8
      
      
        Szimpózium
      
      
        ben megoldható, mint a hematológus-
      
      
        utánpótlás), ez pedig a molekuláris
      
      
        diagnosztika finanszírozásának hiánya.
      
      
        A molekuláris diagnosztika
      
      
        a mieloid malignitások esetében is
      
      
        alapvető fontosságú. Heveny mieloid
      
      
        leukémia miatt évente országosan
      
      
        kb. 300 beteget kezelünk. A betegség
      
      
        prognózisát és kezelését a beteg életko-
      
      
        rán kívül döntően az határozza meg,
      
      
        hogy a citogenetikai eltérés mellett
      
      
        milyen molekuláris eltérések észlelhe-
      
      
        tők. A finanszírozási nehézségek miatt
      
      
        akut mieloid leukémiában még nagy
      
      
        centrumokban is csak az
      
      
        FLT3-
      
      
        és az
      
      
        NPM-
      
      
        mutáció meghatározása történik
      
      
        rutinszerűen. Ezek jelentőségét azzal
      
      
        érzékeltetem, hogy a prognosztikai-
      
      
        lag kedvezőtlen
      
      
        FLT3-
      
      
        mutáció meglé-
      
      
        te esetén a beteget a remisszió eléré-
      
      
        sét követően allogén őssejtátültetés
      
      
        felé kell irányítani. Természetesen
      
      
        óriási jelentősége van sok más mole-
      
      
        kuláris markernek is, ezek között is
      
      
        lehet eredményesen kezelhető mo-
      
      
        lekuláris célpontot találni. Az NGS
      
      
        (
      
      
        next generation sequencing) bizto-
      
      
        san a közeljövő optimális molekuláris
      
      
        technikája, amely kiragadott moleku-
      
      
        lák helyett számos lehetséges moleku-
      
      
        láris célpontról ad egyidejűleg infor-
      
      
        mációt. Fontos lenne, hogy ezek az
      
      
        információk is az államilag finanszí-
      
      
        rozott patológiai diagnosztika részét
      
      
        képezzék.
      
      
        A molekuláris vizsgálatok finanszíro
      
      
        zásának fontosságát az onkohema
      
      
        tológia modellbetegsége, a krónikus
      
      
        mieloid leukémia (CML) példáján
      
      
        szeretném érzékeltetni. A CML ki-
      
      
        alakulásában egyetlen genetikai hiba
      
      
        játszik szerepet, és a kórkép diag-
      
      
        nózisának sine qua non-ja a 9-es és
      
      
        a 22-es kromoszóma közti transzlo-
      
      
        káció, az ún. Philadelphia-kromoszó-
      
      
        ma, illetve a BCR/ABL fúziós gén és
      
      
        transzkriptum megléte. A betegség
      
      
        célzott kezelése, a BCR/ABL tirozin-
      
      
        kináz gátlása a modern medicina leg-
      
      
        nagyobb eredménye. Az első sike-
      
      
        res kezelésről 1999-ben számoltak be.
      
      
        Ma két ilyen gyógyszer, az imatinib
      
      
        (
      
      
        Glivec) és a nilotinib (Tasigna) első
      
      
        vonalbeli szerként felírható számos
      
      
        hazai hematológiai centrumban. Má-
      
      
        sodik vonalban pl. imatinibrezisztens
      
      
        betegség esetén a nilotinib és a daza
      
      
        tinib (Sprycel) felírhatósága néhány
      
      
        centrumban szintén évek óta megol-
      
      
        dott. Ami nem megoldott, de döntő
      
      
        fontosságú, az a molekuláris követés
      
      
        finanszírozása, hiszen a kezelés ered-
      
      
        ményességének megítélése és bizton-
      
      
        ságos folytatása szempontjából a BCR/
      
      
        ABL fúziós transzkriptum szintjének
      
      
        monitorozása alapkritérium, ezt 3 ha-
      
      
        vonta kötelező elvégezni. A moleku-
      
      
        láris monitorozás költsége évi négy-
      
      
        szeri vizsgálat esetén kb. 180 ezer Ft,
      
      
        míg a gyógyszerköltség betegenként
      
      
        imatinib esetében évi 7,8 millió Ft,
      
      
        nilotinib esetében első vonalban évi
      
      
        8,9
      
      
        millió, másodvonalban évi 12 mil-
      
      
        lió Ft, dazatinib esetében évi 12 millió
      
      
        Ft, tehát a korrekt molekuláris moni-
      
      
        torozás költsége a gyógyszerköltségnek
      
      
        mindössze 1,5–2%-a. Ma hazánkban
      
      
        kb. 1200–1250 CML-beteg részesül
      
      
        tirozin-kináz-gátló (TKI-) kezelésben,
      
      
        és ez a kezelés az érvényes ajánlások
      
      
        szerint a beteg élete végéig folytatandó.
      
      
        A jól kezelt CML-betegek életkilátása
      
      
        vélhetően nem különbözik az egészsé-
      
      
        ges egyénekétől.
      
      
        Hangsúlyozni kell természetesen
      
      
        a betegek megfelelő adherenciájának
      
      
        jelentőségét: a tünet- és panaszmen-
      
      
        tes beteg a TKI tablettát naponta be
      
      
        kell hogy vegye. Ennek fontosságát el-
      
      
        sősorban kezelőorvosa hangsúlyozza
      
      
        minden vizitkor, de a betegszerveze-
      
      
        tek és a betegséggel kapcsolatos hiteles
      
      
        és magyar nyelvű internetes oldalak is
      
      
        igen fontos támpontot adnak. A TKI
      
      
        szerek közül az imatinib és a nilotinib
      
      
        megfelelő szedését a gyógyszerszint
      
      
        vizsgálata útján is lehet ellenőrizni,
      
      
        erre a vizsgálatra a Semmelweis Egye-
      
      
        tem I. sz. Gyermekgyógyászati Klini-
      
      
        kájának anyagcsere-laboratóriumában
      
      
        mód van, viszont a lehetőséget csak
      
      
        nagyon kevéssé használjuk ki.
      
      
        A mieloid malignitásoknál maradva,
      
      
        sok orvos kolléga (háziorvos, neuro
      
      
        lógus) szembesült már a poliglobulia,
      
      
        illetve az eritrocitózis vagy trombo
      
      
        citózis okának tisztázására irányuló
      
      
        kérdéssel. A
      
      
        JAK2
      
      
        gén V617F mutá-
      
      
        ciója 2005 óta ismeretes, és a perifé-
      
      
        riás vérből történő mutációvizsgálat
      
      
        e betegek kivizsgálási protokolljának
      
      
        szinte első eleme. A mutáció fennállá-
      
      
        sa esetén a beteg ún. Philadelphia-ne-
      
      
        gatív mieloid neoplazmában szenved,
      
      
        a konkrét diagnózis (polycythaemia
      
      
        vera, esszenciális trombocitémia vagy
      
      
        mielofibrózis) tisztázása a hematoló-
      
      
        gus feladata. Hazánkban évente kb.
      
      
        5000
      
      
        ilyen PCR vizsgálat (
      
      
        JAK2
      
      
        V617F
      
      
        pontmutáció keresése) történik évente,
      
      
        nagyrészt szűrő jelleggel, ennek finan-
      
      
        szírozása sem megoldott, holott a vizs-
      
      
        gálat költséghatékonysága nyilvánvaló.
      
      
        A molekuláris vizsgálatok finanszí-
      
      
        rozásának kérdésével 2014. november
      
      
        26-
      
      
        án a MOTESZ keretében a Sem-
      
      
        melweis Egyetem általános és okta-
      
      
        tási rektorhelyettese interdiszcipliná-
      
      
        ris fórumot hívott össze
      
      
        A terápiához
      
      
        kötött diagnosztika aktuális kérdései
      
      
        címmel, ahol az OEP és az EMMI il-
      
      
        letékes képviselői is jelen voltak, így
      
      
        a régóta ismert probléma megoldását
      
      
        remélhetjük.
      
      
        A már diagnosztizált polycythaemia
      
      
        verában, illetve esszenciális trombo
      
      
        citémiában szenvedő betegek gondo-
      
      
        zásához nem szükséges a progresszív
      
      
        betegellátást igénybe venni, így a hazai
      
      
        betegeket is számos helyen gondozzák.