Idős korban, illetve magas vérnyomás kapcsán nem számítanak ritkaságnak a fehérállományi léziók a mágnesrezonancia- (MR) felvételeken. Ezek az elváltozások a diffúz agyi kisérbetegség jeleként értékelhetők. A vesefunkció szoros kapcsolatot mutat az MR-felvételeken a fehérállományon belül észlelhető fokozott jeladású területekkel, és az agyi kisérbetegség prediktoraként használható. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár a hiperintenzív fehérállományi léziókról azt tartjuk, hogy többféle kórélettani eltéréssel állhatnak kapcsolatban, keveset tudunk arról, hogy ezek milyen összefüggésben állhatnak a vese működési zavaraival. A szérum kreatininszintje a renális diszfunkció jól használható markere, tudni kell azonban, hogy a kreatininszint csak akkor mutat nagyobb csökkenést, amikor a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) már jelentős mértékben romlik. Mindezek ismeretében a GFR-t vagy az albuminuriát használják a veseműködés megítélésére addig, amíg a renális funkciózavar csak enyhe fokú.

Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb kardiális kórképnek számító pitvarfibrillációt (AF) az esetek 10–20%-ában kíséri stroke. AF jelenlétében az ischaemiás stroke rosszabb kilátásokat ígér, nagyobb arányban eredményez tartós rokkantságot, és a halálozási arány is nagyobb. A különféle regiszterek adatainak feldolgozása alapján úgy tűnik, hogy a rosszabb prognózis annak a következménye lehet, hogy a stroke már kezdetben súlyosabb formában jelentkezik, illetve gyakoribbak a szív- és érrendszeri szövődmények AF esetén. Az összefüggések háttere azonban még nem tisztázott.

Az olyan betegségek esetében, mint amilyen például a myocardialis infarktus, a sepsis, a trauma vagy a stroke, problémát jelenthet a sürgősségi ellátáshoz való hozzáférés. Különösen nem lehet elégszer hangsúlyozni az optimális elérhetőség fontosságát stroke esetében, ahol perceken múlhat a kedvezőtlen kimenetel és a szövetpusztulás. A rekombináns szöveti plazminogén-aktivátorral (rt.PA, recombinant tissue plasminogen activator) végzett kezelés továbbra sem terjedt el kellőképpen a gyakorlatban. A rendszerszintű javító intézkedések nyomán 14%-ról 37,5%-ra emelkedett az rt-PA-terápia aránya a nagyobb klinikai központokban. Ezen előrelépés azonban nem tapasztalható minden földrajzi régióban és minden ellátási típus esetében. Egy közelmúltbeli felmérésben a kórházak 64%-a válaszolta, hogy az elmúlt 2 évben nem alkalmaztak rt-PA-kezelést stroke-betegeik esetében; ezek a kórházak inkább a ritkábban lakott területeken elhelyezkedő kisebb intézmények közül kerültek ki.

A stroke típusának megadása alapvető jelentőségű a kezelés irányának megválasztásához és a kimenetel előrejelzéséhez. A stroke mechanizmusának egyértelmű meghatározása tehát nem pusztán technikai kérdés, hiszen a stroke primer és szekunder prevenciója sem képzelhető el a mechanizmus alapos ismerete nélkül. A stroke-adatokat feldolgozó adatbankok értékes információkkal szolgálhatnak a betegség incidenciájáról, kockázati tényezőiről, kialakulási mechanizmusairól és klinikai kimeneteléről. A különféle regiszterek tartalmának összehasonlítása segítséget nyújthat a stroke sokszínű jellemzőinek megismeréséhez is.

A Paul Coverdell National Acute Stroke Registry szerint az intracerebralis vérzések (ICH, intracerebral hemorrhage) csaknem az összes stroke-eset egytizedéért felelősek, ami az Egyesült Államokban évente 37000–52400 beteget jelent. Az ICH a stroke minden egyéb formájánál nagyobb halálozással jár, és több rokkantságot eredményez. Az ARIC vizsgálat adatai azt jelzik, hogy a vérzéses stroke az esetek 37,5%-ában 30 napon belül végzetes, szemben az ischaemiás stroke 7,6%-os halálozási arányával. Ehhez járul még, hogy a haemorrhagiás stroke kezelése nagyobb költségeket emészt fel, mint az ischaemiás stroke-é.

A krónikus hypertonia folyamatos szív- és érrendszeri remodelinget eredményez. A cerebrovaszkuláris atherosclerosis végső soron incidentális stroke-hoz vezet, melynek jeleként bal kamrai (LV, left ventricular) hypertrophia, következményes diasztolés diszfunkció , valamint a szisztolés funkció megtartottságával jellemezhető szívelégtelenség alakul ki. A kamrai morfológia és működés elemzése ennélfogva az agyi ereknél könnyebben elérhető támpontot nyújthat az érbetegség kiterjedésére nézve.

A makroszkópos proteinuria jelenléte független kapcsolatban áll a fokozott stroke-kockázattal. Emellett egyre több adat gyűlik össze arra vonatkozóan, hogy a microalbuminuria is fokozhatja a stroke esélyét, bár a vizeletben kiválasztott albuminnal (UAE, urinary albumin excretion) való összefüggések még nem tisztázottak minden részletükben. Különösen homályos pont egyelőre, hogy a stroke-kockázat fokozódása párhuzamos-e a vizeletben lévő albumin mennyiségével.

A nem szívbillentyű eredetű pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) a maga 20–25%-os részarányával az ischaemiás stroke gyakori okának számít. Az AF incidenciája az életkor előrehaladtával emelkedik, így a népesség elöregedésével mindinkább nagy közegészségügyi problémává válik. Ehhez járul még, hogy az AF okozta stroke az átlagosnál nagyobb rokkantsággal és halálozással jár.

A képalkotás szempontjából különböző szinteken követhetjük nyomon a terápia hatását: (1) primer artériás elzáródást követően az ér átjárhatóságának helyreállása alapján; (2) az okklúziótól disztális fő érágak átjárhatóságának értékelésével – számításba véve, hogy az elsődleges alvadék darabjaira hullhat, melyek aztán elvándorolva a primer elzáródástól távolabb eső ágak okklúzióját okozhatják; (3) a disztális érszakaszok anterográd áramlásának „bemosódási” (wash-in) és „kimosódási” (wash-out) rátája alapján; és (4) a kapillárisperfúzió elemzésével.

Az intracranialis nagy erek atherosclerosisa (ILAA, intracranial large artery atherosclerosis) az egyik leggyakoribb érbetegség, melynek előfordulási aránya például az ázsiai populációban elérheti akár az 50%-ot is. A nemrégiben lefolytatott Warfarin-Aspirin Symptomatic Intracranial Disease (WASID) vizsgálat azzal a megállapítással zárult, hogy ILAA esetén az aszpirinnal kezelt csoportban 19,7%-ban, a warfarint szedő csoportban 17,2%-ban ismétlődött a stroke 2 éven belül. Fontos megjegyezni, hogy az atherosclerosis – szisztémás betegség révén – a koponyaűri kis és nagy ereket is károsítja egyidejűleg, melynek eredményeként diffúz ischaemiás agyi károsodás jön létre. A modern képalkotó módszerek korában most már eszköz is van a kezünkben ezek ábrázolására.