A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedése. Kórélettani háttere még nem teljesen tisztázott, de számos környezeti rizikótényező, és több mint 200 genetikai locus ismert, amelyek befolyásolhatják a betegség kialakulásának egyéni kockázatát

Ahhoz, hogy az SM-­betegek ellátási lehetőségeit javítani tudjuk, fontos megértenünk, mekkora terhet jelent számukra a betegség, és ismernünk kell más országok kezelési szokásait is.

A sclerosis multiplex (SM) a nők között háromszor gyakoribb, mint a férfiak között, és indulása gyakran a gyermekvállalás tervezésének időszakára tehető.

Sclerosis multiplexes (SM) betegekben a permanens mozgáskorlátozottság fő oka a neurodegeneráció, kialakulása részben a demielinizáció következménye (gyulladás okozta axonkárosodás és a krónikusan demielinizált axonok degenerációja), részben attól független folyamatok játszanak szerepet létrejöttében. 

Számos neurológiai betegség patológiájának lényege a neuroaxonális károsodás.

Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos demielinizáció és a neurodegeneráció a központi idegrendszer fehér­ és szürkeállományának károsodását okozza, melynek következtében sokféle tünet alakulhat ki, köztük kognitív deficittünetek is.

A késleltetett hatóanyag­leadású dimetilfumarát (DMF) számos vizsgálatban hatékonynak bizonyult a relapszáló­remittáló sclerosis multiplex (RRSM) kezelésében. 

1996-­os első betegségmódosító terápiát (DMT) követően számos immunmoduláns került bevezetésre, mely terápiák a klinikai és MR­aktivitásra is hatással vannak.

Az elmúlt 10 évben számos új betegségmódosító terápia (DMT, disease­modifying therapies) jelent meg. Jelenleg világszerte 12 törzskönyvezett DMT érhető el a relapszáló sclerosis multiplex (RMS) kezelésére, melyek az immunrendszer különböző útvonalait veszik célba.