A műtétre szoruló esetek száma akár 60 százalékkal is csökkenthető, ha a Crohn-betegek tartósan tiopurinokat kapnak – írja egy most megjelent tanulmány.

 

Bevezetés Aligha kétséges, hogy a tiopurinok csoportjába tartozó azathioprin (AZA), 6-merkaptopurin (6-MP) és 6-tioguanin (6-TG) hatásos szerek a krónikus gyulladásos bélbetegség (inflammatory bowel disease – IBD) kezelésében. Ennek ellenére a gyakorló orvosnak ma is számos nehéz döntést kell meghoznia a tiopurin-kezeléssel kapcsolatban. Mikor célszerű elkezdeni az AZA- vagy 6-MP-kezelést? Van-e különbség az AZA és a 6-MP között? Mikor célszerű a kezelést abbahagyni? Hogyan lehet egyénre szabni a kezelést? Hogyan kell monitorozni a kezelést? Biztonságosak-e a tiopurinok terhes nők kezelésében? Hosszú távon milyen kockázatokkal jár a kezelés? Cikkünk célja áttekinteni e problémás kérdéseket. A tiopurinok hatásosságát bizonyító adatok A tiopurinok Crohn-betegség és colitis ulcerosa kezelésében egyaránt hatásos szerek mind az aktív szak kezelésében, mind a remisszió fenntartásában. A Cochrane adatbázis alapján megvizsgálták az AZA és a 6-MP remissziót kiváltó hatását aktív Crohn-betegségben, és kimutatták, hogy hatásosabbak, mint a placebo (esélyhányados [EH] 2,36, 95%-os megbízhatósági tartomány [MT] 1,57–3,53) [1]. Az egy terápiás válasz létrejöttéhez kezelendő betegek száma (number needed to treat – NNT) 5 (17 hétnél rövidebb kezelés esetén NNT518, annál hosszabb kezelésnél NNT54). Az egy mellékhatás létrejöttéhez kezelendő betegek száma (number needed to harm – NNH) 14. Mivel a tiopurinok remissziót előidéző hatása lassú, ezért ezeket gyakrabban alkalmazzák fenntartó kezelésként. A tiopurinok remissziót fenntartó hatását Crohn-betegségben megerősíti a Cochrane adatbázis egy másik elemzése (EH 2,16 [MT 1,35–3,47], NNT57) [2], valamint egy nottinghami gyógyszermegvonásos vizsgálat is, amelyben colitis ulcerosában szenvedő, AZA-kezelés mellett remisszióba került betegek kaptak véletlen besorolás szerint placebót vagy AZA-t [3]. Egy év után a relapszusok aránya a placebocsoportban 61%, az AZA-csoportban 31% volt (p50,01, NNT53). Mikor érdemes megfontolni a tiopurin-kezelés elkezdését? A krónikus gyulladásos bélbetegség lefolyásának három szakaszában vetődik fel a tiopurinok alkalmazásának lehetősége: újonnan diagnosztizált betegség esetén műtét után (Crohn-betegség esetén) vagy súlyos roham esetén (colitis ulcerosa és Crohn-betegség esetén) szteroidfüggőség vagy szteroidrezisztencia esetén (colitis ulcerosa és Crohn-betegség esetén).

„Je ne te demande pas quelle est ta race ou ta religion, mais quelle est ta souffrance?” („Nem kérdem tőled, hogy mely fajhoz vagy valláshoz tartozol, csak azt, hogy mitől szenvedsz.” – Louis Pasteur) Bevezetés A krónikus gyulladásos bélbetegségek immunmoduláns kezelése elérte nagykorúságát, habár hosszú utat tett meg a fejlődésben, mióta 30 évvel ezelőtt elvégezték az azathioprin-kezelés első kontrollos vizsgálatát [1]. A „felnőttkor” elérését jól mutatja, hogy sokféle immunmodulátort alkalmazunk biztonsággal a betegség korai szakában is, és e szerekkel szembeni intolerancia, mellékhatások jelentkezése vagy a terápiás válasz elmaradása sem jelent leküzdhetetlen akadályt. A hosz-szú „serdülőkor” jelzi, hogy kellő – bár egyesek azt mondhatnák, túlzott – elővigyázatossággal történt az ismeretgyűjtés e „benignus” betegség potenciálisan toxikus kezeléséről. Az óvatosságot a hematológusok és a transzplantációs immunológusok tapasztalataiból tanultuk. A tapasztalatok egy része kevésbé használható a gasztroenterológiában, ilyen például az immunmoduláció által kiváltott limfoproliferatív betegségek veszélye [2], mivel más kórfolyamatról van szó, és kisebb dózisokat alkalmazunk. Másrészt még fel kell tárni a más területeken szerzett tapasztalatokat, például azt, hogy milyen szerepe van a kombinációs kezelésnek. A tanulmánysorozatban elismert szakemberek cikkei olvashatók a tiopurinok, a methotrexat és az alternatív immunmodulátorok, valamint a ciklosporin és az infliximab szerepéről. Habár a két utóbbit elsősorban remissziót kiváltó szerként tartják számon, most a kórlefolyást módosító hatásuk szempontjából tanulmányozzuk őket.