A vénás fekélyek nyílt sebek a bőrön, többnyire a lábszáron, leginkább a belboka felett. Alapos sebgondozás, a végtag vérkeringését javító komp­ressziós eszközök viselése nélkül elkerülhetetlen a szövődmények kiala­kulása, a fekélyek kiújulása.

A nyugtalan láb szindrómát (RLS) az öngyilkosság és az önsértő gondolatok rizikófaktoraként tartják számon, de az összefüggés mögött meghúzódó mechanizmusokat eddig nem azonosították hitelt érdemlően. Úgy tűnik, hogy a kapcsolat független a depressziótól, az alvászavaroktól és egyéb vizsgált tényezőktől.

Ma már négy új orális antikoaguláns (NOAK) hatóanyag közül választha­tunk. A minden krónikus terápia során alapvető fontosságú terápiahű­ség a pitvarfibrilláló betegek antikoagulációja során a stroke-prevenció egyik meghatározó tényezője. 

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A vizsgálatban az idős, esendő betegek számára az apixaban és a rivaroxaban a stroke és a szisztémás embolia szempontjából kisebb kockázatot jelentett, mint a warfarin. Az apixaban a major vérzések kisebb rizikójával társult, mint a dabigatran vagy a rivaroxaban, és a dabigatran kevésbé okozott jelentős vérzéseket, mint a rivaroxaban.

Súlyos COVID-19 betegségben igen sokszor fordul elő thromboemboliás ese­mény. A kórházi felvételkor detektált coagulopathia – emelkedett D-dimer-és fibrinogénszint, megnyúlt protrombinidő, csökkent plazminogénszint, alacsony trombocitaszám – a halálozás egyértelmű prediktora. Nagyon fontos, hogy a kórházi felvételkor thrombosis-kockázat-becslés történ­jen, melynek alapján megfelelő, sokszor a szokásos dózist meghaladó tromboprofilaxis szükséges kis molekulatömegű heparin formájában. A tromboprofilaxist a hazabocsátást követően is ajánlatos folytatni.

A DNAJB1-PRKACA fúziós génről korábban azt feltételezték, hogy a fibrolamellaris hepatocellularis carcinoma jellegzetessége, újabban azonban oncocytaer jellegzetességeket hordozó pancreatobiliaris kiindulású da­ganatokban, így hasnyálmirigy és epeúti kiindulású neoplasmákban is kimutatták.

A mellkasi aorta aneurysma kezelése az utóbbi három évtizedben a ma­gas halálozás és a hagyományos aortaműtétek szövődményei miatt az endovaszkuláris aortarekonstrukció (TEVAR) irányába fejlődött. A cikk a diag­nosztikai lehetőségek után az endovaszkuláris terápia lehetőségeit és kocká­zatait tekinti át a 2017-ben nyilvánosságra hozott európai útmutató alapján.

A HFrEF kezelésére használt prognózisjavító szereken túl az SGLT2-gátlók megjelenése a kardiológiai terápiás palettán az elmúlt évek egyik nagy sikertörténetének tekinthető. Az SGLT2-gátló dapagliflozinnal végzett kemény végpontú klinikai vizsgálatok igazolták a dapagliflozin kedvező hatásait diabeteses és nem diabeteses HFrEF-betegek körében egyaránt. A European Society of Cardiology 2020-ban várható új szívelégtelenség-irányelve feltehetően konkrét ajánlásokat fog megfogalmazni az SGLT2- gátlók HFrEF-ben történő alkalmazásáról.

Régóta tudjuk, hogy a fejlett országokban a legnagyobb morbiditású és mortalitá­sú kórképek a kardiovaszkuláris területet érin­tik. Az angiológia vagy vaszkuláris medicina az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen ment ke­resztül, mely jelentős betegcsoportot érintett. Népbetegségnek kell tekintenünk a perifériás artériás betegséget, a vénás thromboemboliát, a krónikus vénás betegséget is.

Az Orvostovábbképző Szemle azt a fel­adatot tűzte maga elé, hogy megpróbálja bemutatni e színes betegcsoport ellátásának néhány új eredményét. A mostani számban három témáról olvashatunk rövid összefog­lalót, melyekhez hazai szakemberek adnak további támpontokat.