A vesebetegségek lassan elfoglalják az őket megillető helyet a nem fertőző népbetegségek sorában, mert jelentőségüket egyre inkább (f)elismerik, és mert előfordulásuk és szövődményeik megszaporodtak a civilizációs ártalmak következtében. Az utóbbi évtizedben olyan új gyógyszercsoportok kerültek a fegyvertárunkba, amelyek célzottan hatnak a vesebetegségeket kiváltó egyes (immun)folyamatokra, illetve a vesebetegség progresszióját lassítják vagy a szív-ér rendszeri szövődményeket csökkentik, függetlenül az eredeti noxától. Óriási a fejlődés a genetikai betegségek diagnosztikájában és kezelésében is. A nefrológusnak kötelessége széles körben megismertetni a betegséggel kapcsolatos információkat, szolgálva ezzel a primer és szekunder prevenciót. Összefoglalónk ezt az ívet követve írja le az utóbbi tíz év mérföldköveit.

Az emberi szervezet komplex biológiai rendszer, melyben a különböző szer­vek, szervrendszerek élettani működéséhez molekuláris szinten nélkülöz­hetetlenek a fehérjék, illetve a megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló makro- és mikroelemek, valamint ásványi anyagok. Utóbbiak hiányában az adott szervrendszer és így a szervezet egésze működészavart szenved, amely hosszú távon irreverzibilis következményekhez is vezethet. Az aláb­biakban két – élettani szempontból – különösen jelentős anyag, a vas és a magnézium hiánya esetén fellépő szövődményeket, azok megelőzését, illetve a vas- és magnéziumpótlás aktuális kérdéseit tekintjük át.

A krónikus vesebetegség (CKD) kockázatának felmérésére egy olyan több génen alapuló pontozási rendszert fejlesztettek ki, ami a különböző felmenőkkel rendelkező népességben is alkalmazható.

Hollandiában egy lakossági szűrővizsgálat során az idősek 3%-ánál albuminuriát mutattak ki, ami túlnyomórészt vesebetegséget jelzett.

A jelenleg engedéllyel rendelkező irbezartánhoz képest a fázis III PROTECT klinikai vizsgálatban jobb hatásosságot mutatott szparszentán a Berger-kór kezelésében.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

A DMF-kezelés relapszusaktivitásra és progresszióra gyakorolt előnyös klinikai hatásai 13 éven keresztül fennmaradtak, ami alátámasztja a DMF pozitív előny/kockázat profilját a hosszú távú kezelés során RRSM-ben.

Egy nagy, randomizált klinikai vizsgálat szerint a mérsékelt hipertóniában szenvedő várandósok vérnyomáscsökkentő kezelésével csökkenthetők az anya és az újszülött nemkívánatos eseményei.

A cirrhosis szövődményei közül a hepatorenalis szindróma jár a legrosszabb túlélési eséllyel. Már a diagnózis pillanatában korai kezelés bevezetése szük­séges a vesekárosodás egyéb etiológiai tényezőinek kizárását követően. Hepatorenalis szindróma esetén az albumin és terlipressin kombinált alkal­mazása jelenti az elsődleges kezelést, kontraindikációk kizárása és szoros monitorozás mellett.

A pandémia nem csak a SARS-CoV-2 fertőzés miatt jelent nagyobb veszélyt a várandósokra és újszülöttjeikre, hanem a világjárvány okozta anyai stressz és depresszió is károsíthatja a csecsemők egészségét.