A K-vitamin-antagonista kezelés igen hatékony mind a stroke-megelőzésben pitvarfibrilláció esetén, mind a vénás tromboembóliás események kezelésében. Annak ellenére, hogy az elért antikoaguláns hatás a betegek többségében meglehetősen ingadozó, pitvarfibrilláló betegeknél a K-vitamin-antagonista kezelés a stroke vagy szisztémás embolizáció rizikóját közel 70%-kal csökkenti.¹ Ez az igen jelentős relatív rizikócsökkenés igazolja, hogy a koagulációs kaszkád blokkolása gyakorlatilag oki terápiát jelent a kardioembóliás stroke megelőzésében.

A hasmenés jelentős közegészségügyi problémát jelent nemcsak a fejlődő, hanem az iparilag fejlett országokban is. A hasmenés szokványos kezelése mellett adjuváns terápiaként alkalmazott probiotikumok megrövidítik a betegség és a kórházi tartózkodás időtartamát, továbbá csökkentik a székürítések számát.

Bizonyítékon alapuló válasz

A perifériás érbetegség kezelhető felügyelet mellett végzett mozgásterápiá­val, cilostazollal, lipidcsökkentővel és trombocitagátlóval. Trombocitagátló kezeléssel csökkenthető a sebészeti revaszkularizáció iránti igény is. A be­tegség legjobb kezelése, a felügyelt mozgásterápia akár 180 méterrel is növelheti a fájdalommentes járástávolságot (A szintű ajánlás, véletlen beso­rolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok szisztematikus áttekintései alapján).

A szívelégtelenség egyre növekvő népegészségügyi problémát jelent világ­szerte, ezért a pontos diagnózis és az időben elkezdett kezelés alapvető. A biomarkerek – nevezetesen az agyi nátriuretikus peptid (BNP) és annak N-terminális prohormonja (NT-proBNP), valamint a troponin – fontos sze­repet játszanak nemcsak a szívelégtelenség diagnózisának felállításában, hanem a betegek prognózisának megítélésében is.

A krónikus szívelégtelenség gyakran előforduló, nagy morbiditású és mor­talitású betegség. Sok páciens a szívelégtelenség mellett veseelégtelen­ségben vagy diabetes mellitusban is szenved. A betegek életminősége szempontjából döntő fontosságú a standardizált, evidenciákon alapuló terápiák alkalmazása. A tanulmány a témakörben közreadott legújabb ismereteket taglalja.

Amint a tisztelt Olvasó a következő cik­kek olvasásakor maga is tapasztalhat­ja majd, a kardiológia és a kardiológusok sosem alszanak, mindig van új és izgalmas a keringési betegségek gyógyítása, diag­nosztikája terén.

Németországban a koszorúér-betegség a leggyakoribb halálok, emiatt különösen fontos, hogy amennyiben egy betegnek coronaria-reperfúziós beavatkozásra van szüksége, akkor azt a lehető leghamarabb elvégezzék. Egyes EKG-elváltozások azonban megnehezíthetik a diagnózis gyors és pontos felállítását. A tanulmány bemutatja, miként ismerhető fel jobb vagy bal Tawara-szár blokk mellett az akut szívinfarktus.

A mellékvese-elégtelenség kezelésére a megfelelő hatóanyag régóta rendel­kezésünkre áll, de ma is kutatások tárgya, hogy milyen készítménnyel, milyen adagolási sémákkal lehet a legbiztosabban elkerülni a kritikus kortizolhiányt (mellékvesekrízist). A hagyományos lehetőségek mellett a legújabb próbál­kozásokat is ismertetik a würzburgi endokrinológus szerzők.

Bár a szívburok betegségeinek diagnosztikája és kezelése nem tartozik a kardiológia leglátványosabban fejlődő területei közé, a European Society of Cardiology ezzel kapcsolatos legújabb, 2015-ös irányelvei több figyelem­reméltó újdonságot is tartalmaznak a szakmai testület jó tíz évvel korábbi állásfoglalásához képest.

A D-vitamin alapvető szerepet játszik a kalcium- és foszfátanyagcse­re homeosztázisának fenntartásában; mint szteroidhormon részt vesz a nonszkeletális rendszerek és a sejtanyagcsere szabályozásában. A D-vita­min-hiány világszerte észlelhető egészségügyi probléma. A Zala Megyei Szent Rafael Kórház Geriátria Centrumában történt felmérés alapján a geriátriai betegek között előforduló D-vitamin-hiány gyakori (>92%), és az esetek több mint 80%-a a klinikai tünetek tartományában van. A kapott adatok megerő­sítik, hogy a D-vitamin-hiány az időskorú betegek körében jelentős, a kezelés szükségességének felismerése orvosi kérdésnek tekintendő.