|
|
2024. április. 19., péntek - Emma.
Keresés
Találatok száma: 7
#1
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Célkitűzés
#2
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Az Iressa Pan-Asia Study (IPASS) a tüdőrákkal foglalkozó, nem túlságosan nagy számú olyan vizsgálatok egyike, melyeket valóban mérföldkőnek tekinthetünk. A vizsgálat adatai alapot teremtettek a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC, non-small-cell lung cancer) új gondozási standardjának kidolgozásához. E tumortípus az epidermális növekedésifaktor-receptor (EGFR, epidermal growth factor receptor) gén szenzitizáló mutációinak sorát ötvözi, és egyértelműen azt jelzi, hogy az EGFR tirozin-kináz inhibitor (TKI, tyrosine kinase inhibitor) kezelés és a kemoterápia közötti döntésnek a molekuláris, nem pedig a klinikai jellemzőkön kell alapulnia. A szerkesztőségi kommentárhoz csatlakozó közleményükben Fukuoka és munkatársai az IPASS vizsgálat végső túlélési eredményeit és a járulékos EGFR biomarker-elemzések tapasztalatait hozták nyilvánosságra.
Az IPASS elsődleges célkitűzése annak kimutatása volt, hogy az EGFR TKI gefitinib nem rosszabb a paclitaxel/carboplatin kemoterápiánál a pulmonalis adenocarcinomában szenvedő, korábban csak enyhe dohányosnak számító vagy nem dohányos ázsiai betegek első vonalbeli kezelésében. E klinikopatológiai jellemzők igazoltan előrejelzik az EGFR 19-es és 21-es exonjának szenzitizáló mutációit. Az IPASS elérte az elsődleges non-inferioritási progressziómentes túlélési (PFS, progression-free survival) végpontot az általános populációban, sőt még meg is haladta azt, a gefitinib szignifikáns előnyét jelezve a PFS szempontjából (kockázati arány [HR], 0,74; p < 0,001). E kockázat azonban nem mutatott arányosságot az idő előrehaladtával, ami több kérdést is felvet a Cox-féle arányos kockázati modell validitásával kapcsolatban, és a szuperioritás bizonyítéka ebben a vizsgálatban. Tekintettel arra, hogy a Cox-modell előre specifikált statisztikai modell, megfelelő volt az eredmények ilyen formában történő közlése, különösen annak fényében, hogy az egymást keresztező görbék problémájára részben magyarázatot adhatnak az alcsoportelemzések, melyek az EGFR-státusz alapján történtek. Azoknak a betegeknek, akiknek tumora az EGFR 19-es vagy 21-es exonján szenzitizáló mutációkat hordoz, a PFS tekintetében jelentős előnyük származik a gefitinibkezelésből, míg a vad típusú EGFR jelenlétében a gefitinib lényegesen rosszabb túlélést biztosít, mint a kemoterápia.
#3
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Célkitűzés
Korábban már nyilvánosságra kerültek az Iressa Pan-Asia Study (IPASS) eredményei, melyben a gefitinibet és a carboplatin/paclitaxel kombinációt hasonlították össze olyan, előrehaladott pulmonalis adenocarcinomában szenvedő betegek kezelésében, akik korábban még nem részesültek terápiában, és akik soha nem vagy csak keveset dohányoztak. A mostani közlemény az epidermális növekedésifaktor-receptor (EGFR, epidermal growth factor receptor) biomarkerstátusza függvényében ismerteti a teljes túlélésre (OS, overall survival) és a hatásosságra vonatkozó adatokat.
Betegek és módszerek
Összesen 1217 beteget választottunk be véletlenszerűen a vizsgálatba. Az alábbi biomarkereket elemeztük: EGFR-mutáció (amplifikációs mutációs refrakter rendszer, 437 értékelhető beteg), EGFR-génkópiák száma (fluoreszcens in situ hibridizáció; 406 értékelhetô beteg) és EGFR-protein expressziója (immunhisztokémia; 365 értékelhető beteg). Az OS értékelésére az adatok 78%-os kiérleltségi fokán került sor. Cox-féle arányos kockázati modellt használtunk arra, hogy a biomarkerstátuszt a véletlen besorolás szerint alkalmazott kezelés függvényében értékeljük a progressziómentes túlélés (PFS, progression-free survival) és az OS szempontjából.
Eredmények
Az OS tekintetében (954 haláleset) hasonlónak bizonyult a gefitinib- és carboplatin/paclitaxel csoport, és nem igazolódott szignifikáns különbség a kezelések között összességében (kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,90; 95% CI, 0,79–1,02; p = 0,109), illetve az EGFR-mutáció-pozitivitás (HR, 1,00; 95% CI, 0,76–1,33; p = 0,990) vagy az EGFR-mutáció negativitás (HR, 1,18; 95% CI, 0,86–1,63, p = 0,309; kezelés az EGFR-mutáció interakciója szerint p = 0,408) vonatkozásában. A véletlenszerűen carboplatin/paclitaxel kezelésre sorolt EGFR-mutáció-negatív betegek nagy hányada (64,3%) később EGFR tirozin-kináz inhibitorok adásában részesült. A PFS szignifikánsan hosszabbnak adódott a gefitinibbel kezelt betegek azon alcsoportjában, akiknek tumorában az EGFR génkópiaszám és az EGFR-mutáció is magas szintű volt (HR, 0,48; 95% CI, 0,34–0,67), ugyanakkor lényegesen rövidebb PFS-t regisztráltunk akkor, ha a nagy EGFR-génkópiaszámot nem kísérte EGFR-mutáció (HR, 3,85, 95% CI, 2,09–7,09).
Következtetések
Az EGFR-mutációk a PFS, valamint az első vonalban alkalmazott gefitinib- vs. carboplatin/paclitaxel terápiára adott válasz legerősebb prediktív biomarkerei. Az EGFR-génkópiaszám prediktív értékét az egyidejűleg fennálló EGFR-mutáció szabja meg (post hoc analízis). A PFS tekintetében az EGFR-mutáció-pozitív alcsoportban a kezeléssel összefüggésben megfigyelt különbségek az OS esetében nem voltak ennyire nyilvánvalóak. Az OS-sel kapcsolatos eredményeket valószínűleg az torzította, hogy a betegek nagy hányada került át alternatív kezelési csoportba.
#4
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Időnként úgy tűnhet, hogy lassan belefulladunk a predikciós modellek tengerébe. Minden hónap újabb frissen publikált kockázati kalkulátorok és nomogramok tömegét hozza, ami még csak tovább bővíti a szakirodalomban már fellelhető bőséges kört – jelenleg csak a prosztatarákra több mint 100 predikciós modell létezik –, és prosperálnak az olyan honlapok, mint amilyen például a www.nomograms.org, www.nomogram.org vagy www.cancernomograms.org. Ily módon könnyű hozzáedződni a predikciós modellezéshez, és könnyen elfelejtkezhetünk arról, hogy ezek fontos elmozdulást képviselnek az orvostudomány mindennapi gyakorlatában.
A biopsziának a prosztatarákban betöltött szerepe jól illusztrálja a predikciós modellekben rejlő lehetőségeket. Éveken keresztül úgy tartottuk, hogy tipikusan akkor kell mérlegelni prosztatabiopszia lehetőségét, ha a prosztataspecifikus antigén (PSA) koncentrációja meghaladja a 4 ng/ml-t; a klinikai vizsgálat (rectalis digitális vizsgálat) eltérést jelez; vagy esetleg a szabad:teljes PSA aránya alacsony (például kevesebb mint 15%). Két közvetlen probléma is adódik e megközelítéssel kapcsolatban. Az első, hogy a klinikusnak sok különböző számadatot kell valamiképpen ötvöznie a fejében. Ha például a PSA-szint éppen meghaladja a küszöbértéket, de a szabad:teljes PSA aránya bőven a normális tartományon belül esik, akkor ez érv lehet a biopszia ellen. Ha viszont a PSA jóval belül van a normáltartományon, miközben a szabad:teljes PSA-arány kóros, akkor kevésbé egyértelmű, mi legyen a megfelelő következő lépés. Amennyiben a jövőben valamikor többféle genetikai marker is bekerül a klinikai gyakorlatba, könnyen elképzelhető, hogy a klinikusok feladata ugrásszerűen összetettebbé válik.
#5
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Célkitűzés
A prosztatarák-kockázati kalkulátorok többféle tényezőt ötvöznek annak felmérésére, hogy az adott személynél mekkora a betegség kialakulásának valószínűsége. Ebben a vizsgálatban két olyan prosztatarák-kockázati kalkulátort validáltunk, melyeket széles körben használnak Észak-Amerikában.
Betegek és módszerek
A több intézmény bevonásával végzett vizsgálatban 2130 beteg vett részt, akik öt központ valamelyikében prosztatabiopszián estek át a prosztata daganatának kimutatására. A Sunnybrook-nomogram alapú prosztatarák-kockázati kalkulátor (SRC, Sunnybrook nomogram-based prostate cancer risk calculator) és a Prostate Cancer Prevention Trial (PCPT) alapú kockázati kalkulátor (PRC) teljesítőképességét értékeltük bármely típusú tumor, illetve az előrehaladott szövettani stádiumú (high-grade) elváltozások előrejelzésében. A predikciós modellek megítéléséhez elemeztük a diszkriminációs, kalibrációs és döntési görbéket.
Eredmények
A 2130 beteg közül 867 férfinál (40,7%) igazolódott rosszindulatú daganat, 1263 személynél (59,3%) pedig nem. A rákbetegek közül 403 beteg (46,5%) Gleason-pontszáma érte el vagy haladta meg a 7-et. A [koncentráció-idő] görbe alatti terület (AUC, area under the curve) az SRC-re vonatkozóan 0,67 (95% CI, 0,65–0,69), míg a PRC esetében 0,61 (95% CI, 0,59–0,64) volt. Az AUC magasabbnak bizonyult az agresszív betegség előrejelzésében az SRC alapján (0,72; 95% CI, 0,70–0,75), mint a PRC alapján (0,67; 95% CI, 0,64–0,70). A döntési görbe elemzése azt jelezte, hogy bármely tumortípus több mint 30%-ában, illetve az agresszív rákok több mint 15%-ában az SRC pontosabban adta meg a kockázati küszöböt, mint a PRC.
Következtetések
Az SRC jobban teljesített, mint a PRC, de 30% alatti kockázati küszöb esetében egyik sem szolgált klinikai többletelőnnyel. A kockázati kalkulátorokra vonatkozó AUC pontosítására további kutatások szükségesek.
#6
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
Célkitűzés
Az American Joint Committee on Cancer (AJCC) stádiumbesorolási kézikönyve (hetedik kiadás) vezette be az első TNM rendszert a hasnyálmirigy neuroendokrin tumorainak (NET, neuroendocrine tumor) osztályozására, melynek alapja a pancreas exokrin adenocarcinomáinak stádiumbesorolási algoritmusa volt. Ezt az osztályozási rendszert eddig még nem validálták.
Módszerek
A H. Lee Moffitt Cancer Centerben pancreaticus NET miatt 1999 és 2010 között kezelt betegek az új AJCC-klasszifikáció szerint kerültek stádiummeghatározásra (I–IV.). Megtörtént a teljes túlélés (OS, overall survival) életkor, etnikai hovatartozás, hisztológiai stádium, incidentális diagnózis és TNM stádium (European Neuroendocrine Tumors Society [ENETS] vs. AJCC) szerinti Kaplan–Meier-elemzése logaritmusos rangsorpróba (log-rank teszt) alkalmazásával. A túlélési időt az első felismeréstől az utolsó találkozásig vagy az elhalálozásig számítottuk. A Cox-féle arányos kockázati regresszió módszerével többváltozós modellezést végeztünk. Az ENETS és AJCC-klasszifikáció közötti egyezés felmérésére kiszámítottuk a súlyozott Cohen-féle k koefficienst.
Eredmények
Négyszázhuszonöt betegnél véleményeztünk pancreaticus NET-et. A hisztopatológiai stádium alapján az 5 éves túlélési arány 75%-nak (jól differenciált, low-grade), 62%-nak (közepesen differenciált, intermediate-grade), illetve 7%-nak (gyengén differenciált, high-grade) adódott (p < 0,001). Ezt követôen az ENETS alkalmazásakor az 5 éves OS 100% (I. stádium), 88% (II. stádium), 85% (III. stádium), illetve 57% (IV. stádium) volt (p < 0,001). Mind az új AJCC besorolási rendszer, mind az ENETS klasszifikáció kiváló pontossággal jelzi előre a túlélést.
Következtetések
Az AJCC TNM stádiumbesorolási rendszere prognosztikai értékkel bír az OS szempontjából a pancreas-NET eseteiben, és alkalmazható lehet a klinikai gyakorlatban.
#7
Journal of Clinical Oncology VII. évf. 5. szám
OTSZ Online
2011-10-18
A szerkesztőségi kommentárhoz tartozó cikkükben Abdulkarim és munkatársai arról számolnak be, hogy mediánértékben 7,8 éves utánkövetés tapasztalatai alapján (p = 0,027) szignifikánsan jobb lokoregionális kontroll érhető el azzal a stratégiával, mely szerint a T1–2N0 tripla negatív emlőrákokat (TNBC, triple-negative breast cancer) emlőmegtartó műtéttel, majd besugárzással kezelik, szemben a hasonló paraméterekkel rendelkező másik betegcsoporttal, melyben teljes emlőkiirtásra (mastectomiára) kerül sor. E megfigyelés fényében szükséges-e változtatni az irányelveken?
Nagy figyelem fordul a TNBC kérdése felé azóta, hogy 2005-ben először sikerült azonosítani a basalis típusú rákokat microarray expressziós profilmeghatározás segítségével. A TNBC-knek nem jellemzője az ösztrogén- és progeszteronreceptorok expressziója, és nem termelik fokozott mértékben a humán epidermális növekedési faktor receptorát sem. Az immunhisztokémiai módszerekkel meghatározható TNBC-k és a génexpressziós profil alapján azonosítható basaloid típusú tumorok között meglehetősen nagy átfedés mutatkozik, mely olyan mértékű, hogy e két entitást gyakran szinonimaként használják a klinikai gyakorlatban. A TNBC-k prognózisa kedvezőtlen, és nem reagálnak az ismert emlőrák-növekedésifaktor célpontokat megcélzó terápiára, mint amilyen például a hormonkezelés vagy a trastuzumab. A TNBC egy gyorsan növekvő daganat, mely rendszerint előrehaladott hisztológiai stádiumban kerül felismerésre, és már korábban hajlamos áttétet adni, mint azok az emlőrákok, melyek hormonreceptorokat expresszálnak. A TNBC jellegzetes áttéti lokalizációi különböznek a luminalis altípusétól. TNBC eseteiben gyakrabban fordul elő, hogy a tumorsejtek nem érintik a nyirokcsomókat, és a metasztázisok az esetek 70%-ában a tüdőben és az agyban jelennek meg, míg a luminalis forma a betegek 70%-ánál a csontba és a májba ad áttéteket.2,5 A TNBC tumorok érzékenyebbnek tűnnek a kemoterápia iránt, és jóllehet a túlélés már röviddel a diagnózis felállítását követően meredeken zuhan, a túlélési görbe 8–10 év múltán platót mutat. |
blogAmennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek. Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint. Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.
|
|