A tumorsejtek inváziója a metasztázisképzés első lépése, melynek során a sejtek képesek a környező szövetek infiltrációjára. Célunk az invazív fenotípussal összefüggő genetikai és epigenetikai eltérések vizsgálata volt melanóma-sejtvonalakban. A sejtek invazív képességének meghatározásához Matrigel inváziós kamrát használtunk. Genetikai elemzéseinket array-CGH módszerrel, a DNS-metilációt Illumina Infinium array-vel vizsgáltuk, a génexpressziós változásokat Affymetrix array-vel határoztuk meg. Eredményeink alapján a primertumor-eredetű invazív sejtvonalakban szignifikánsan magasabb volt a GDNF, GPAA1, PLEC és SHARPIN gének kópiaszáma a nem invazív sejtvonalakhoz hasonlítva. Megfigyeltük, hogy az invazív sejteket főként hipermetilált mintázat jellemzi. A hipermetilált gének többsége csökkent expresszióval társult, másrészt a géntestbe nyúló hipermetilációval megnövekedett génexpressziót figyeltünk meg az EGFR és RBP4 gének esetében. Az ARHGAP22 és NAV2 gének promoter-hipermetilációja jellemezte az invazív sejteket, amely eltérést a melanómametasztázis-mintákban is megtaláltuk. Eredményeink rámutatnak az invazív sejtek hipermetilációs mintázatának jelentőségére, amely összefüggésben állhat a melanómasejtek invazív tulajdonságával.

Hazánkban nincs aktualizált petefészekrák-kezelési irányelv, miközben ez a betegség a legnagyobb halálozásért felelő nőgyógyászati daganat. A Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága egy szakértői munkacsoportot bízott meg azzal, hogy ajánlást készítsen a petefészekrákok kezelésével kapcsolatban. A multidiszciplináris munkacsoport 2022 első felében dolgozott együtt azon, hogy elkészüljön ez az ajánlás; ehhez elsősorban az európai két szakmai társaság, az Európai Nőgyógyász Onkológus Társaság (ESGO) és az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) ajánlásait aktualizálta és próbálta a hazai körülményekhez adaptálni. Az alábbiakban olvasható dolgozat a korai stádiumú, előrehaladott stádiumú és kiújult petefészekrák sebészi és gyógyszeres kezelésének ajánlásait tartalmazza, és kitér a patológiai diagnózis alapjaira is.

Humán emlődaganatokban (tíz sejtvonalon és közel száz biopsziás minta segítségével) vizsgáltuk az mTOR és más metabolikus útvonalak aktivitását, ezek klinikai jelentőségét, illetve gátlásuk hatásait. Eredményeink alapján a metabolikus és mTOR-gátló kezelések szubtípusfüggetlenül mérsékelt tumornövekedés-gátló hatást mutattak a sejtvonalakban, ezzel utalva a tumorsejtek, -szövetek adaptációs képességére. A humán szövetminták esetében szubtípusfüggetlen összefüggést találtunk a magas mTOR-aktivitás és egyes fokozott expresssziót mutató alternatív anyagcsere-útvonalakat jellemző fehérjék expressziója és az emlődaganatok rossz prognózisa között. Az emlődaganatokra metabolikus heterogenitás és ezzel összefüggésben jelentős metabolikus plaszticitás jellemző, ez antimetabolikus kezelések és új terápiák kombinálásával célozható. Előbbiekkel összefüggésben javasolható olyan immunhisztokémiai értékelés (IHC-panel), amely alkalmas a metabolikus plaszticitás értékelésére, és azoknak az eseteknek a felismerésére, amelyekben a várható rossz prognózis miatt szorosabb nyomon követésre vagy esetleg metabolikus célzott terápiára lehet szükség.

A prosztatarák gyakoriságánál fogva az egyik legnagyobb jelentőségű daganatos megbetegedés a férfiak körében. Ezen összefoglaló az epidemiológiai és az etiológiai adatok mellett áttekintést nyújt a szűrésben leginkább használt prosztataspecifikus antigén legfontosabb ismérveiről és azokról a további markerekről, melyek segíthetnek diagnosztizálni a betegséget. Bemutatjuk a prosztatarák szűrésével foglalkozó jelentősebb nemzetközi és magyar tanulmányokat, érintve a gazdasági vonatkozásokat is. Egyre inkább teret hódítanak a genetikai vizsgálatok, a DNS- és RNS-alapú biomarkerek, amelyek segítségével még hatékonyabbá tehető a szűrés, elkerülve a túldiagnosztizálást. A jövőbeni kutatások egyik fő célja lehet olyan módszerek kidolgozása, melyek alkalmazásával korai, gyógyítható stádiumban felfedezhető a kezelést igénylő prosztatarák.

Dolgozatunk célja a kolorektális szűrés részvételi mutatóinak elemzése 2008–2021 között. Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak a 2008–2021 közötti időszakra vonatkozóan. A diagnosztikus és a szűrési célú székletvérvizsgálatokat egyaránt elemeztük. Eredményeink szerint az átszűrtség alacsony, mindössze 5,1–6,8% között változott a vizsgált években. 2008–2019 között kismértékben emelkedett a részt vevő betegek száma. A legmagasabb betegszám 2019-ben figyelhető meg (178 568 fő). 2020-ban, 2021-ben jelentős csökkenést látunk, ami a Covid–19-pandémia következménye. A vizsgált teljes időszak betegszámában (2 233 963 fő, 938 223 férfi, 1 295 740 nő) a legnagyobb arányban a székletvér kimutatása szerepel immunkémiai módszerrel (OENO-kód: 22631). 2021-ben megyei szinten a legmagasabb betegszámot Csongrád-Csanád megyében (994 beteg/10 000 fő), a legkevesebbet Békés megyében (218 beteg/10 000 fő) láthatjuk. A nők részvételi aránya minden megyében magasabb, mint a férfiaké. A kolorektális szűrésen való részvétel nagyon alacsony. A kolorektális halálozás megelőzése érdekében a részvételi arány növelése szükséges.

A tüdőrákos megbetegedések nagy száma és magas mortalitása világszerte komoly népegészségügyi gondokat okoz. Sokáig nem állt rendelkezésre olyan módszer, mellyel a korai, még operábilis tüdődaganatok kimutathatók lettek volna, és amelyek igazoltan csökkentették volna a mortalitást. A 2013-ban publikált NLST és a 2019-ben megjelent NELSON vizsgálatok is egyértelműen bemutatták, hogy rizikócsoportban alkalmazva az alacsony dózisú CT-vel végzett tüdőrákszűrés jelentősen csökkenti a betegség hosszú távú mortalitását. Ezeknek a vizsgálatoknak a fényében, illetve részben ezekkel párhuzamos módon számos európai országban, köztük hazánkban is indultak pilotprogramok. Cikkünkben a több európai országokban elvégzett, illetve folyamatban levő tüdőrákszűrő program sajátosságait mutatjuk be, a már megjelentetett eredményeket ismertetjük.

Dolgozatunk célja a szervezett népegészségügyi emlőszűrési program 6–10. szűrési körei részvételi mutatóinak meghatározása (2012–2021). Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak. A vizsgált időszak a 2012–2021. évi időszakot tartalmazza. A diagnosztikus és a szűrési célú mammográfiás vizsgálatokat egyaránt elemeztük. A 2012–2019 közötti lefedettség (átszűrtség + átvizsgáltság együtt) a 48,1–51,5%-os sávban változott, ami a 2020–2021-es szűrési ciklusra 31,8%-ra csökkent. Ezen belül az átszűrtség a 30,3–31,2%-os sávból 20,0%-ra csökkent, míg az átvizsgáltság a 17,7–20,7%-os sávból 11,8%-ra csökkent. A szűrési és diagnosztikus célú mammográfiás vizsgálatok száma csökkenő tendenciát mutat. Az emlőrák miatti halálozás érdemi csökkentéséhez az emlőszűrési program részvételi arányainak emelése szükséges.

A dolgozat célja annak meghatározása, hogy Magyarországon a nők hány százaléka vesz részt nőgyógyászati citológiai vizsgálaton akár szűrővizsgálat keretében, akár az egyéb nőgyógyászati vizsgálatok során. Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak. A vizsgált időszak a 2008–2021. évi időszakot tartalmazza. A diagnosztikus és a szűrési célú citológiai vizsgálatokat egyaránt elemeztük. A diagnosztikus célú vizsgálatok száma csökkent. A 10 000 női lakosra jutó betegszám 2021-ben országos átlagban 840 volt. A legmagasabb arányt Hajdú-Bihar (1464 fő/10 000 női lakos), Tolna (1443) és Baranya (1254) megyékben láttuk. A szűrésben a kenetvételhez képest alacsonyabb a citológiai vizsgálatok száma. 28%-ról 17%-ra csökkent az éves részvételi arány. A diagnosztikus citológiai vizsgálatok betegszáma és részvételi aránya csökkent a vizsgált időszakban. A szűrési citológia hozzáadott értéke mérsékelt, a részvételi hajlandóság alacsony, elmarad a várható értéktől

A rosszindulatú daganatok incidenciájának és mortalitásának felmérése alapvető fontosságú az onkológiai hálózat tervezése és szervezése szempontjából. Magyarországon a daganatos esetek populációalapú adatgyűjtését a Nemzeti Rákregiszter végzi, míg a halálozási statisztikák összeállításáért a Központi Statisztikai Hivatal felel. A jelen közlemény szerzői a 2010-es évek daganatos epidemiológiai helyzetének összegzésére vállalkoztak, elhelyezve hazánkat Európa onkológiai térképén, bemutatva a legnagyobb népegészségügyi kockázatot jelentő malignitások morbiditását és mortalitását. A GLOBOCAN becsült adatai szerint európai viszonylatban 2018-ban Magyarországon bizonyult a legmagasabbnak a rosszindulatú daganatok incidenciája és mortalitása. A jelentett esetszámok alapján megállapítottuk, hogy hasonlóan az előző évtizedekhez, az új esetszám növekedése mellett a daganatos halálozás stagnálása tapasztalható. A teljes populáció körében a legmagasabb incidenciájú megbetegedésnek a tüdőrák és a kolorektális rák bizonyult, melyet az emlőrák követett. Az összes daganatos halálozás közel feléért ez a három daganattípus felel. A populációalapú betegségregiszterek, így a Rákregiszter működésének javítása csak széles körű társadalmi összefogás segítségével valósulhat meg.