Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőségű daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai és az etiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leginkább használt prosztataspecifikus antigén legfontosabb ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segíthetnek diagnosztizálni a betegséget. Bemutatjuk a prosztatarák szűrésével foglalkozó jelentősebb nemzetközi és magyar tanulmányokat, érintve a gazdasági vonatkozásokat is. Egyre inkább teret hódítanak a genetikai vizsgálatok, a DNS- és RNS-alapú biomarkerek, amelyek segítségével még hatékonyabbá tehető a szűrés, elkerülve a túldiagnosztizálást. A jövőbeni kutatások egyik fő célja lehet olyan módszerek kidolgozása, melyek alkalmazásával korai, gyógyítható stádiumban felfedezhető a kezelést igénylő prosztatarák.

Bár a melanoma a legsúlyosabb bőrrák, egy új kutatás azt találta, hogy a betegség korai stádiumában a betegek egy részénél igen alacsony a betegség miatti halálozás kockázata.

A nyelőcső motilitászavarai mellkasi fájdalommal, gyomorégéssel vagy nyelészavarral járhatnak. A diagnózis nyelőcső-manometriával állítható fel. Az achalasia kórismézése objektív kritériumokon alapul, kezelésére hatásos módszerek állnak rendelkezésre. 

A szervezett, rendszeres tüdőgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége még nem nagy, de a friss kutatási eredményektől változás várható. Cikkünk bemutatja a jelenleg alkalmazott pulmonológiai szűrővizsgálatokat, külön figyelmet szentelve a tüdőráknak és a COPD-nek, amely megbetegedések a gazdaságilag fejlett világban a mortalitás és morbiditás fontos tényezői. 

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rosszindulatú betegség, mely 40 év felett egyre nagyobb valószínűséggel alakulhat ki. A prosztataspecifikus antigén (PSA) közel 50 évvel ezelőtti felismerése, majd automatizált körülmények között történő laboratóriumi mérése óta az egyik leggyakrabban vizsgált tumormarker lett, mely napjainkban még mindig fontos részét képezi a prosztatarákszűrésnek. Ugyanakkor ezek a laboratóriumi adatok bizonyos esetben túl hamar vezettek invazív beavatkozásokhoz, így a nemzetközi irodalomban megszületett a „prosztatarák túldiagnosztizálása” kifejezés. A hagyományos össz-PSA mellett az utóbbi években egyre több új biomarker és számítási panel jelent meg, mely jelentősen fokozta a PSA alapú diagnosztika specificitását, és ez hozzájárult, hogy adekvát klinikai döntések szülessenek. Ezen új és komplex laborvizsgálatok hazai finanszírozása még nincs megoldva, de a metodikák egyre inkább elérhetővé válnak itthon is. Prosztatadaganatokban a különböző fehérjék immunoassay-vel történő mérése mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak a molekuláris vizsgálatok is, melyek nemcsak a betegség hátterében álló patológiás folyamatok feltérképezését szolgálják, hanem hozzájárulnak a megfelelő prognosztikai besoroláshoz. Magy Onkol 63:16–25, 2019

Kulcsszavak: prosztatarák, tumormarkerek, PSA, prosztata egészség-index

Sokféle pszichés és szociális megterhelés jár együtt a daganatos betegsé­gekkel és azok kezelésével, nemcsak a betegek, de a családtagok számá­ra is. Ugyanígy sokfélék a követelmények az optimális pszichoonkológiai ellátással kapcsolatban. Az ellátásnak hatásosnak, betegközpontúnak, minőségbiztosítottnak, mindenütt elérhetőnek, korszerűnek és megfizet­hetőnek kell lennie.

Egy újabb svéd felmérés azt mutatta, hogy valószínűleg nem érdemes folytatni a hasi aorta aneurizma szűrését, mert az nem javítja szignifikánsan a betegség kimenetelét.

Egyre többen lépnek ki lakásukból testükön vagy karjukon olyan, okostelefonnal összekötött bioszenzorral, amely számolja lépéseiket, ér­zékeli szívverésüket vagy segíti fittségüket. Az ilyen okoseszközök „okos” jelzője azonban ma még kissé megtévesztő, mert a legtöbbször képzetlen felhasználó nem tudja, mit kezdjen ezekkel az adatokkal. Aki nem ismeri az élettani, kórélettani összefüggéseket, annak félreérthetetlen, vitathatatlan, orvosilag valid figyelmeztetést kell adni, ha úgy tűnik, hogy baj lehet az egészségével. Nem megriasztani, mert az az orvosnak is felesleges munkát ad. Ezzel próbálkozott az alább ismertetett példamutató kutatás.

A PLOS Medicine szerkesztői nemzetközileg ismert orvosokat és kutatókat kértek fel, hogy mondják el, mit tartanak az elmúlt év legjelentősebb eredményének, és milyen fejlődésben bíznak szakterületükön 2016-ban.