A hajlamosító tényezőket
csokorba lehet szedni:
korábban már előfordult prosztatagyulladás
a húgyhólyag vagy húgycső fertőzése
kismedencei sérülések, traumák ( jellemzően
kerékpározás vagy lovaglás kapcsán)
elégtelen folyadékbevitel
hólyagkatéter viselése
védekezés nélküli nemi aktus
HIV-fertőzés/AIDS
lelki stressz
örökletes családi hajlam stb.
Az utóbbi években jelentős szemléletváltozás
történt a prosztata (dülmirigy) idült gyulladásainak
vonatkozásában (melyet ma leggyakrabban króni-
kus kismedencei fájdalom szindrómának hívnak,
mivel a leggyakoribb panasz a gáttájékon herék-
be sugárzó fájdalom). Az idők során összegyűlt
megannyi, megfelelően felépített klinikai vizsgálat
eredményeképpen jelenleg olyan ismeretanyag
áll már rendelkezésünkre, hogy tényszerű megál-
lapításokat tehetünk ezzel a betegséggel kapcso-
latban. Ennek ellenére elmondhatjuk azonban, hogy
a probléma még mindig sok férfinak okoz komoly
nehézségeket, és persze sok orvosnak is fejtörést,
hogyan kezelje leghatékonyabban a szerteágazó
panaszokat. Ahogy a korábbi évtizedekben uroló-
gusberkekben mondták: a prosztata krónikus gyul-
ladása egyaránt a beteg és orvosa keresztje is.
A zavar általában egy bakteriális fertőzéssel (infek-
ció) veszi kezdetét, ami heveny fájdalomként jelent-
kezik az érintett szervek (leggyakrabban a prosz-
tata és az ondóhólyagok) szöveteiben. Ez az ún.
közönséges (nociceptív) fájdalom. A kezelés meg-
felelően kiválasztott, szükséges ideig alkalmazott
antibiotikumterápia (2 hétig, majd javulás esetén
további 2–4 héten át).
A későbbiekben más szervekre sugárzó, hosszan
tartó, vagy visszatérően jelentkező kellemetlen érzés,
fájdalom a legfőbb jellemző, ami ilyenkor már más
