Hazánkban a bejelentett zoonózisok száma enyhén csökkenő trendet mu­tat, ennek ellenére jelentős gazdasági, társadalmi és közegészségügyi ter­het jelentenek. Az újonnan felbukkanó fertőzések többsége is zoonotikus eredetű (pl. COVID-19, majomhimlő).

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az anthrax fertőzés kezelésére szolgáló Obiltoxaximab SFL készítményt.

A nyirokcsomó-nagyobbodás lehetséges okai között szerepelnek malignus folyamatok is a fertőzések, autoimmun betegségek, gyógyszerek és iatrogén tényezők mellett. Érdemes különbséget tenni lokalizált és generalizált el­térések között; előbbiek mögött sokszor a nyirokelvezetés helyi zavarát kell keresnünk, a generalizált limfadenopátia szisztémás betegséget jelez­het. A malignus folyamat kockázati tényezői a 40 év feletti kor, a férfi nem, a kaukázusi rasszhoz tartozás, az érintett nyirokcsomók szupraklavikuláris elhelyezkedése és a szisztémás tünetek. A szupraklavikuláris, popliteális és inguinális régióban a tapintható, az epitrochleáris régióban az 5 mm-nél nagyobb nyirokcsomókat tekintjük kórosnak.

 A nyálmirigybetegségek gyulladásos, bakteriális, virális és daganatos kórképeket ölelnek fel. A heveny szialoadenitisz fájdalommal, gennyesedéssel, duzzanattal jár, s antibiotikummal, nyálmirigymasszázzsal, folyadékpótlással, a nyáltermelés foko­zásával gyógyítható. A vírusos kórképek közül a mumpsz és a HIV-fertőzés terápiája a háttérben álló betegség ellen irányul. Visszatérő vagy idült szialoadenitisz a gyer­mekkori visszatérő parotitisz és a szialolitiázis. A gyulladás hátterében gyakran kő vagy szűkület áll, a kezelés célja az elzáródás megszüntetése. A nyálmirigyek – zö­mükben jóindulatú – daganatai fájdalmatlan szoliter csomókként jelennek meg a nyakon. A kórisme képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával állítható fel.

A zoonózisok komoly veszélyt jelentenek az emberiség egészségére és fenntartha­tó fejlődésére. (45) Az emberi fertőző betegségek nagy része és az újonnan megjelenő kórokozók döntő többsége zoonózis. Diagnosztizálásukat a sokszor nem jellegzetes tünetek nehezítik, (46) ezért a klinikai tüneteken, jeleken túl az epidemiológiai helyzet ismerete is fontos. 

A fertőző betegségekkel foglal­kozó szakemberektől tradi­cionálisan a hasmenéses, az ikteruszos és a kiütéses beteg ellátását várják el, és ilyen tünetek miatt utalják fertőző osztályokra a betegeket. A HIV-pozitív betegeket az újabb, tervezett centrumok megnyitásáig az Egyesí­tett Szent István Szent László Kórház­ba irányítják. A modern infektológia azonban már régóta nem csupán a ha­gyományos fertőző betegségekkel fog­lalkozik. A konzíliumok során álta­lában azt kérdezik az infektológustól, milyen antibiotikumot kapjon a be­teg. Az infekciók felismerése és ellá­tása ennél komplexebb megközelítést igényel. Az infektológus jelenlétére szükség volna valamennyi kórházban, az infektológiai szemléletre pedig az egészségügyi ellátás minden területén.

A kullancsok által közvetített megbetegedésekről számtalan közlemény, információ jelenik meg, ennek ellenére a betegségek kórismézése, kezelése terén még mindig sok a bizonytalanság. Szinte nincs olyan tünet, amelyet ne hoztak volna összefüggésbe pl. a Borrelia fertőzéssel. Az Infektológiai Szakmai Kollégium és a szakemberek ajánlásait szem előtt tartva, saját tapasztalataink alapján ismertetjük a különböző kórképek lefolyását, diagnosztikáját és kezelését.

Az Egyesült Államokban évente több millióra tehető a macskával, kutyával vagy egyéb kisállatokkal való érintkezés kapcsán kialakuló fertőzések száma. Súlyosságuk az önmaguktól rendeződő állapotoktól az életet veszélyeztető szisztémás betegségekig terjed. A terhesség alatt jelentkező toxoplasmosis súlyos kongenitális infekció forrása lehet. A házi kedvencektől eredő gombafertőzések fő megjelenési formája a tinea corporis/capitis. A baktériumok közül elsősorban a Campylobacter és a Salmonella betegíti meg a kisállatok gazdáit. A házi kedvencek ízeltlábúak által terjesztett (pl. rühösség) vagy vírusos betegségek (pl. veszettség) köztes gazdái is lehetnek. A kisállat fertőzéses betegsége lokális vektorokra és endémiás állapotokra hívhatja fel a figyelmet (pl. Lyme-kór veszélyét jelezheti). A megelőzés érdekében fontos az alapos kézmosás, az állattartásból származó hulladék megfelelő kezelése, az állatok fertőzéseinek felismerése és kezelése. Fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki a háziorvos és az állatorvos között.