Basic HTML Version
|
Sitagliptin + pioglitazon mint elsô kombináció
| 2012/2 |
május
◊
11
rulnak az étkezési és gyógyszer-adagolási hibák, valamint
a felszívódás meglassulása.
Terhességhez társuló hypoglykaemia.
Hypoglykaemia
leginkább a 8. és 16. terhességi hét között fordul elô 1-es
típusú diabetesben. A terhesség korai szakaszában három-
szor akkora eséllyel alakul ki hypoglykaemia, mint a fogam-
zás elôtt.
Szándékos hypoglykaemia.
A szándékos inzulintúlada
golás viszonylag ritka, de pontos prevalenciája nehezen
határozható meg. Becslésére leginkább a mérgezéseket nyil-
vántartó regiszterek adatai alkalmasak.
A hypoglykaemia incidenciájának csökkentésére
alkalmas stratégiák
A betegeknek megfelelô edukációban kell részesülniük
a gyógyszeres kezelésrôl, a diétás szabályokról és a fizikai
aktivitásról, illetve arról, hogy e tényezôk miként befolyá-
solhatják a vércukorszintet. A betegeknek el kell sajátítaniuk
a vércukorszint mérésének módszerét, és tisztában kell len-
niük azzal, hogy az egyes mérési eredmények esetében mi
a teendôjük. Visszatérô, súlyos hypoglykaemia esetén spe
ciális programba kell bevonni a betegeket, melynek során el
kell mondani nekik azt is, hogy egy súlyos hypoglykaemiás
epizódot követôen akár 6 hónapon keresztül fokozottan
fennáll egy hasonló epizód veszélye.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Childs B,
et al.
Strategies to limit the effect of hypoglycemia
on diabetes control: identifying and reducing the risks.
Clin Diab.
2012;30(1):28–33.
K. Yoon, H. Steinberg, R. Teng, G. Golm, M. Lee, E. O’Neill,
K. Kaufman, B. Goldstein
A sitagliptin + pioglitazon
kombinációjának hatásossága
és biztonságossága a 2-es típusú
cukorbetegség elsô kezelésében
Egy 54 hetes vizsgálat eredményei
Kettes típusú diabetesben gyakran válik
szükségessé a kezdetben alkalmazott
monoterápia kiegészítése. Az American
Association of Clinical Endocrinologists és
a Canadian Diabetes Association érvény-
ben lévô irányelvei egyaránt kezdeti
kombinációs kezelést javasolnak súlyos
hyperglykaemia esetén.
Amennyiben már a kezelés kezdetén
kombináció alkalmazása válik szüksé-
gessé, úgy többféle lehetôség kínálkozik.
A terápiás terv felállításakor célszerû olyan gyógyszereket
választani, melyek kiegészítik egymás hatásmechanizmu-
sát, hatásuk tartósan fennáll, és nem érvényesül közöttük
káros interakció. Ezen irányelvek alapján a DPP-4-inhibitor
sitagliptin és a PPAR-
g
-agonista pioglitazon kombinációja jó
döntés lehet. A sitagliptin önmagában és más szerek kiegé-
szítéseként is igen hatásos orális antidiabetikum.
A fenti megfigyelések alapján a sitagliptinbôl és pioglitazon
ból álló kezdeti kombinációs kezelés alapvetôen és tartósan,
a betegek által jól tolerálható módon javíthatja a glykaemiás
kontrollt. A korábban már nyilvánosságra hozott 24 hetes vizs-
gálat szerint a kombináció hatására jelentôsen javult a HbA
1c
-
szint, és a tolerálhatóság is kiválónak bizonyult a pioglitazon
monoterápiához képest. Az összefoglalt közleményben e 24
hetes vizsgálat 30 hetes kiterjesztésének tapasztalatait adják
közre, melyben a pioglitazon napi adagját 45 mg-ra emelték.
Betegek és módszerek
A 24 hetes véletlen besorolás, kettôs vak, párhuzamos cso-
portokat alkalmazó vizsgálatban (Sitagliptin Protocol 064,
Clinicaltrials.gov: NCT00397631, Int J Clin Pract. 2011;65:154–
64) az egyik csoport napi 100 mg sitagliptint és 30 mg
pioglitazont, a másik csoport csak napi 30 mg pioglitazont
kapott. A kiterjesztett vizsgálatban a pioglitazon dózisát
mindkét csoportban 30 mg-ról 45 mg-ra emelték.
Eredmények
Az eredetileg randomizált 520 beteg közül 446-an teljesítet-
ték a teljes vizsgálati protokollt a 24 hetes vizsgálatban, akik
közül 317-en léptek be a kiterjesztett vizsgálatba. Ez utóbbi
alcsoportban a kiindulási értékek 100 mg sitagliptin + 30 mg
pioglitazon mellett a HbA
1c
esetében átlagosan 2,5%-kal, az
éhomi vércukorszint (FPG) esetében átlagosan 62,1 mg/dl-
rel csökkentek a 24 hetes periódus végére, míg pioglitazon
monoterápia hatására a csökkenés mértéke 1,9%, illetve 48,7
mg/dl volt. A kiterjesztett vizsgálat végére (54. hét) az elôbbi
csoportban 2,4%-os és 61,3 mg/dl-es csökkenést regisztráltak,
szemben a monoterápia esetében észlelt 1,9%-kal és 52,8 mg/
dl-rel. A csoportok közötti különbség a HbA
1c
-re vonatko-
zóan –0,5% (–0,8 – –0,3), az FPG-re vonatkozóan –8,5 mg/dl
(–16,3 – –0,7) volt. A biztonságosság és tolerálhatóság tekin-
tetében nem mutatkozott lényegi különbség a kombinációs
kezelés és a monoterápia között. A várako
zásoknak megfelelôen mindkét csoportban
növekedett a testsúly a kiindulási értékek-
hez képest az 54. hétre: kombinációs keze-
lés esetén 4,8 kg-mal, monoterápia esetén
4,1 kg-mal (csoportok közötti különbség 0,7
kg [–0,7 – 2,1]).
Következtetések
A kiterjesztett vizsgálatban a kombiná-
ciós kezelés klinikailag jelentôs HbA
1c
- és
FPG-csökkenést eredményezett, szemben
Diabetes, Obesity and Metabolism
A kombinációs
kezelés klinikailag
jelentôs HbA
1c
-
és FPG-csökkenést
eredményezett,
szemben
a pioglitazon
monoterápiával.