Mometazon-furoát orrspray hatásossága orrtünetekre, életminőségre, nátha okozta alvászavarra és a nazális nitrogén-monoxid szintre perenniális allergiás rinitiszes betegeknél

Bevezetés
Számos korábbi tanulmány igazolta európai és észak amerikai betegeken a mometazon-furoát (MF) hatásosságát allergiás rinitiszes (AR) betegeken. Ázsiában jelenleg az intranazális kortikoszteroid orrspray-k (INS) használata még nem elterjedt, ugyanis a távol-keleti emberek sok esetben eltérően viszonyulnak egyes gyógyszerek alkalmazásához, mint nyugati betegtársaik. A legfrissebb nemzetközi ajánlások első vonalas (elsőként választandó) gyógyszernek javasolják, különösen az orrdugulással járó, középsúlyos és súlyos allergiás rinitisz formákban. Metaanalízis igazolta, hogy az INS-ek hatása meghaladja a második generációs antihisztaminok hatásosságát (egyes tüneteket illetően – a fordító megjegyzése).

A dolgozat japán szerzői hazai betegcsoporton kívánták a MF effektivitását igazolni, ennek céljából készült az alább ismertetendő vizsgálat. Megelőző tanulmányukban az AR prevalenciáját Japánban 44,2%-nak találták 20–49 éves betegcsoporton, 1540 es mintából számolva (ez igen magas érték a nyugat európai mérésekhez képest – a fordító megjegyzése). Tíz év alatt ez közel 10%-os emelkedést jelent. A vizsgáltak között 20%-nak háziporhoz kapcsolódó perenniális tünetei voltak.

Résztvevők és módszerek
A jelen vizsgálat 57 perenniális allergiás rinitiszben (PAR) szenvedő betegnél alkalmazott napi egyszer 2-2 puff (100 µg) MF orrspray-t vagy placebót; kettős vak, randomizált, keresztezett vizsgálat során. A hatásos és hatástalan hatóanyagot azonos adagolószerkezettel alkalmazták 14 napon át, majd 2 hét kiürülési szünet után fordítva kapták a betegek a placebót illetve a MF-ot. Beválogatási kritérium volt a középsúlyos vagy súlyos PAR, a nazális össztüneti pontszám legalább 3-as értéke egy héttel a vizsgálat kezdete előtt, a házipor-atkára specifikus IgE jelenléte a vérben és a pozitív nazális provokáció.

Minden résztvevőnek naplót kellett vezetni a tüneteit illetően. A nazális össztüneti pontszámot a napi tüsszentések és orrfújások számából numerikusan, valamint az orrdugulás, szem- és orrviszketés, könnyezés szubjektív súlyosságából (0-tól 3-ig terjedő skála) kalkuláltan számolták ki. Az életminőséget a rinokonjunktivitisz életminőség kérdôív (Rhinoconjunctivitis Quality-of-Life Questionnaire) japán változata alapján (JRQLQ), az álmosságot az Epworth Sleepiness Scale japán verziója (JESS) szerint értékelték ki, a vizsgálat 0. és 14. napján, illetve a keresztezés után ugyanígy. Az orrüregi nitrogén-monoxid- (NO) szintet egyszeri kilégzésből kemilumineszcenciás módszerrel mérték meg ugyanezeken a napokon, tehát a kezelési periódusok elején és végén.

Eredmények
Az adatokat átlag ± standard hibaérték szerint adták meg, a szignifikanciát Wilcoxon-teszttel számolták ki. Az álmosság és a NO-szint szempontjából az eseteket két részre bontották a súlyosság alapján.

A MF-tal kezelt csoportban a nazális össztüneti pontszám szignifikánsan alacsonyabb a placebóval kezelt csoporttal összehasonlítva a kezelési ciklus végére (p < 0,001). Egyedi tünetekre lebontva, ugyanez igaz az orrfolyásra, a tüsszögésre, az orrdugulásra is (p < 0,001). Az orrviszketés és a könnyezés esetében az összefüggés valamivel kevésbé volt szignifikáns (p < 0,05). Ha az értékeket a kiindulási állapothoz viszonyítjuk, az orrfolyás, orrdugulás és tüsszögés a MF-tal kezelt csoportban jelentősen csökkent (p < 0,01).

Az életminőség a MF-ot használók esetében a teljes életminőségi pontszám alapján szignifikánsan javulta placebocsoporthoz képest (p < 0,001). A placebocsoportban a napi aktivitást, a szabadban végzett tevékenységeket és a szociális funkciókat jelző pontszámok romlottak az utolsó napi értékelés eredménye szerint. Nem észleltek szignifikáns különbséget a két vizsgálati kar között az alvászavar, álmosság tekintetében. Abban az esetben viszont, ha elkülönítették az enyhe és súlyos-középsúlyos alvászavarban szenvedőket, akkor a súlyos-középsúlyos tünetekkel bírók csoportjában szignifikáns javulást eredményezett a MF-kezelés (p < 0,01).

A nazális NO-érték jelentősen csökkent a MF-ot használók esetében a 14. napon (p < 0,01); változása leginkább a nazális össztüneti pontszámmal korrelált: legalább 4-es érték esetén volt igaz ez az összefüggés, 4 alatt nem változott a NO-szint a MF-ot használók között, akárcsak a placebo esetében.

Megbeszélés
MF alkalmazásának hatására a szubjektív nazális tünetek, az életminőség és a közepes-súlyos alvászavar jelentős javulást mutatott. Egyedi tünetekre lebontva a változások hasonlóak, csak a szignifikancia szintjében észlelhetô eltérés. A szemtünetek együtt változtak az orrtünetekkel, megerősítve azt a korábbi észlelést, miszerint a nazálisan alkalmazott hatóanyag a szemtünetekre is jó hatású. A japán betegeknél észlelt életminőség-javulás egyezik a korábban, más nemzetiségek esetében leírtakkal.

A NO-szint az AR objektív indikátorának tekinthető; változásának iránya és nagysága jól korrelált a szubjektív nazális tünetek súlyosságával és változásával. Korábbi vizsgálatok is – a jelen eredményekhez hasonlóan – a nazális nitrogén-monoxid-szint csökkenését tapasztalták INS alkalmazása esetén, szemben az antihisztaminokkal és antileukotriénekkel, amikor a NO-szint nem változott.

A referáló megjegyzései:
Az INS-ok használata világszerte terjed, párhuzamosan az AR prevalenciájának ismert növekedésével. Bizonyított effektivitásuk miatt az utóbbi évek guideline-jai egyre inkább javasolják alkalmazásukat, sőt a szokásos antihisztamin–INS párosból még inkább az utóbbi került előtérbe. Hangsúlyozzák megelőző hatásukat is, szezonális (intermittáló) AR tüneteinek profilaktikus alkalmazására, a tünetmentes időszakban is jelenlévő látens lokális gyulladás csökkentése útján.

Köztudottan jó hatású, sőt elengedhetetlen eszközei az orrpolipózis kezelésének és a recidívák megelőzésének az INS-ok. Kevésbé közismert, és hazánkban csak a MF esetében törzskönyvezett indikációs terület az utóbbi években szintén a nemzetközi és hazai szakmai ajánlások által javasolt adjuváns alkalmazás akut, bakteriális rinoszinuszitiszben, antibiotikum mellé.

Az említett széles indikáció mellett (AR megelőzése és kezelése, akut szinuszitisz adjuváns kezelése, orrpolipózis) a MF jól tolerálható, alkalmazásának 15 éves időszakában a mellékhatások összesítése alapján nem okozott súlyos, nem várt mellékhatást a több mint 6 milliárd kezelési nap alatt. (Meltzer és mtsai. Allergy and Asthma Proceedings 2011; 32 [2]:159–167).

Referáló: Dr. Helfferich Frigyes PhD
(MH Honvédkórház, Fül-orr-gégészet, Fej-nyaksebészet Osztály)

A cikk megjelenését az MSD Pharma Hungary Kft. tette lehetővé.
Az itt közölt információk a szerző véleményét tükrözik, amelyek eltérhetnek az MSD álláspontjától. Az említett termék felírásakor minden esetben az alkalmazási előírás az irányadó.

2012. augusztus 16.

A megjelenést az MSD Pharma Hungary Kft. támogatta