A lap az onkológia gyakorlatával és elméletével foglalkozó eredeti, magyar nyelvű dolgozatokat közöl, melyek lehetnek felkért referátumok, szakmai ajánlások, eredeti közlemények, illetve ún. klinikopatológiai esetbemutatások. A benyújtott kéziratokat a Szerkesztőbizottság szakértők bevonásával lektorálja. Hazai onkológiai tárgyú konferenciák kivonatainak közlésére is mód van, a Szerkesztőbizottsággal történt előzetes egyeztetés alapján. Kongresszusi beszámolók is csak előzetes lektorálás után jelennek meg a lapban. A folyóirat folyamatosan beszámol a Magyar Onkológusok Társaságának életével kapcsolatos eseményekről.

Tímár József professzor úr verseit olvashatják.

Az előrehaladott NSCLC-ben (non-small cell lung carcinoma, nem-kissejtes tüdőrák) szenvedő betegek kezelése az utóbbi időben az onkogén mutációk jelenlétén vagy hiányán alapuló algoritmus szerint megváltozott. Ma már egyetértés van abban, hogy funkciónyerő EGFR-génmutáció esetén a leghatékonyabb kezdeti terápia EGFR-tirozinkináz-inhibitor (TKI; gefitinib, erlotinib, afatinib) alkalmazása. Az afatinib az első generációs TKI-któl eltérően egy új, irreverzibilis ErbB-blokkoló szer, mely szelektíven és potensen blokkolja az ErbB család receptoraiból jövő szignálokat. Az afatinib törzskönyve egy nagy, randomizált, III. fázisú klinikai vizsgálaton, a LUX-Lung 3-on alapult, a kontrollkaron a betegeket a legjobbnak tartott kemoterápiás protokollal, a pemetrexed/cisplatin kombinációval kezelték. A gyakori mutációk tekintetében az afatinibbel kezeltek PFS (progression-free survival, progressziómentes túlélés) értéke, ami a vizsgálat elsődleges végpontja volt, 13,6 hónap, ugyanez a kontrollkaron 6,9 hónap volt. Az OS (overall survival, teljes túlélés) 31,6 vs. 28,2 hónap volt. A vizsgálatot követte a LUX-Lung 6 vizsgálat, melyben az afatinibet ázsiai betegeken hasonlították össze hagyományos kemoterápiával (gemcitabin/cisplatin) EGFR mutáció-pozitív NSCLC esetekben. Ebben a vizsgálatban is beigazolódott az afatinib előnye, az elsődleges végpont, a PFS az afatinibbel kezelt gyakori mutációkat hordozó betegek esetében a független testület megítélése szerint 11,0 vs. 5,6 hónap, az OS 23,6 vs. 23,5 hónap volt. Mindkét vizsgálatban az afatinib- és a kontrollkar hasonló OS értékeit a cross-over kezelés magyarázta. Az OS további elemzésekor azonban az EGFR exon 19 del mutációs esetekben az afatinib- és a kontrollkar között szignifikáns eltérés (LUX-Lung 3: 33,3 vs. 21,1 hónap, LUX-Lung 6: 31,4 vs. 18,4 hónap) volt. Magyar Onkológia 58:325–329, 2014

Kulcsszavak: NSCLC, EGFR-mutáció, afatinib, LUX-Lung 3, LUX-Lung 6

A fokális léziók aspirációs citológiai vizsgálata (FNAB) egy gyors, egyszerű és költséghatékony diagnosztikus módszer. A mintavétel, ill. a kenetek kiértékelése azonban komoly tapasztalatot igénylő feladat. A citológiai vizsgálatnak – hasonlóan bármely diagnosztikus módszerhez – vannak korlátai, melyeket a citológiai vizsgálatot megrendelő orvosnak is ismernie kell. Fontos, hogy a klinikai szakmák művelői tudják, mely esetekben milyen válasz várható a citológiai vizsgálattól, illetve mik a korlátai az ilyen vizsgálatoknak. Kezdetben az aspirációs citológiai vizsgálatok tapintás alapján történtek, így döntően csak tapintható elváltozások vizsgálata zajlott. Manapság azonban a széles körben elterjedt ultrahangkészülékek segítségével a mintavétel sokkal biztonságosabban végezhető mind a beteg védelme, mind a célzás pontosítása szempontjából. Sajnos a mai napig sokan ragaszkodnak a régi, tapintás alapján történő mintavételi módszerhez, mely pontatlan vagy fals negatív diagnózisokat eredményezhet. Mindez nemcsak az adott beteg kárára történik, de a citológiai vizsgálatok megbízhatóságáról alkotott negatív kép elterjedését is eredményezi. Az intézetünkben működő citológiai munkacsoportnak az évek alatt sikerült kialakítania azt az optimálisnak mondható munkamódszert, amelynek segítségével a nemzetközi elvárásokat elérő vagy olykor meghaladó diagnosztikus eredmények születnek. A munkacsoport tagjaiként szeretnénk megosztani több mint 20 éves tapasztalatainkat e vizsgálatok hatékonyságának és elfogadottságának visszaállítása érdekében. Magyar Onkológia 58:311–323, 2014

Kulcsszavak: aspirációs citológia, FNAB, UH-vezérelt

A prosztatarák elsősorban az idősebb férfiak betegsége, de negyvenéves életkor után bármikor megjelenhet. A PSA a prosztata sejtjei által termelt fehérjemolekula, melynek mérése a szérumban forradalmasította a prosztatarák kezelését. A PSA azonban nem specifikus a prosztatarák kimutatására. A jóindulatú prosztatamegbetegedések, csakúgy, mint a prosztata fizikai ingerlése (digitális rektális vizsgálat, biopszia, katéterezés vagy akár az ejakuláció) a PSA-szint növekedését okozhatják a szérumban. Sokfajta származtatott paramétereket dolgoztak ki annak a céljából, hogy növeljék a PSA specificitását. A keringő PSA 65–95%-a fehérjékhez kapcsolódik, míg a maradék PSA szabadon található (fPSA). Az fPSA mérésén kívül a „prosztataegészség index”-et [(-2)proPSA/fPSA×√PSA] is növekvő mértékben használják, hogy különbséget tegyenek a prosztatarák és a nem prosztatarák eredetű betegségek által megemelkedett PSA értékek között. A PCA3 nem kódoló messenger RNS, amely 60–70-szeresen overexpresszálódik a prosztatarákszövetekben. A vizeletben mérhető PCA3-ról kimutatták, hogy jobb, mint a %fPSA, és értéke független a prosztata méretétől, a kortól és a tPSA-tól. A szerző a dolgozatban áttekinti a rutinellátásban, illetve a kutatásban alkalmazott leggyakoribb laboratóriumi markereket. A laboratóriumi markerek minden kétséget kizáróan alkalmasak arra, hogy szakszerű alkalmazásukkal csökkentsék az előrehaladott, valamint a metasztázisos prosztatarák előfordulását, illetve a prosztatarák-specifikus halálozást. A jövőt illetően új perspektívát kínál a keringő tumorsejtek kimutatása, illetve a mikroRNS profil vizsgálata, különösen a prognosztika területén. Magyar Onkológia 58:301–309, 2014

Kulcsszavak: prosztatarák, PSA, új laboratóriumi markerek, szűrés, rutinellátás, kutatás

A szerző a húgyhólyag, prostata, vesicula seminalis, here és penis tumoros megbetegedéseinek képalkotó vizsgálatát, az ezzel kapcsolatos legújabb lehetőségeket elemzi. Részletesen tárgyalja a különböző eljárások értékét és szerepét a daganatok korai detektálásában, karakterizálásában és a pontos tumorstaging meghatározásában. Mindezek segítik az optimális betegspecifikus kezelés megválasztását, majd a terápia hatékonyságának lemérését. Magyar Onkológia 58:290–300, 2014

Kulcsszavak: átmeneti sejtes rák, nyirokcsomóáttét, prostatatumor, heredaganat, penistumor

A szerző a képalkotó eljárások nyújtotta lehetőségeket elemzi a vesék és ureterek daganatainak korai felfedezésében, a tumorstádium pontos meghatározásában. A non-invazív ultrahangvizsgálat széles körű alkalmazása az incidentomák növekedéséhez vezetett. A volumetrikus CT-vizsgálat (multidetektoros és dual source), a különböző MR-technikák és újabban a PET/CT nagyban hozzájárul a daganatos betegségek pontos preoperatív tumorstádium-meghatározásához, segíti a kimutatott daganatok karakterizálását. Kis vesetumorok esetén a dinamikus kontrasztanyagos vizsgálattal a tumor kontrasztanyag-felvétele és a tumorból való kimosódás intenzitása alapján próbálják elkülöníteni a sebészi és nem sebészi térfoglalásokat. A szerző hangsúlyozza, hogy a fejlődés ellenére – különösen kis szolid tumorok esetén – a képalkotókkal irányított biopsziás mintavételnek továbbra is fontos szerepe van. A képalkotó módszerek a terápia utáni követésben is nélkülözhetetlenek (PET/CT, CT- és MR-perfúziós vizsgálatok). Magyar Onkológia 58:281–289, 2014

Kulcsszavak: vesesejtes rák, átmeneti sejtes carcinoma, dinamikus leképezés, kontrasztanyag-kimosódás, dignitás

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) utóbbi években tapasztalható gyors fejlődése egyrészt a terápia igénye szerint, másrészt a technikai lehetőségek alapján új perspektívát nyitott az onkológiai képalkotásban. Fej-nyaki daganatoknál a szervmegtartó terápiás protokollok bevezetésével a képalkotók szerepe még fontosabbá vált. Az új terápiás módozatok (a sugárterápia fejlődésével, új kemoterápiás protokollok bevezetésével) a még pontosabb anatómiai információ mellett több tumorkarakterisztikus és prognosztikai információt igényelnek. A magas térerejű (3 Tesla) berendezéseken készülő multiparametrikus anatómiai és funkcionális MR-vizsgálatok tumorra specifikus MRI biomarkereket határoznak meg, a paraméterek kvantitatív változásait vizsgálják és a terápia hatékonyságáról korán tájékoztatnak. A diffúziósúlyozott MRI (DW-MRI) sejtszintű információval szolgál, a sejtsűrűségről és a sejtmembrán integritásáról tájékoztat. A módszer magas specifitása, magas negatív prediktív értéke alkalmassá teszi a tumor kimutatására. A diffúziógátlás mértéke ADC (apparent diffusion coefficient) értékkel mérhető, mely a mágneses tér erősségétől független. Az irodalomban a DW-MRI pontosságát 90% körül határozzák meg, a benignus-malignus tumor elkülönítésének ADC határértékét 0,700–1,200×10–3 mm2/s egységben közlik, de nincs közösen elfogadott ADC-küszöbérték a benignus és malignus szövetek elkülönítésére. A dinamikus kontraszthalmozó MRI (DCE-MRI) az angiogenezisről tájékoztat, a szövetek vaszkularizációjáról informál. A neoangiogenezis megváltoztatja a fiziológiás áramlási paramétereket, s ennek révén az MR vizsgálat kontraszthalmozásának változását eredményezi. A magas malignitású vagy előrehaladott stádiumú tumorok megnövekedett vérvolumene, érfal-permeabilitása és a fokozott perfúzió szemikvantitatív vagy kvantitatív módon elemezhető. A mágneses rezonancia spektroszkópiás képalkotás (MRSI) molekuláris szinten biokémiai analízist tesz lehetővé. Az eredmények biztatóak, bár további kutatás szükséges arra vonatkozóan, hogy vajon az MRSI alkalmas-e arra, hogy kimutasson vagy kizárjon rákos elváltozást olyan esetekben is, amikor a konvencionális MRI és az egyéb funkcionális képalkotó módszerek nem tudnak állást foglalni. A funkcionális MR-képalkotás fontosságát számos tanulmány demonstrálja a fej-nyaki régióban a benignus-malignus tumorok elkülönítésében, a sugárterápiára, kemoterápiára adott válaszreakció mérésében, a reziduális vagy recidív tumor kimutatásában, valamint perfúziós és diffúziós adatok prognosztikai szerepében. Nehézséget jelent, hogy a benignus és a malignus elváltozások között átfedés van, és hogy a funkcionális MR mérések rutindiagnosztikába való bevezetése napjainkban is validálás alatt van. A funkcionális MR-mérések a magas minőséget biztosító multiparametrikus MRI-nek hasznos alkotói, azáltal, hogy fontos kiegészítő biológiai, molekuláris információval szolgálnak, segítve a magas felbontású anatómiai képalkotást. Magyar Onkológia 58:269–280, 2014

Kulcsszavak: funkcionális MRI, diffúziósúlyozott MRI, dinamikus kontrasztos MRI, MR spektroszkópia, MR-biomarker

Az agydaganatok vizsgálatában az anatómiai és morfológiai információt szolgáltató hagyományos MR-szekvenciák mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a modern módszerek, a diffúziós és perfúziós technikák, a spektroszkópia és a funkcionális MR. E fejlett technikákból olyan paraméterek, biomarkerek származtathatók, amelyek a szövetek bizonyos tulajdonságait tükrözik és jó radiopatológiai összefüggéseket mutatnak. Információt kaphatunk a tumorok összetételéről, mikrostruktúrájáról, sejtdenzitásáról, vaszkuláris jellemzőiről és anyagcsere-folyamatairól. Így a tumordiagnosztikában nagyobb szenzitivitás és specificitás érhető el, jobban megtervezhető és kivitelezhető a műtét és a sugárterápia, valamint lehetségessé válhat a terápiás hatás pontosabb nyomon követése. Magyar Onkológia 58:261–268, 2014

Kulcsszavak: biomarker, diffúziósúlyozott MR, diffúziós tenzor MR, perfúziósúlyozott MR, spektroszkópia

Az optimális onkológiai terápia kidolgozásához és a hatékonyságának leméréséhez fontos, hogy az anatómiai elváltozásokat és a sejtszintű metabolizmus megváltozását az orvosi képalkotásban is minél több esetben lehessen kvantitatívan jellemezni. Minél inkább törekedni kell arra, hogy a képalkotás eredményei összehasonlíthatóak legyenek a két vagy akár több egymást időben követő leképezés után. Ebben a munkában a tomográfiai módszerek (CT, MRI, SPECT és PET) közül főleg a funkcionális információt szolgáltató PET kapcsán számolunk be az aktuális lehetőségekről, mert jelenleg ez a technika rendelkezik a legsokoldalúbb kvantitálási képességgel. Magyar Onkológia 58:251–260, 2014

Kulcsszavak: SPECT/CT, PET/CT, PET/MRI, MRI, CT, onkológia, kinetika