A magasvérnyomás-betegség kezelésére javasolt diuretikumok közül az irányelvek a tiazidszerű diuretikumokat preferálják, mivel a hagyományos tiazidokhoz képest ezek hosszabb hatástartamúak és nagyobb vérnyo­máscsökkentő hatékonysággal rendelkeznek. Hazánkban leginkább az indapamidot alkalmazzák (önmagában vagy ACE-gátló perindoprillal kom­binálva), amely számos betegcsoportban és tanulmányban igazolta már kedvező hatását (stroke-on átesett betegek – PATS, PROGRESS; diabeteses betegek – ADVANCE; időskori hypertoniás betegek – HYVET). Jelen ismer­tetett tanulmányban e négy vizsgálat összevont adatait mutatjuk be.

A hypertonia és a 2-es típusú cukorbetegség együttes jelenlétük felgyor­sítja a célszervkárosodások és a szövődmények fellépését. A folyamat megállítása az optimális vércukorkontrollon túl a célvérnyomás elérésén, a szervvédelemmel bíró vérnyomáscsökkentők alkalmazásán, a diabeteses anyagcserezavart rontó szerek kerülésén és leginkább a pontosan végzett nem gyógyszeres kezelésen múlik. 

A világos útmutatást adó szakmai irányelvek, illetve a rendelkezésre álló számos vérnyomáscsökkentő hatástani csoport ellenére, a hypertoniás betegek többségénél nem sikerül elérni a megfelelő vérnyomás céltartomá­nyokat. Az alábbi tanulmány a perindopril+indapamid fix kombinációkkal készült, beavatkozással nem járó vizsgálatok összevont eredményeit ismer­teti, amely igazolja, hogy az ACE-gátló és a tiazidszerű diuretikum kom­binációja hatékony választás a célérték feletti várnyomással rendelkező hypertoniás betegek széles rétegeinek számára.

A szérum kalciumszintjének eltérései gyakoriak, és mindig diagnosztikai erőfeszítéseket kell tennünk a kiváltó ok feltárására. A klinikai gyakorlat­ban segít ebben a parathormonszint meghatározása. Számos tünet ese­tén gondolnunk kell a hypo- vagy a hypercalcaemia lehetőségére. Mind a hypo-, mind a hypercalcaemia kezelendő, mert rövid és hosszú távú következményeik jelentősek. A hypocalcaemia életveszélyes szívritmus­zavarokat, izomgörcsöket, akár laryngospasmust okozhat, míg a szérum tartósan emelkedett kalciumszintje – a kiváltó októl függetlenül – fokoz­za az atherosclerosis, a kardiovaszkuláris halálozás és a nephrocalcinosis kockázatát.

A vízhajtókat a hypervolaemia és a magasvérnyomás-betegség kezelésére, valamint a kardiális dekompenzáció tüneteinek enyhítésére használjuk. 

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

A stabil koszorúér-betegség szekunder prevenciós kezelésében első vo­nalban aszpirin, sztatin és ACE-gátló, antianginás szerként béta-blokkoló, illetve kalciumcsatorna-blokkoló adása indokolt. Mivel a stabil koszorúér­betegek számára előírt LDL-koleszterin-célérték vagy az 50%-os csökkentés eléréséhez minden betegnek sztatint kell szednie, ez a kombináció igen el­terjedt a gyakorlatban. A PAPA-CAD vizsgálat alcsoportelemzései igazolták, hogy az atorvastatinhoz hozzáadott, metabolikusan kedvező perindopril + amlodipin fix kombináció tovább javítja a lipidprofilt, az atorvastatin pedig tovább javítja a célvérnyomást elérő betegek arányát.
Journal of International Medical Research, 2018. március

A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.

A hidroklorotiazid (HCTZ) fotoszenzibilizáló hatású anyag, amelynek szerepet tulajdonítottak az ajakrák kialakulásában. A nonmelanotikus bőrrák – legfő­képpen a laphámrák – HCTZ-dózistól függően fokozott kockázatát észlelték hidroklorotiazidot szedő betegek körében. A nonmelanotikus bőrrákkal való kapcsolat miatt körültekintően mérlegelni kell a HCTZ alkalmazását.

Journal of the American Academy of Dermatology, 2017. december

Azt találták, hogy a ketogén diéta (sok zsír, kevés szénhidrát) a köszvényt kiváltó inflammaszómát gátolva akadályozza meg a betegség kialakulását.