Milyen be­avatkozásokkal javítható a postpartum anyai és magzati kimenetel? Van-e legjobb szülési testhelyzet? Előnyös-e a rutinszerűen végzett gátmetszés? Érdemes-e a késői szakaszban felfüggeszteni az epidurális anesztéziát?

Egy évvel az ACOG/SMFM állásfoglalás nyilvánosságra hozatala után a dokumentum egyik társszerzője összefoglalja a császármetszési arány biztonságos csökkentésére tett erőfeszítéseket az Egyesült Államokban.

Cikkünk részletesen áttekinti az oligohydramnion és polyhydramnion prevalenciáját és következményeit, valamint a kivizsgálás és kezelés lehetőségeit.

A szülésindukciók aránya 1990 és 2010 között 9,5%-ról 23,2%-ra emelkedett az Egyesült Államokban. (1), (2) Bár a szülés megindítására általában anyai vagy magzati javallattal kerül sor, egyre gyakoribb az elektív indukció, amikor sem anyai, sem magzati indok nem áll fenn. (3), (4)

A szülész-nőgyógyászok gyakran szerepelnek kártérítési perek alpereseként. Az American College of Obstetricians and Gynecologists (ACOG) 2012-es felmérésében a megkérdezettek körülbelül 77%-a válaszolta, hogy pályája során valamikor már nyújtottak be ellene kártérítési keresetet; a válaszadók átlagosan 2,64 perről számoltak be. (1) E perek 42%-a rezidensként végzett tevékenységükhöz kapcsolódott.

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 1,2 millió terhességmegszakításra kerül sor, melynek 8%-a a terhesség második trimeszterében, 1,3%-a a 21. terhességi héten vagy azt követően történik (1. ábra). A nagy morbiditással járó módszerek (pl. méhűrbe fecskendezett hypertoniás sóoldat és hysterotomia) helyét a biztonságosabb és hatásosabb gyógyszeres eljárások vették át, például a méhnyak tágítása után a méhűr kiürítése (D&E, dilatation and evacuation) vagy a gyógyszeres terhességmegszakítás (szülésindukció). Bár a második trimeszterben a terhesség terminálására használt módszerek alkalmazását összességében kis morbiditás kíséri, a második trimeszterbeli abortusz nagyobb kockázattal jár, mint ha a beavatkozásra az első trimeszterben kerül sor, és a kockázat a terhességi kor előrehaladtával is növekszik.