A védőoltásoknak köszönhetően napjainkban számos fertőző betegség rendkívül ritkává vált, azonban a koronavírus és a Covid–19-vakcinák ha­tásosságát illetően számtalan kérdés merül fel. A védőoltás hatásosságát az határozza meg, hogy képes-e megelőzni egy adott betegséget. Ahogy bármely más gyógyszer esetében, úgy egyetlen védőoltás sem 100%-ban hatásos minden egyes oltott ember számára az adott fertőző betegséggel szemben, azaz a hatásosság számos tényező függvénye. Jelen áttekintésben a tápláltsági állapot összefüggéseit elemezzük az oltások hatékonyságá­val és a súlyos Covid–19-fertőzés kimenetelének kockázatával, áttekintve a rendelkezésre álló szakirodalmat.

2020-ban az újonnan azonosított SARS-CoV-2 koronavírus gyors terjedése miatt a globális közegészségügyi intézmények stratégiákat dolgoztak ki a terjedés megállítására és a halálozás csökkentésére, amelyek nyomán más fertőző ágensek terjedése is jelentősen csökkent.

New York állam egészségügyi tisztviselői csütörtökön sürgősebb felhívást tettek közzé a be nem oltott gyermekek és felnőttek számára, hogy oltsák be gyermekbénulás ellen, a legyengítő vírus "potenciális közösségi terjedésére" hivatkozva.

Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az agyhártyagyulladást okozó Neisseria meningitidis fertőzés profilaxisára szolgáló MenQuadfi oltóanyagot.

Az USA-ban javasolják, hogy a várandós kismamák az influenza elleni védőoltás mellett kombinált tetanus-diphteria-pertusiss megerősítő oltást is kapjanak.

A Vaxigrip Tetra gyártója nemrég benyújtotta a várandósokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményeit a törzskönyvezési hatóságokhoz, és kér­te, hogy a várandósok oltása mint indikáció megjelenjen a kísérő iratok­ban. A várandósok influenza elleni oltása nemcsak a kismamát védi az influenzaszezon alatt, de a placentán átjutó anyai ellenanyagok a születendő csecsemő számára is védelmet nyújtanak 3–5 hónapig.

A háziorvosnak képesnek kell lennie arra, hogy elkülönítse a várandósság alatt gyakran előforduló kórállapotokat, felismerje a szülészeti és a sürgős nem szülészeti problémákra utaló jeleket. A nem szülészeti betegségek jelentős része az alapellátás körében is kivizsgálható és kezelhető. A lépcső­zetes megközelítés – melynek során rutinszerűen keressük az összes okra visszavezethető figyelmeztető jeleket és panaszokat, miközben számításba vesszük a becsült terhességi kort is – jó minőségű ellátást, valamint közös döntéshozatalt tesz lehetővé a családorvos és a várandós között.

A védőoltásban nem részesülteknél -nemtől és életkortól függetlenül- nagy a tetanusz kockázata, a betegségből történő felépülés pedig rendkívül nehéz és hosszadalmas.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.