Az utóbbi években végzett populációalapú vizsgálatok szerint diabeteses betegek esetében nagyobb a felső és az alsó gasztrointesztinális (GI) tünetek prevalenciája, bár az epidemiológiai adatok nem teljesen egyértelműek. Bytzer és mtsai 423 diabeteses beteg vizsgálata alapján arról számoltak be, hogy nem megfelelő glykaemiás kontroll esetén nagyobb a GI tünetek prevalenciája, Maleki és mtsai szerint azonban a legtöbb GI tünet prevalenciája nem nagyobb a diabeteses, mint nem cukorbetegek esetében. Az etnikai hovatartozás prediszponáló tényező lehet: 149 2-es típusú diabeteses kínai közül 105-nél (70,5%) találtak GI tüneteket, leggyakrabban hasmenést, székrekedést, illetve epigasztriális teltségérzést, ugyanakkor a kontrollszemélyek csak 30,8%-ában fordultak elő ilyenek. Egy düsseldorfi követéses vizsgálatban, amelyet a német Diabetes Kutató Intézet végzett, 68, 2-es típusú diabeteses beteg 22%-a számolt be székrekedésről és 11,8%-a émelygésről. Ugyanakkor egy finn betegeken végzett vizsgálatban, melyben 89 véletlenszerűen kiválasztott inzulinfüggő, 481 nem inzulindependens cukorbeteg és 635 nem cukorbeteg kontrollszemély vett részt, mindhárom csoportban hasonló volt a GI tünetek, köztük a hasi fájdalom, a hasmenés és a székrekedés gyakorisága.

A vékonybél műtéti eltávolítása a folyadék, az elektrolitok, az ásványi anyagok és más nélkülözhetetlen tápanyagok felszívódási zavarához vezet, és ez alultápláltságot és dehidrációt okoz. Rövidbél-szindróma (SBS – short bowel syndrome) akkor alakul ki, ha a működőképes vékonybél rövidebb 200 cm-nél. Ha a betegség súlyos, parenterális (PT), a legsúlyosabb esetekben intesztinális táplálásra lehet szükség. Felnőttek esetében SBS rendszerint akkor alakul ki, ha Crohn-betegség vagy a bél keringési elégtelensége miatt vékonybél-reszekciót végeztek, vagy ha a bél besugárzás következtében súlyosan károsodott. SBS esetén a megmaradt vastagbélnek jelentős szerepe lehet a felszívódásban. A klinikai gyakorlatban ezért gyakran nem sokat mond a megmaradt vékonybél hossza, hiszen a betegség kimenetele több tényezőtől függ; ezek egyike a megmaradt bél állapota. Fontos tényező a bél hiányának oka is: ha ez Crohnbetegség vagy besugárzás, akkor a betegek állapota súlyosabb, mint trauma miatt eltávolított vékonybél esetén.

BevezetésA colorectalis rák (CRC) világszerte az egyik leggyakrabban diagnosztizált daganat. Becslések szerint 2000 és 2005 között az Egyesült Államokban 148 610 új eset (72 800 férfi és 75 810 nő) fordult elő, a következményes 55 170 haláleset két nem közti megoszlása nagyjából egyenlő. Az öt évvel korábbi helyzethez képest ez valamelyest emelkedő incidenciát és kissé javuló halálozási arányt tükröz. Az Egyesült Államokban 2004-ben regisztrált összes haláleset (n=2 397 615) közül 53 772 (2,2%) állt valamilyen összefüggésben CRC-vel. A Kanári-szigeteken 2005- ben bekövetkezett 12 799 haláleset közül 383 (38%) volt CRC-nek tulajdonítható.   A betegség minden életkorban – fiatalokban is – előfordulhat, és jelentősen befolyásolja a korai halálozást. Az idő előtt bekövetkező halálesetek széles körben használatos indikátora a potenciális életévveszteség (YPLL), mely definíció szerint a korai halálozás következtében potenciálisan elvesztett évek számát jelenti. Ha a korai halálozás okai (így a rákbetegség) feltárásakor az YPLL-t is figyelembe vesszük, hasznos segítséget kapunk a betegség társadalmiegészségügyi költségeinek elemzéséhez és a helyzet javítását célzó egészségpolitikai stratégia felállításához. Tanulmányunk célja, hogy saját közösségünkben meghatározzuk a CRC-vel kapcsolatos YPLL értékét, valamint az ezzel összefüggő klinikai és patológiai tényezőket.

Bevezetés A hepatikus vagy portoszisztémás encephalopathia (HE) olyan komplex, reverzibilis neuropszichiátriai szindróma, melyet akut vagy krónikus májelégtelenség, különösen alkoholos cirrhosis szövődményei okozhatnak (az alkoholos májbetegek 70%-ában kialakulhat). A HE-t a központi idegrendszer általános depressziója jellemzi, klinikai tünetei pedig az enyhe agyi funkciózavar jeleitől, manifeszt pszichiátriai és/vagy neurológiai tüneteken keresztül, mély kómáig terjednek. A HE jelentősen befolyásolja az életminőséget.   Mivel a manifeszt kórkép súlyossága igen változó, a szubklinikus HE-nak pedig a felismerése nehéz, valódi incidenciájának és prevalenciájának meghatározása sem könynyű. Patogenetikailag a HE abból adódik, hogy a máj nem képes a plazmát a káros anyagoktól, például a neurotoxikus ammóniától megtisztítani. A HE kezelése az érvényes irányelvek szerint ezért egyrészt szupportív, másrészt az ammóniaszint csökkentésére, és a kiváltó tényezők azonosítására és korrekciójára irányul. Utóbbi lehet gasztrointesztinális vérzés, fokozott fehérjebevitel, fertőzés (pl. spontán bakteriális peritonitis), prerenális azotaemia, hypokalaemiás alkalosis, obstipáció, hypoxia vagy szedatívumok és nyugtatók alkalmazása.

Kolonoszkópos szűrés átlagos kockázatú 40–49, illetve 50–59 éves személyek körében Az endoszkópos UH prospektív vizsgálata feltételezett choledocholithiasis esetén A rosiglitazon nem alkoholos steatohepatitisben: a randomizált, placebóval kontrollált FLIRT (Fatty Liver Improvement with Rosiglitazone Therapy) tanulmány első évének eredményei A tumormarkerek kezelés előtti értékének prognosztikai értéke a túlélésre hepatocelluláris carcinoma kuratív kezelését követően 

Mint a Sebészeti Szakmai Kollégium állásfoglalása leszögezi, hazánkban nő a vastag- és végbélrákos megbetegedések száma, s a korai felismerés megoldatlansága miatt szükségtelenül nagy az ezen betegségek miatti halálozás, illetve életminőség-csökkenés. Ez a helyzet csak a szűrés bevezetésével lenne orvosolható, s szerencsére ma megvan ehhez a politikai akarat. Nem eldöntött azonban, hogy a szűrés melyik módszerét válasszák.   Elvben két szűrési módszer állna rendelkezésre. Az egyik a székletmintában levő vér kimutatásán alapuló szűrés, mely a beteg számára nem jár kényelmetlenséggel, hátránya azonban, hogy relatíve nagy az álnegatív eredmények száma, amikor is a betegnek vastag- vagy végbélrákja van, de a székletében vér mégsem mutatható ki.

A Sebészeti és a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium aggódva tapasztalja, hogy hazánkban igen nagy a vastagés végbélbélrák miatti műtéti, sugár- és gyógyszeres kezelésre szoruló betegek száma. Sajnálatos, hogy e betegek a legkorszerűbb kezelés ellenére is nagy számban halnak meg idő előtt, az így elvesztett életévek, és különösen az elvesztett minőségi életévek száma nemzetközi összehasonlításban is nagy. E veszteség jelentős része elkerülhető. A helyzet annak ellenére súlyos, hogy korábban a Magyar Köztársaság Országgyűlése, továbbá a Sebészeti Szakmai Kollégium és az Egészségügyi Tudományos Tanács is két alkalommal foglalt határozottan állást e népegészségügyi kérdés megoldása érdekében szükséges szűrővizsgálatok végzése mellett.   A kérdés időszerűségét az adja, hogy napjainkban születik politikai döntés a 2009. évi szűrővizsgálatokról.

Közelgő kongresszusok Az Olasz Gasztroenterológiai Társaság XV. kongresszusa A FIGAMU IV. Kongresszusa Endoskopie des Internisten European Association for the Study of the Liver Az MBT Dunántúli Szekciójának LV. Vándorgyűlése Az ESGE endoszkópos kurzusa Intervenciós gasztrointesztinális endoszkópos technikák Endoskopie 2009/EURO EUS 2009 Hellenic Society of Gastrointestinal Oncology Kongresszusi beszámolók Korszakváltás a klinikumban Beszámoló az Európai Gasztroenterológiai Társaság 2008. évi, 16. kongresszusáról Beszámoló a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Colon Szekciójának 2009. évi, Szegeden tartott tudományos üléséről

Előzmények A kapszulás endoszkópia megszületése három technológiai fejlesztésen alapult. Az elmúlt 25 évben két egymástól független munkacsoport, a korábbi endoszkópos technikáknál használatos eszközökre (CCD – Charge Coupled Devices) alapítva, a vékonybél vizualizálásának lehetővé tétele érdekében próbálta megalkotni azt. Az áttörést a vezeték nélküli kapszulás endoszkópia létrehozásánál a fémoxid szilikon chip-alapú kamera kifejlesztése jelentette. Ez kis áramfogyasztású, kis megvilágítási igényű, miniatűr kamera, melyhez adaptálni kellett a szükséges fény biztosítását és a képződő képek folyamatos transzmisszióját szolgáló berendezést egy kapszulába. Ennek az igénynek magas frekvenciájú rádiótranszmitter, és fehér fényt emittáló fotodiódák feleltek meg