76
Állandó rovat
Cikkreferátum
A belső környezet állandóságát, a homeo
sztázist veszélyeztető, elhúzódó vagy
gyakran ismétlődő mechanikus, fizikai,
kémiai, mikrobiológiai, immunológiai
vagy genetikai, endogén vagy exogén,
a szervezet védekező-elimináló reakcióit
kiváltó behatások kockázati tényezők.
Következményeik: elhárító célzatú fo-
kozott mitokondriális oxidatív anabo
lizmus, oxidatív stressz (OS), konszekutív
endotélaktiváció (EA), illetve endotél
diszfunkció (ED), érsérülés. Az endotél
funkció (EF) megóvása, az EF zavarának
helyreállítása megakadályozza az érbán-
talom kialakulását vagy csökkenti annak
súlyosságát.
Az érendotél (VE) igen fontos irányí-
tó „szerv”, amely az egészséges szer-
vezet vaszkuláris homeosztázisának
fenntartásához tetemesen hozzájá-
rul, és részt vesz számos vaszkuláris-
kadiovaszkuláris betegség patomecha
nizmusának alakításában: biológiailag
aktív anyagokkal válaszol a fizikai, ké-
miai és humorális mikro- és makro
környezet változásaira. A szervezeten
belül és kívül keletkező káros behatá-
sokat elhárítandó, különféle vegyületek
előállításán, kiválasztásán és azok szigo-
rú egyensúlyban tartásán keresztül őrzi
a belső környezet állandóságát. ED ki-
alakulásakor éppen e tulajdonságát ve-
szíti el, így lehetetlenné válik a normá-
lis szervműködés. Ha az endotél eredetű
anyagok egyensúlya megbomlik, EA, il-
letve ED jön létre.
Az EA, illetve az ED patogenetikai
szerepe döntő az idült gyulladásos érbe-
tegség keletkezésében és progressziójá-
ban. Az EA nem más, mint a szervezet
védekező válasza az ártalmakra, kocká-
zati tényezőkre. A legtöbb vaszkuláris
kockázati tényező működésbe lendí-
ti az endoteliális molekuláris gépezetet.
Ez az aktiváció a veszélyeztető ártalmak
kiküszöbölésére irányul, így az erekben
gyulladásos folyamat jön lére, amely-
ben egyik vagy másik kockázati tényező
„
önjáróvá” válhat, lassabban vagy gyor-
sabban halad a maga útján
ad finem.
Az ED az ártalmak által kiváltott vá-
lasz következtében indukált endotél ere-
detű – hormonszerű, illetve apokrin,
parakrin természetű – vazodilatátorok,
vazokonstriktorok, növekedési fakto-
rok és gátlóik, proinflammátorok és
antiinflammátorok, protrombotikus és
fibrinolitikus tényezők élettani egyensú-
lyának megbomlása. Az egyensúly meg-
bontói pedig a szervezetet érő endogén
és/vagy exogén ártalmak, kóros állapo-
tok, vagyis kockázati tényezők, illetve
azok kombinációi, amelyek ismétlődé-
sük vagy tartós fennállásuk során a gaz-
daszervezet védekező reakcióláncola-
tát indítják el: fokozott, elhárító célzatú
mitokondriális oxidatív anabolizmus →
több szabad reaktív oxigéngyök (ROS)
→ ha az antioxidáns elhárító rendszer
kimerülése miatt a szabad gyökök kó-
rosan felszaporodnak: OS → konszeku-
tív EA, illetve ED → az eseményláncolat
perzisztálásakor/gyakori ismétlődésekor
érsérülés.
Ha a kockázati tényezőket (akár
a „klasszikusakat”, akár az olyan újab-
ban megismerteket, mint pl. a fibrinogén,
az ox-LDL-K, az apoLp(a), a triglicerid,
a hsCRP, az IL-6 vagy a húgysav magas
szintje, a metabolikus tünetcsoport, az
inzulinrezisztencia, a balkamra-hipertró-
fia, a COPD, a szisztémás artériás falme-
revség, az obstruktív alvási apnoé, idült
gyulladásos állapotok, ösztrogénhiány,
alkoholabúzus stb.) behatóan elemezzük,
feltűnik, hogy e tényezők mindegyike
egyazon hatásmechanizmus alapján ve-
zet (idült) érkárosodáshoz: az eredetileg
elhárító célú fokozott mitokondriális oxi-
datív anabolizmuson keresztül kialakuló
oxidatív stressz és következményes EF-
zavar indukálásával.
A szervezetet érő ártalmak elhárí-
tó mechanizmust indítanak be a koc-
kázati tényezők eliminálására. Lévén
az emberi szervezet aerob működé-
sű, az elhárító ténykedés alapja a foko-
zott mitokondriális oxidatív anyagcse-
re, amelyben szabad gyökök keletkeznek,
és mivel a mitokondriális membránok
az oxigéngyökökre nézve meglehető-
sen rosszul vannak tömítve, a sejtlég-
zés kapcsán felhasznált oxigén mintegy
1%-
a szuperoxid formájában elhagyja
a mitokondriumot. Idős korban, patoló-
giás állapotokban, kockázati tényező(k)
jelenlétében ez az arány ennél is nagyobb.
Az endotél működészavara önma-
ga is konszekutív jelenség, s fontos ös�-
szekötő láncszem az ártalom és a vasz
kuláris konszekutív bántalom között.
A normális, élettani védekező válasz és
az ártalmas sejtaktiváció közti különb-
ség a káros behatások természetének,
mértékének, időtartamának eredője: az
endotélfüggő dilatáció mélyreható, de
átmeneti csökkenése (vagyis az ED) le-
het adaptív jellegű is, ám okozhat érbán-
talmat is más ártalmas belső vagy külső
tényezők jelenlétében, vagy ha az ide-
genszerű stimulusok állandóvá válnak.
Kardiológia
Az érendotél működészavara
Az áttekintés az érendotél-működészavar néhány problémakörének (vaszku-
láris kockázati tényezők, oxidatív stressz, endotélaktiváció, endotél-működés-
zavar, vaszkulopátia, szövet-/szervkárosodás) holisztikus értelmezésére tesz
kísérletet.
J Pharmaceut Scient Innov, 2013. február
