A pancreas ductalis adenocarcinomájának (PDA) prognózisa, a jelentős haladás ellenére napjainkban is igen rossz. A hasnyálmirigy karcinogenezisével kapcsolatos ismereteinket a klinikai és alaptudományok legújabb eredményei tovább bővítik. Hisztopatológiai és molekuláris bizonyítékok szerint a PDA PanIN-nek nevezett, nem invazív, ductalis elváltozásokból keletkezik. A PanIN progressziója során a súlyosbodó genetikai és biokémiai eltérésekkel párhuzamosan nő a sejtek atípiája, és a korai elváltozás fokozatosan invazív rákká alakul. A pancreas műtéti preparátumainak analízise számos genetikai eltérésre derített fényt (aktiváló K-ras-mutációk; növekedési faktor receptor HER-2/neu fokozott termelődése; INK4A/ARF, TP53, Smad4/DPC4 és BRCA2 tumor szuppresszor gének inaktivációja). Az emberi hasnyálmirigyrákhoz hasonló egérmodelleken végzett funkcionális vizsgálatok segítségével megítélhető, mennyiben alkalmazhatók az állatkísérletes adatok humán viszonyokra. A hasnyálmirigyrák karcinogenezise szempontjából kritikus események alaposabb megismerése új távlatokat nyithat olyan diagnosztikai és terápiás stratégiák fejlesztéséhez, melyekkel eredményesen vehetjük fel a harcot e végzetes kórkép ellen.

Bevezetés A protonpumpagátlókat (PPI) felső gasztrointesztinális betegségek, peptikus fekély (PF) és gastrooesophagealis reflux (GORB) kezelésére regisztrálták. Ezen túl, 70 éves kor felett, vagy az anamnézisben szereplő PF esetén a nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) adásával kapcsolatos gasztrointesztinális mellékhatások megelőzésére is ajánlják őket. A PPI-k hatékony szerek, de az alkalmazásukra vonatkozó javallatokat nem ismerik és gyakran PPI-ket írnak fel a funkcionális gyomorpanaszok esetén is. Ezek a felső gasztrointesztinális tünetek körülbelül 70%-áért felelősek. Funkcionális gyomorpanaszok esetén a PPI-k adása helyett legtöbbször elegendő a betegnek elmagyarázni, hogy tünetei étrendi vagy az alvási testhelyzetre vonatkozó tanácsok betartásával és/vagy rövid távú savkötő vagy alacsony dózisú H2-receptorantagonista alkalmazásával spontán is elmúlnak. A PPI-k biztonságos szerek, de elhagyásukat követően a savtermelés fokozódhat, ami miatt szedésüket nehéz lehet abbahagyni, és mellékhatások is előfordulhatnak.

Bevezetés A vastag- és végbélrák a fejlett országokban a leggyakoribb rosszindulatú daganatok közé tartozik, és előfordulási gyakorisága folyamatosan emelkedik. A betegek halálát többnyire áttétek okozzák, melyek kialakulhatnak a regionális nyirokcsomókban vagy távolabb, a betegség korai vagy késői stádiumában egyaránt.   A tumor kialakulásának fontos lépése az extracelluláris mátrix (ECM) átépülése (remodeling), melynek során bizonyos molekulák aktiválódnak (pl. proteoglikánok, heparanáz), és változások jönnek létre a glikoproteinek és a proteázok szerkezetében.

Bevezetés Az Egyesült Államokban és Európában a májtranszplantáció leggyakoribb javallata a hepatitis C vírus (HCV) okozta máj-cirrhosis. A műtéten átesettek akár 95%-ában ismételten megjelenhet a HCV, a betegek 50%-ában progresszív hisztológiai jelenségek tapasztalhatók, 15–30%- ban 5 éven belül cirrhosis alakul ki, és ez 10%-ban a transzplantáció kudarcához vezet. A progresszió antivirális kezeléssel lassítható. A májtranszplantációt követően rekurráló HCV-fertőzés kezelését azonban az 1-es genotípus túlsúlya, viraemia és/vagy thrombocytopenia nehezíti, ami gyakran a kezelés gátja, vagy annak idő előtti felfüggesztését teszi szükségessé. A recidív HCV-infekció kezelésére alkalmazott pegilált interferon (PEG-IFN) és ribavirin (RBV) kombinációjával kb. 30% gyakorisággal érhető el tartós virológiai válasz (SVR). Az eddigi vizsgálatok zömében azonban viszonylag kevés beteg szerepelt, akiket a kezelés után csak rövid ideig követtek. A virológiai válasz hatékonyságának és időtartamának meghatározásához hosszabb követési időket alkalmazó, nagyobb, prospektív tanulmányok szükségesek. Tisztázásra vár az antivirális terápia kezdetének időzítése, az egyidejű immunszuppresszív terápia optimális formája, a genotípus hatása, és elmaradó terápiás válasz esetén a kezelés felfüggesztésének időpontja is.   Harminchat olyan beteg esetében számolunk be az antivirális kezelés (szokványos IFN vagy PEG-IFN + RBV) tapasztalatairól, akiknek HCV-fertőzése a májtranszplantációt követően fellángolt. Retrospektív elemzésünk célja a tartós virológiai válasszal, illetve a kezelés korai megszakításával kapcsolatos tényezők azonosítása a virológiai válasz elmaradása alapján.

Bevezetés Gyulladásos bélbetegségben (IBD) az átlagosnál nagyobb az artériás és vénás tromboembóliás események kockázata. Aktív és inaktív IBD-ben is igazolódott a véralvadás és a fibrinolízis fokozódása. A fibrinolízis lényeges szerepet játszik a keringési rendszerben kialakuló vérrögök feloldásában. A fibrinolitikus rendszer finom szabályozása plazminogén-aktivátorok (pl. szöveti típusú plazminogénaktivátor [t-PA, tissue-type plasminogen activator], urokináz típusú plazminogén-aktivátor]) és természetes gátlók (pl. a2-plazmin-inhibitor, plazminogén-aktivátor-inhibitor- 1 [PAI-1], trombin által aktiválható fibrinolízis-inhibitor [TAFI]) szabályozása alatt áll. A szakirodalmi adatok egyrészt hiányosak, de még inkább ellentmondásosak azzal kapcsolatban, hogy IBD esetén a felsorolt tényezők milyen szerepet játszanak a fibrinolízisben.

Az opportunista fertőzések rizikótényezői gyulladásos bélbetegségben Kettős ballonos enteroszkópia: hasznos segítség a pankreatobiliáris rendszer diagnosztikus és terápiás beavatkozásainál Válogatta: Peter Hayes és John Plevris The Royal Infirmary, Edinburgh EH3 9YW, Egyesült Királyság.

Közelgő kongresszusok Az International College of Surgeons XXXVI. Biannuális Világkongresszusa Felhívás nemzeti gasztroenterológiai társaságok elnökeinek és főtitkárainak APASL 2008 Digestive Disease Week Kongresszusi beszámolók Beszámoló az EAGE budapesti posztgraduális kurzusáról Beszámoló az ISDE (International Society for Diseases of the Esophagus) XI. Világkongresszusáról Beszámoló az MGT Endoszkópos Szekciójának 2008. évi Vándorgyűléséről Beszámoló a Szlovén Gasztroenterológiai és Hepatológiai Társaság II. kongresszusáról

A bélelégtelenségben szenvedő betegek tartós otthoni parenterális táplálásban részesülhetnek az Európai Közösség országaiban, azok gazdasági körülményeitől függetlenül. Példaként csupán Lengyelországot említjük, ahol több száz (!) otthoni, hosszú távú parenterális táplálásban (HPN) részesülőt tartanak nyilvántartásban, s ezzel Európa élvonalába tartoznak. Hazánkban a jelenlegi jogi szabályozás, szervezeti és finanszírozási rendszer a bélelégtelenségben szenvedő, de egyébként családi körben élni tudó, sőt megfelelő körülmények között munkaképes betegeknek az ellátását kizárólag fekvőbeteg-ellátási körben – ugyan járóbetegként elszámolva – teszi lehetővé. Ez a rendszer rendkívül gazdaságtalan, kórházi ágyakat szükségtelenül foglal el, és teljesen ellentétes az európai gyakorlattal.   A rászorulók tartós otthoni parenterális táplálásához szükséges szaktudás hazánkban is maradéktalanul rendelkezésre áll; a szükséges készítmények, technikai felszerelések a magyar piacon is hozzáférhetők.   A táplálásterápia iránt elkötelezett hazai szakemberek ennek érdekében hivatalos szakmaközi együttműködést kezdeményeztek a HPN mostohán kezelt kérdésének rendezése érdekében. Sebész, intenzív szakorvos, gasztroenterológus, gyermekgyógyász, onkológus, hematológus és háziorvostani szakemberek, valamint az ápolók összefogása, e szakmák kollégiumainak együttes fellépése elvezethet a megoldásig: a rutinszerű HPN-ellátási rendszer kialakításához.