A rutin klinikai tapasztalatok szerint a transzdermális rotigotin tapasz használatának megkezdése után visszaszorult a Parkinson-kór kezelésére adott egyéb gyógyszerek használata, miközben javult a betegek életminősége. Egy kis explorációs klinikai vizsgálatban a transzdermális rotigotin tapasz szintén enyhítette a nocturnalis akinéziát, disztóniát és görcsöket. A RECOVER vizsgálat is szignifikáns hatást igazolt az alvászavarok és a kora reggeli motoros tünetek javításában. 

Nyílt vizsgálatban a transzdermális rotigotin tapasz hatásosságát standardizált kérdőivek segítségével elemezték olyan esetekben, amikor a beteg alvászavarról, illetve a motoros tünetek kora reggeli súlyosbodásáról panaszkodott. Az eredmények igazolták, hogy  a transzdermális rotigotin tapasz csökkenti a kora reggeli motoros tüneteket és javítja az alvás minőségét.

A nyílt, prospektív, beavatkozással nem járó multicentrikus vizsgálatban az idiopátiás Parkinson-kór kezelésére alkalmazott rotigotin tapasz esetén a compliance klinikai körülmények között is kiválónak bizonyult, a transzdermális tapasz tehát a jövőben a szájon át szedhető készítmények alternatívája lehet.

Parkinson-betegeknél emelkedett az osteoporosis incidenciája és az elesések miatt bekövetkező csonttörések gyakorisága az azonos korcsoportba tartozókhoz képest. A Parkinson-kórban szenvedők BMD-értékei alacsonyabbak, mint az azonos korú és nemű, Parkinson-betegségben nem szenvedő egyéneké, így esetükben fokozottabban ügyelni kell a vitaminpótlásra (D-, B12 vitamin, folsav), a BMD-szűrésre illetve az elesések kockázatának felmérésére.

A mozgáskorlátozottság fő forrása Parkinson-kórban az elesés, mely a betegek 38–87%-ánál következik be, és gyakran ismétlődik. A cikkben ismertetett keresztmetszeti vizsgálatban azt találták, hogy a Hoehn Yahr és a Tinetti-teszt, de különösen a Tinetti-féle egyensúly alteszt gyorsan elvégezhető és alkalmas az elesési kockázat becslésére.

Bár a melanoma gyakoribb előfordulását észlelték Parkinson-kórban, a szerzők rámutatnak, hogy a kis esetszám miatt az adatokból nem célszerű messzemenő következtetéseket levonni, csakúgy mint a dohányzással kapcsolatos és a hematológiai daganatos megbetegedések Parkinson-kórban észlet kisebb eséllyel történő előfordulásából sem. 

A Parkinson-kór terápiája főképp a motoros tünetek enyhítésében hatásos dopaminerg szereken alapul. A tünetegyüttes patomechanizmusának pontosabb megértése lehetővé tette a neuroprotekcióban és a levodopa-mellékhatások (pl. pszichózis, dyskinesia) kivédésében fontos szeprepet betöltő szerek kifejlesztését.

A svéd egészségügyi rendszer két legnagyobb adatbázisa közel 50 éves követésre ad lehetőséget. A szerzők a regiszterek elemzésékor azt találták, hogy a két nagy svéd regiszter összességében pontos és szenzitív a parkinsonos megbetegedések tekintetében, azonban a Parkinson-kór és a különböző Parkinson-szindrómák elkülönítése gyakran téves.

A cikk szerzői a PubMed elektronikus adatbázisban 2011. július 17. után, angol nyelven megjelent eredeti közleményekből származó adatokat értékelve összefoglalják a Parkinson-kóros betegek hospitalizációjának leggyakoribb okait, áttekintik a kórházi tartózkodás alatti lehetséges szövődményeket, és ajánlást fogalmaznak meg a betegek optimális ellátására.