Az interstitialis tüdőbetegségek a tüdő kötőszövetes vázát érintő betegsé­gek, amelyek az interstitium gyulladásához, fibrotikus átalakulásához ve­zetnek. Ma már több mint 150 betegséget sorolunk e kórképek közé, melyek átfedést mutatnak a diagnózis, a prognózis, illetve a kezelés tekintetében.

Maximális konzervatív kezelés ellenére súlyosbodó, előrehaladott álla­potú, nem rosszindulatú tüdőbetegségek esetén végső megoldásként tüdőtranszplantáció szóba jön, amennyiben a beteg még rehabilitálható állapotú, és a kivizsgálás során nem igazolódik transzplantációt kizáró ok. Cikkünkben a javallatokat és ellenjavallatokat, a peri- és posztoperatív gondozást, a kimenetelt és az eddigi hazai tapasztalatokat tekintjük át.

A tüdőrák világszerte a leggyakoribb ráktípus, mely vezeti a rákhalálozási statisztikákat. Az újonnan diagnosztizált esetek mintegy 80%-a inoperábilis, helyileg előrehaladott, illetve áttétes nem kissejtes tüdőrák (NSCLC). Az aktivált onkogéneket, mint pl. EGFR-t vagy átrendeződött ALK-t tartalmazó adenocarcinomák kezelésében a molekulárisan célzott terápiák drámai előretörést jelentettek, de a betegek többségénél ezen új ágensek sem érnek el tartós betegségkontrollt, és az 5 éves túlélés nem haladja meg az 1-2%-ot. 

A légembólia ritka életveszélyes komplikációja lehet a sebészeti beavatkozásoknak, traumának, búvárkodásnak, és művi lélegeztetésből származó barotraumának.

Egy júniusi budapesti konferencián nemzetközileg elismert előadók, szak­területük kiemelkedő képviselői a legújabb ismeretek tükrében tekintették át a fontosabb pulmonológiai kórképeket. Az első nap második témája az intersticiális tüdőbetegség, ezen belül az idiopátiás pulmonális fibrózis volt, melyről a southamptoni Luca Richeldi tartott előadást.

2. Pneumo Update Europe konferencia, Budapest, 2015. június 19–20.

Kovasav és szilikát ásványi porok belélegzése számos kórszövettani változást idézhet elő a tüdőben és mellhártyában. A mellkasi folyadék a szilikózis egy rendkívül ritka formája.

Egy megfigyeléses vizsgálatban, amelyben a tüdő állapotát CT-vel ellenőrizték, az aszpirin rendszeres alkalmazása lelassította a szubklinikus emfizéma progresszióját.

A humán idiopátiás pleuroparenchimális fibroelasztózis (IPPFE) ritka tüdőgyógyászati kórkép, amelynek  kisérletesen tanulmányozható állatmodelljét egy új vizsgálat öregedő szamarak tüdejében találta meg.  

Ez a ritka, aluldiagnosztizált, progresszív tüdőbetegség két formában jelentkezhet. Jellemző rá a normálistól eltérő simaizomsejtek rendellenes proliferációja a bronchiolusokban, alveoláris septumokban, a perivaszkuláris térben, nyirok­utak­ban és nyirokcsomókban, ami a kislégutak obstrukciójához, pulmonális cisztaképződéshez, a tüdőszövet pusztulásához vezet. A ma még megállíthatatlan kórfolyamat tüdőtranszplantáció javallatát képezheti.

A szarkoidózis ismeretlen eredetű szisztémás, granulomatózus betegség, leggyakrabban a nyirokcsomókat és a tüdőt érinti, köhögéssel, fáradtságérzéssel, nehézlégzéssel járhat. A betegek harmada tünetmentes. A kórlefolyás igen változó, a spontán remisszió valószínűsége 60%. A kifejezett gyulladással járó akut szarkoidózisnak szteroidkezelés nélkül is kedvező a kórjóslata.