A szövődményes Crohn-betegség kezelésének fő irányvonala továbbra is a sebészeti reszekció, annak ellenére, hogy ez – elsősorban ismételt műtétek után – rövid bél szindróma kialakulásához vezethet. A reszekció késleltetése vagy elkerülése érdekében ezért – a betegségformának megfelelő, válogatott esetekben – olyan módosított sebészeti technikák kerültek bevezetésre, mint a stricturoplastica [1], a sipolyozó esetek biológiai kezelése [2] és a tályogok perkután drenázsa [3]. Az endoszkópos hidrosztatikus ballondilatáció obstrukciós tünetek esetén alkalmazható további, minimálisan invazív eljárás.   A vastagbél- és az ileocolicus anastomosisok stenosisainak endoszkópos dilatációját egyre szélesebb körben alkalmazzák [4]. Az eljárás könnyen megvalósítható a standard kolonoszkóp munkacsatornáján keresztül bejuttatott ballon segítségével. A beavatkozás sikere az endoszkópos képen is látható, a ballon végének a megtört szűkületekben történő kiegyenesítése miatti perforációs kockázatot fluoroszkópiával minimalizálhatjuk. Az ileocolicus Crohn-betegségben kialakult szűkületek ballondilatációval való tágítása legalább az esetek 90%-ában sikeres, és a standard kolonoszkóp átvezetését 74%-ban biztosítja [4]. Aktív gyulladásra utaló endoszkópos kép és 5 cm-nél hosszabb szűkület esetén a dilatáció kevésbé eredményes [5]. A beavatkozást megtöretést okozó szűkületek meghiúsíthatják [4]. A 19–34 hónapos követéses vizsgálatokban a résztvevők 41–62%-a számolt be a panaszok tartós enyhüléséről

  A mesterséges táplálás manapság is a klinikai gyakorlat mostohagyermeke, hiszen sok kórház és alapellátási körzet nélkülözni kénytelen a hozzáértő szakembereket. Kórházi körülmények közt a betegek akár 40%-a elégtelen táplálásban részesül [1], és ismert, hogy az elégtelen tápláltsági állapot befolyásolja a kezelés eredményességét és költségeit [2]. Az előbbiek ismerete, valamint az Európában és máshol működő szakértői testületek elhivatottsága sem változtat azonban azon, hogy e téren viszonylag kevés orvos és munkacsoport mellett áll megfelelő szakember. A skandináv országok, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok élen járnak a sok kórházban dolgozó multidiszciplináris táplálkozástudományi csapatok számát tekintve (az Egyesült Királyságban a kórházak közel felében van ilyen) [3], míg Németországban, Ausztriában és Svájcban az arány nem éri el az 5%-ot sem [4].   Gyakran hozzák fel érvként – legalábbis az Egyesült Királyságban –, hogy a kórházak rendelkezésére álló anyagi forrásokat más, elsőbbséget élvező kérdések megoldása emészti fel. A Royal College of Physicians [5], vagy a nemrégiben a National Confidential Enquiry into Patient Outcome and Death adatai alapján szerkesztett tanulmányhoz hasonló nagyhatású közlemények hatására a helyzet lassan mégis változik. Az említett vizsgálatok egyik igen specifikus megállapítása pédául, hogy a multidiszciplináris táplálkozástudományi munkacsoportok hiányának egyik következménye, hogy általánosságban nem megfelelő a perkután gastrostoma- beültetésre kerülő betegek szelekciója [6]. Lassan elfogadottá válik, hogy egyetlen kórház sem működhet táplálkozási szolgálat nélkül – de a változás fájdalmasan lassú.

  A mesterséges táplálás, így a szájon át adható tápszerek, a szondán keresztüli enterális és a parenterális táplálás minden beteg kezelésében fontos szerepet kaphat. Gyakori a malnutritio, ami kezelés nélkül orvosi és gazdasági szempontból is súlyos terhet jelent. Az alultáplált vagy ilyen szempontból veszélyeztetett betegek megfelelő mesterséges táplálásával elkerülhetők a szövődmények, és a táplálás más klinikai, funkcionális és anyagi előnyöket is biztosít, akár életmentő is lehet. Írásunk a mesterséges táplálás hatékonyságára vonatkozó bizonyítékokat ismerteti.   Bevezetés   A mesterséges táplálás létjogosultsága mellett benignus és malignus kórképek esetében is számos bizonyíték szól. Alultápláltság sokféle betegséghez kapcsolódóan, szakterülettől és egészségügyi ellátóhelytől függetlenül, gyakran alakul ki. Több országos és nemzetközi szervezet is ajánlja a tápláltsági állapot minden fekvőbeteg esetében történő rutinszerű felmérését, és malnutritio esetén a megfelelő kezelés megkezdését. Erre alkalmas például a Malnutrition Universal Screening Tool [1]. Használata egyszerű, bizonyítékokon alapul, minden betegség esetén, bármely intézményben alkalmazható, és a kezelési irányelveket is magában foglalja (további információ: [1] és www.bapen.org.uk). A kezeletlen malnutritio következményei súlyosak, és a fizikai és pszichés egészség jelentős romlásához vezetnek [2]. Az alultápláltság következtében lassú a felépülés, elhúzódó a sebgyógyulás, nő a halálozás, és komplikáció esetén több szövődménnyel (fertőzések, felfekvések stb.) és orvos–beteg találkozással (háziorvosi vizsgálat, kórházi felvétel, kórházi tartózkodás) kell számolni [1–4]. A betegségekhez köthető alultápláltság az Egyesült Királyságban becslések szerint évi 7 milliárd fontos költséget jelent.

  Bevezetés  Egyre több adat szól amellett, hogy a vékonybél-nyálkahártya sérüléseinek kivizsgálására az elsőként választandó módszer a kapszulás enteroszkópia (KE). Több tanulmány igazolta, hogy ebben a tekintetben a KE más vizsgálómódszerekhez képest a legnagyobb előnnyel rendelkezik [1–4]. Az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális (GI) vérzések okának kiderítésében a KE legalább olyan eredményes, néha pedig sokkal hatékonyabb, mint a push-enteroszkópia, hatékonysága 55–70% [5–10]. Klinikai előnyeit némiképp mérsékli (1) a kapszula lehetséges, bár ritka elakadása, ami endoszkópos vagy műtéti eltávolítást igényel [11], (2) az ellenjavallatok és (3) a költségek. E tényezők miatt felvetődik, hogy a nem invazív módszer klinikai előnyei költséghatékonysággal is párosulnak-e.   Vizsgálatunk célja az volt, hogy az ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzések (obscure gastrointestinal bleed: OGIB) kivizsgálásában, a klinikai gyakorlatban hasonlítsuk össze a KE költséghatékonyságát más diagnosztikus eljárásokéval.   Módszerek   Olaszország kilenc kórházában 2003 januárja és 2005 októbere között ismeretlen eredetű gasztrointesztinális vérzés miatt kezelt betegek körében végeztünk retrospektív kohorszvizsgálatot. A résztvevő intézmények között egyetemi, oktató- és közkórházak is szerepeltek. A betegek kivizsgálása két alternatív diagnosztikai úton folyt: az egyiken kapszulás enteroszkópiát, a másikon más eljárásokat alkalmaztak. A betegek adatait – elsősorban a diagnosztikus és terápiás módszerekkel kapcsolatban – részletes kérdőívek foglalták össze.

  Háttér.   A dyspepsia miatt végzett és pozitív eredménnyel zárult endoszkópos vizsgálatok adatainak elemzése hozzájárulhat az endoszkópos várólisták ésszerűbb kialakításához és a források elosztásához. A dyspepsia kezelésére vonatkozó irányelvek ellentmondásosak, mivel elsődleges céljuk az alapellátásban gondozott betegek átfogó kezelésének hatékonyabbá tétele.  Célkitűzés. Kutatásunk célja a főbb endoszkópos diagnózisok valószínűségének meghatározása és súlyozása az életkor, a nem, a Helicobacter pylori fertőzés szerint, a European Society of Primary Care Gastroenterology (ESPCG) irányelvei betartásának, valamint annak vizsgálata, hogy az endoszkópiát kérő háziorvos mennyiben vesz részt a dyspepsia irányelvek szerinti kezelésének minőségi javításában.   Módszerek.  Két diagnóziscsoport szerint vizsgáltuk 752 gasztroszkópia adatait: az elsőbe a carcinoma, gyomorés nyombélfekély, a másodikba csak a carcinoma és gyomorfekély tartozott.  Eredmények.  Rák és gyomor-/nyombélfekély nagyobb valószínűséggel fordult elő férfiak körében (esélyhányados [OR, odds ratio] =1,81, p=0,016), 41 éves kor felett (OR=3,24, p=0,009) és leginkább Helicobacter pylori fertőzés mellett (OR=4,49, p<0,001), míg az ESPCG irányelvei szerint végzett gasztroszkópiák esetében két és félszeres kockázatot regisztráltunk (OR=2,47, p=0,003). A második elemzés statisztikailag szignifikáns kapcsolatot jelzett a rák, a gyomorfekély és az ESPCG irányelvek betartásának mértéke között (OR=4,69, p=0,013), a H. pylori pozitivitásról azonban már nem mondható el ugyanez (OR =1,83, p=0,11). Az életkori csoportok alapján lineáris összefüggést észleltünk: a betegség valószínűsége ötévenként 60%-kal emelkedett (OR =1,59, p=0,002).   Következtetések.  A háziorvosoknak a Dyspepsia Ellátási Programban (DMP, Dyspepsia Management Program) való részvétele nem javítja szignifikáns mértékben a pozitív gasztroszkópiás leletek arányát.

 Háttér és célok.  A nem szteroid gyulladásgátló szerek mind embereken, mind állatokon végzett vizsgálatokban csökkenteni látszottak a colorectalis neoplasiák kockázatát. Bár a jelenség hátterében rejlő mechanizmusok nem ismertek, valószínűleg a ciklooxigenáz enzim (COX), különösen pedig a COX-2 gátlása áll a folyamat mögött. Annak megítélésére, hogy a szelektív COX-2-inhibitor rofecoxib alkalmazása csökkenti-e a colorectalis adenomák kialakulásának kockázatát, randomizált, placebokontrollált, kettős vak vizsgálatot végeztünk.  Módszerek.  Olyan 2587 betegnek adtunk naponta placebót vagy 25 mg rofecoxibot, akiknél a közelmúltban hisztológiailag igazolt adenomát fedeztek fel. A randomizáció során a betegeket a kardioprotektív dózisú aszpirin szedése szerint stratifikáltuk. Ellenőrző kolonoszkópos követést a randomizáció után 1–3 év során terveztünk. Az elsődleges végpontnak a hároméves kezelési periódus alatt felfedezett adenomák számát vettük. A módosított intent-to-treat analízis során a Mantel–Haenszel statisztikai módszerrel kiszámítottuk minden, a randomizáció után leírt adenoma relatív kockázatát, amit a vizsgálat kezdetén alkalmazott kisdózisú aszpirin alkalmazása szerint stratifikáltunk.

  Bevezetés  A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease – IBD) két klasszikus képviselője a Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (CU). Előbbi az emésztőrendszer bármely részét érintő, de leggyakrabban a terminális ileumot és vastagbelet támadó, a bélfal minden rétegére kiterjedő granulomatosus gyulladásos bélbetegség; utóbbi pedig kizárólag a vastagbél nyálkahártyáját érintő megbetegedés. Az esetek mintegy 10%-ában a két bélbetegség között a diagnózis felállításakor nem lehet különbséget tenni.   Az IBD mindkét típusának tisztázatlan a kóroka, de bizonyos meghatározó fontosságú kórtani folyamatok az utóbbi évek kutatási eredményei alapján ismertek. Bár az egyes betegségekben más és más gyulladásos mediátorcsaládok és eltérő fehérvérsejt-populációk aktívak, a tumornekrózis- faktor alfa (TNFa) működése mindkét betegségben kifejezett és kulcsfontosságú. A TNFa a gyulladásban aktív sejtek programozott sejthalálát gátló, a bélnyálkahártya áteresztőképességét fokozó, egyéb gyulladásos mediátorok termelődését elősegítő citokin.   A diagnózis alapja mindkét betegségben hármas. A kórtörténet és klinikai jelek, az endoszkópos kép és az egyéb képalkotó vizsgálatok leletei, és a szövettani vizsgálat együttes értékelése teszi lehetővé a betegségtípus pontos meghatározását. A diagnosztikus hármasból két tényező teljesülése esetén az esetek 90%-ában felállítható a kórisme.

   „Mestereink-tanítóink” sorozat következő ülése   Tisztelt Kollégák!    A Veszprémi Akadémiai Bizottság Gasztroenterológiai Munkabizottsága a „Mestereink-tanítóink” sorozat következő ülését 2007. szeptember 28-án, pénteken 15.00-kor tartja Veszprémben, az Akadémia Székházában, melyet Dr. Varró Vince Professzor Úr tart. Az előadás címe: Hetényi Géza: A Korányiak szellemi örököse.     Gervain Judit,  a Munkabizottság Elnöke A DEGUM ultrahang alapkurzusa 2007. szeptember 30–október 3., Tübingen. A Német Orvosi Ultrahang Társaság (DEGUM) ultrahang alapkurzusa (DEGUM-bizonyítvánnyal). Tudományos vezető: Prof. Dr. Alexandra von Herbay, Prof. Dr. M. Gregor. Helyszín: Egyetemi Klinika, Tübingen, CRONA-épület (B 04 emelet; 220 terem). Információ/szervezés/jelentkezés: Prof. Dr. Alexandra von Herbay, Otfried-Müller-Str. 10., 72076 Tübingen. Telefon: 07071/2982722, fax: 07071/294457, e-mail: Alexandra.vonHerbayed. uni-tuebingen. de. Internet: www.med.uni-tuebingen.de.   Meghívó   2007. október 3-án, szerdán, 19 órakor a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Dísztermében (Budapest XII., Alkotás u. 44. Főépület, I. emelet) Schubert: Téli utazás című dalciklusát ismerteti Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár.

  Bevezetés   A gasztroduodenális megbetegedések gyermekkorban nem ritkák. Korábban általánosan elfogadott nézet volt, hogy a gyermek-gasztroenterológia tárgykörébe csak a felszívódási zavarok tartoznak. Annak ellenére, hogy ez valóban jelentős területét fedi le a gyermek-gasztroenterológusok munkájának, számos felnőttkorban gyakori kórkép is megjelenik már gyermekkorban is, ezért ezek ismerete elengedhetetlen.   Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül tekintjük át a gyermekkori gasztroenterológia tárgyköréből a legfontosabb gasztroduodenális kórképeket.  Peptikus fekély gyermekkorban  A gyomor intraluminális felszínét egyrétegű, nyáktermelő hengerhám béleli, a crypták mélyén helyezkednek el a gyomornedvet szekretáló mirigyek. A gyomrot funkcionális és szövettani szempontból – a domináns mirigytípusok alapján – három fő területre oszthatjuk fel. Ezek: cardia, fundus-corpus és antrális régió. A normális gyomornyálkahártyában a mirigyeket csak kevés extracelluláris mátrix választja el egymástól, mononuclearis sejtek itt alig vagy egyáltalán nem találhatók.