Bevezetés  Az elmúlt tíz évben alapvetően átformálta a szervezetben nagy mennyiségben megtalálható fehér zsírszövetről alkotott nézeteinket az a forradalmi felfedezés, hogy e szövet termeli az adipokinnek nevezett erős hatású molekulákat, melyek biológiájának tanulmányozása – számos képviselőjük esetében – az anyagcserében és gyulladásos folyamatban betöltött szerepre derített fényt .  A tumornekrózis faktor alfa (TNF-a) a gyulladásos folyamatok központi mediátora, mely proinflammatorikus citokinként igen sokrétű hatást gyakorol a fehér zsírszövet működésére, fokozza az apoptózist és a lipolízist, és gátolja az adipocyták differenciálódását. A TNF-alfával krónikusan kezelt humán zsírsejtekben a citokin a gyulladásos adipokinek expressziójának szabályozásában játszik integratív szerepet .    A leptin az obes (ob) gén által kódolt 16 kDa molekulasúlyú nem glikozilált peptidhormon, melyet elsősorban adipocyták termelnek. A hypothalamusban ható étvágycsökkentő peptidnek elsődlegesen a táplálékbevitelt, a testsúlyt és a zsírraktárakat szabályozó hatása ismert, de felmerült az immunrendszerre kifejtett közvetlen szabályozó szerepe és gyulladásos citokin jellegű funkciója is.

  Célkitűzés.   Az ineffektív nyelőcső-motilitás és a refluxoesophagitis közötti kapcsolat vizsgálata a hiatus hernia, az alsó oesophagealis sphincter nyomáscsökkenése és a férfi nem figyelembevételével, gastrooesophagealis reflux esetén.   Módszerek.   Összesen 387 egymás után következő refluxos beteget választottunk ki egy adatbázisból (átlagéletkor 46 év, 42% férfi). Minden betegen standardizált protokoll szerint felső endoszkópiát, nyelőcső-manometriát és 24 órás nyelőcső-pH-mérést végeztünk. A refluxbetegséget endoszkópiával (Savary–Miller stádiumbeosztás: I–IV.), vagy pH-méréssel (fokozott savexpozíció) igazoltuk. A rekeszsérvet endoszkópia során, az ineffektív nyelőcsőmotilitást és a csökkent alsó oesophagealis sphincter nyomást manometriás vizsgálattal igazoltuk. Az ineffektív nyelőcső-motilitás és a reflux-oesophagitis közötti kapcsolatot logisztikus regresszióval vizsgáltuk.   Eredmények.   A vizsgálatban összesen 166 oesophagitises (átlagéletkor 45 év, 49% férfi), és 221 nem oesophagitises (átlagéletkor 46 év, 37% férfi) beteg vett részt. Az ineffektív nyelőcső-motilitás, a hiatus hernia, a csökkent alsó oesophagealis sphincter nyomás és a férfi nem aránya szignifikánsan magasabb az oesophagitises, mint a nem oesophagitises csoportban (p<0,05). A kóros nyelőcső- motilitás többváltozós logisztikus regresszió alapján független kapcsolatban van az oesophagitisszel (esélyhányados = 1,68; 95% konfidenciaintervallum = 1,04–2,70).

  Háttér.   A fulmináns májelégtelenség (FHF) ritka kórkép. Számos esetet közöltek egy- és többcentrumos vizsgálatokban, de tudomásunk szerint jelen közlemény ad számot elsőként a portugál népességről, ami egyúttal a délnyugat- európai populációnak is jó példája.  Cél.  Egy portugál hepatológiai és gasztroenterológiai intenzív osztály FHF eseteiről szerzett tapasztalatainak közzététele.   Betegek és módszerek.   Retrospektív tanulmányunk 61, 1992 februárja és 2006 októbere között, egymást követően, FHF diagnózisával felvett betegről számol be. Az FHF definiálásánál Trey és Davidson (1970) ajánlását tekintettük irányadónak, osztályozásánál pedig az O’Grady és mtsai (1993) által kidolgozott klasszifikációt vettük alapul. A májtranszplantáció (MT) feltételei, illetve kontraindikációi tekintetében Bernuau és mtsai (1991), illetve Muńoz (1993) ajánlására hagyatkoztunk.   Eredmények.  A betegek 57%-a nő volt, életkoruk mediánja 37 év (tartomány: 8–73). Az FHF kiváltó okát az esetek legnagyobb részében (26%) nem sikerült azonosítani. Ezt gyakorisági sorrendben a vírusinfekció (23%) és gyógyszeres kóreredet követte; az esetek 51%-a volt hiperakut. A MT összes gyakorisága 54% volt, kritériumai pedig a betegek 87%-ánál teljesültek, így az alkalmazhatósági arány 62% volt. Eseteinkben a túlélés 69%, transzplantáció nélkül 15% volt; az átültetett betegek túlélése 6 hónap után 70%, 12 hónap elteltével 68% volt.   Következtetések.   Az esetek majdnem fele gyógyszer és vírusos eredetű, többségében hiperakut megjelenésű. Az MT aránya 54%, az alkalmazhatósági gyakoriság 62% volt. A 69%-os egyéves össztúlélés az alkalmazott májtranszplantációs kritériumok alkalmasságát látszik igazolni.

  Célkitűzés.   Az extrahepatikus eperendszer carcinomája szempontjából jelentős kockázati tényezők körének azonosítása.   Módszerek.   Az újonnan diagnosztizált, kórszövettani vizsgálattal igazolt eseteket gyűjtöttük össze dán, svéd, francia, német és olasz központok 1995 és 1997 közötti nyilvántartásából (a betegek életkora 35–70 év volt). A népességi kontrollokat gyakoriság szerint igazítottuk az életkor és a földrajzi régió függvényében. A korrigált esélyhányadosokat és a 95%-os konfidenciaintervallumokat logisztikus regresszióval számítottuk.   Eredmények.   Az elemzésekbe 153 beteget és 1421 kontrollszemélyt vontunk be. A részvételi arány a betegek körében 71%, a kontrollcsoportban 61% volt. Az extrahepatikus biliáris carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult férfiakban az epekőbetegség (esélyhányados 2,49; 95%-os megbízhatósági tartomány 1,32–4,70), ezen belül is az epehólyag daganatai vonatkozásában mutatkozott szoros kapcsolat (esélyhányados 4,68; 95%-os megbízhatósági tartomány 1,85–11,84). Még veszélyeztetettebbek azok, akiknek testtömegindexe 35 éves korban 30 feletti (esélyhányados 2,58; 95%-os konfidenciaintervallum 1,07–6,23, a testtömegindex referenciaértéke 18,5–25), ami még nagyobb kockázatot jelent, ha a felnőttkorban mért legkisebb testtömeg alapján számított testtömegindex meghaladta a 30-at (esélyhányados 4,68; 95%-os megbízhatósági tartomány 1,13–19,40). Nem mutatkozott egyértelmű összefüggés az epehólyag-gyulladással, idült gyulladásos bélbetegséggel, májgyulladással és dohányzással, a naponta 40–80 g-ot meghaladó alkoholfogyasztás viszont némileg növelte a daganatok kialakulásának esélyét.   Következtetések.   Tanulmányunk alapján az epekőbetegség az extrahepatikus biliáris carcinoma kockázati tényezőjének minősíthető. A tartós felnőttkori súlytöbblet és elhízás jelentős kockázat, míg az életmódbeli tényezők közül egyik sem mutat szoros kapcsolatot a daganat kialakulásának esélyével. Az extrahepatikus biliáris carcinoma, illetve a túlsúly és az elhízás közötti lehetséges összefüggést illetően a tanulmányok eredményei nem egybehangzóak, ami az egyes kutatók eltérő elemzési módszereire vezethető vissza.

  Következtetés.   Eredményeink arra utalnak, hogy a NASH aktivitási jeleinek mérséklődése csak tartós pioglitazonkezeléssel tartható fenn, de a terápia alatt bekövetkező testsúlynövekedés korlátozhatja a szer jótékony hatásait.  Hepatology 2007 August; 46:424–429.    Centrális elhízás és a Barrett-nyelőcső kialakulásának kockázata (Central adiposity and risk factor of Barrett’s esophagus) Edelstein ZR, Farrow DC, Bronner MP, Rosen SN, Vaughan TL   Háttér és célok.   A Barrett-oesophagus (BE) etiológiája a krónikus refluxtól eltekintve nagyrészt ismeretlen. Esetkontrollált tanulmányunkban a testtömegindex (body mass index [BMI]), a centrális elhízás és a dohányzás BE-kockázatra gyakorolt hatását vizsgáltuk.   Módszerek.   Gasztroenterológiai ambulanciákon vett négy biopsziás mintából legalább egyben frissen igazolt specializált intesztinális metaplasiás (esetszám [n=193]) washingtoni lakosokat hasonlítottunk össze illesztett populációs kontrollszemélyekkel (n=211). A betegek közt megkülönböztettük azt az alcsoportot, melyben a columnaris epithelium felismerhető volt (látható BE) és azt, amelyben legalább 2 cm hosszúságú columnaris epithelium volt látható (hosszú szegmens BE [LSBE]). A vizsgálatot végzők személyes interjúkat készítettek és antropometriás méréseket végeztek.

   Lázzal járó Neutropenia    X. Nemzetközi Szimpózium, 2008. február 8–9., Brüsszel, Belgium. A konferenciát kifejezetten onkológusok, infektológusok, irradiációval foglalkozó szakemberek és más olyan kollégák számára szervezik, akik a lázzal járó neutropeniás beteg kezelésében részt vesznek. A résztvevő nemzetközi szaktekintélyek segítségével áttekintik a kórállapot etiológiájának, diagnosztikájának és korszerű ellátásának leglényegesebb aspektusait.    Regisztráció: 2008. január 29-ig a www.imedex.com honlapon, vagy a +1 (678) 242-0906 telefonszámon.    Részvételi díj: 2007. december 6-ig történő kifizetés esetén 550 euró, január 29-éig történő kifizetés esetén 625 euró, január 29. után vagy a helyszínen 695 euró. Nővérek, rezidensek, orvostanhallgatók számára 200 euró. Absztraktok 2007. november 29-éig a www.imedex.com honlapon az „Abstract”-ra kattintva küldhetők be.   Inflammatory Bowel Diseases 2008   2008. február 28–március 1. Cité, Centre de Congrčs, Lyon, Franciaország. Az ECCO (European Crohn’s Disease and Colitis Organisation) 3. kongresszusa. Információ: www.ecco-ibd.eu. Absztraktok beküdési és korai regisztráció határideje: 2007. december 1. A regisztráció végső határideje: 2008. február 13.

  Bevezetés   A felnőttkori gyulladásos bélbetegség (IBD) előfordulási gyakorisága földrajzilag igen változó. Leggyakoribb az észak-európai országokban, a zsidó származásúak között és az észak-amerikai kaukázusi népcsoportban. Ritkábban alakul ki észak-amerikai fekete népességben. Jellemzően a fejlettebb társadalmakban gyakoribb, és többször fordul elő jobb higiénés körülmények között élők és szellemi munkát végzők körében [1]. Míg korábban a colitis ulcerosa (CU) tízszer gyakoribb volt, addig manapság a Crohn-betegség (Crohn’s disease – CD) fordul elő gyakrabban. Az Amerikai Egyesült Államokban a CD előfordulási gyakorisága az utóbbi 20 évben 3/100 000-ről 14/100 000-re, a CU-incidencia pedig 2/100 000-ről 14-15/100 000 főre nőtt . Ehhez hasonló adatok ismertek Észak- és Nyugat-Európából is. Az utóbbi években az újonnan felismert esetek száma ezekben az országokban változatlan, hazánkban a többi délés kelet-európai országhoz hasonlóan növekszik .   Az IBD előfordulási gyakorisága az életkorral fokozatosan nő. Összehasonlító epidemiológiai adatok szerint az összes IBD-s betegek 20–30%-át 20 éves kor előtt diagnosztizálják. Két prospektív felmérés alapján (Wisconsin és Stockholm) megállapítható, hogy a gyermekkori CD incidenciája kétszerese a CU-énak [4,5]. Az elmúlt években világszerte megfigyelt nagyobb IBD-incidencia így döntően a CD szaporodásának tulajdonítható. Az ötéves életkor alatt kórismézett IBD-s gyermekek aránya 7,5%, kétharmaduk 11 év feletti [6]. A gyermekkori IBD sajátossága a növekedési elmaradás (10–40%), a késői pubertás és a csontosodási zavar. A felnőttkori IBD-vel összehasonlítva más tünetek lehetnek gyakoribbak, és a betegség elsősorban az emésztőrendszer más szakaszait érinti. Gyermekkorban az IBD leggyakoribb tünete a hasfájás; CU-ban a gyulladás általában a vastagbél egészét érinti (pancolitis). Felnőtteknél a CD általában hasmenéssel, a CU pedig sokszor rectalis vérzéssel jelentkezik [8]. Utóbbinál a kórkép gyakran csak a végbelet vagy a colon bal felét érinti . Crohn-beteg gyermekeknél gyakoribb a vékonybél érintettsége, szűkülettel és sipollyal. Úgy tűnik, hogy a genetikai tényezők jelentősége nagyobb a korai kezdetű, vagyis gyermekkorban induló IBD-ben .