hirdetés

A sclerosis multiplex (SM) krónikus degeneratív központi idegrendszeri betegség, melynek hosszú távú következménye súlyos, irreverzibilis rokkantság lehet.
Az összefoglaló célja a rokkantság mérési lehetőségeinek áttekintése, illetve a béta interferon rokkantságra gyakorolt hatásának vizsgálata.

 

Az interferon-béta- (IFNB) kezelés nem egyformán hatásos minden RRSM beteg esetében. A nem reagáló betegek kiválasztása, számukra minél korábban más terápia ajánlása még nem megoldott, mint ahogy még nem értjük, miért nem hat az interferon ezekben a betegekben.
Autoimmun betegségekben, köztük SM-ben a krónikus gyulladás és szöveti károsodás kialakulásában fontos szerepe van a regulatorikus T-sejtek (Treg) működészavarának. Az interferon béta gén knock out egerekben (Ifnb–/–) súlyos krónikus gyulladásos és demyelinisatiós EAE alakul ki, jelezve, hogy az endogén interferonnak szerepe van a gyulladás gátlásában. A hatás közvetítésében az IFNB által indukált szövetspecifikus Treg sejtek szerepét feltételezték.
A következő kísérletekben egy specifikus Treg szubpopulációt vizsgálnak és jellemeznek, amelynek szerepe lehet a központi idegrendszerben kialakuló gyulladás gátlásában. 

A szigma-1 receptor agonista és NMDA receptor antagonista dextromethorphan (DM) ismert hatása a neuroprotekció glutamát excitotoxicitás, hypoxia és ischaemiás károsodás esetén, emellett gátolja a mikroglia-aktivációt. Nem ismerjük azonban az oligodendroglia (OL) és oligodendrocyta prekurzorokra (OPC) kifejtett hatását sejtkárosító stimulusokat követően. Sclerosis multiplexben (SM) a demyelinisatio megakadályozásához fontos lenne az oligodendroglia-sejtek védelme, a remyelinisatio forrásaként szolgáló oligodendrocyta prekurzorokkal együtt. Jelen tanulmány célkitűzései között szerepelt a dextromethorphan hatásának vizsgálata citotoxikus molekulák által előidézett OL- és OPC-károsodás megakadályozásában, és az OPC-proliferációra, -érésre gyakorolt hatásának tanulmányozása kevert gliasejtkultúra felhasználásával.

 

A fingolimod gyógyszerrel kezelt SM-betegek 2 második, 3 harmadik fázisú és kiterjesztett klinikai vizsgálatai során észlelt terhességek elemzését végezték el a szerzők. In utero fingolimodhatásról akkor beszélhetünk, ha a fogantatás során vagy előtte 6 héten belül a beteg még szedte a gyógyszert.

Immunmoduláns kezelésben részesülő sclerosis multiplexes betegek esetén használt influenza elleni oltás immunogenitása korábban nem volt ismert. Ezért egy feltáró tanulmány keretében a 2009-es járvány során a H1N1, 2010-ben a szezonális influenza elleni oltás hatását vizsgálták. 

Az SM-es betegek között több a nő, és erőteljesebb immunválasz alakul ki esetükben, azonban férfiakban korábban jelentkezik az idegrendszeri károsodás. Ez utalhat arra, hogy az immuntámadást és a központi idegrendszerben erre kialakuló választ független tényezők is befolyásolják.
Számos autoimmun és neurodegeneratív betegségre jellemzők a nemi különbségek. Létrehozásukban a nemi hormonok mellett az XX és XY kromoszómakészlet mellett kialakuló eltérő génexpressziós mintázatnak is szerepe lehet.
A következő kísérletekben az XX és XY kromoszómakészlettel rendelkező központi idegrendszeri sejtek károsodását vizsgálták EAE modellben. 

A sclerosis multiplex (SM) komplex betegség, fogékonyságára vonatkozóan több mint 100 gént vagy lókuszt, és egyre növekvő számú környezeti faktort írnak le. A családi előfordulás kockázatnövelő hatása jól ismert, de a korábbi vizsgálatokból származó adatgyűjtések megkérdőjelezik az eredmények hitelességét, a torz mintavétel magasabb előfordulási arányt eredményezhet. Szintén nehézséget jelenthet a felidézésből származó torzítás és a családtag diagnózisának helyessége is. A svéd orvosi regiszterek populációs adatbázisokkal történő összevetése lehetővé teszi a kontrollhoz történő hasonlítást, valamint a betegség időbeli és nembeli megjelenésének vizsgálatát. Jelen átfogó vizsgálat 15 millió Svédországban tartózkodó személy adatai alapján, a családon belüli SM előfordulását mutatja be.

A sclerosis multiplex (SM) társulását különböző szisztémás és szervspecifikus autoimmun kórképekkel gyakran vizsgálták. A pajzsmirigy diszfunkciót, valamint pajzsmirigyellenes autoantitestek előfordulását SM-betegekben számos tanulmányban megfigyelték, a pajzsmirigy-diszfunkciót 2,5–10%-ban, specifikus autoantitestek jelenlétét 4–21%-ban találták. Az interferon-béta- (IFNB) kezelésben részesülő SM-betegekben az autoimmun pajzsmirigybetegségek gyakran előfordulnak, azonban glatiramer-acetát- (GA) kezelés mellett nem, bár a hosszú követési időre vonatkozó irodalmi adatok szegényesek. Jelen retrospektív tanulmányban az autoimmun pajzsmirigybetegség és -diszfunkció előfordulását mérték fel hosszú távú immunmoduláló kezelés mellett. 

A sclerosis multiplex (SM), más autoimmun betegségekhez hasonlóan, gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. A magas és növekvő női dominancia rávilágít arra, hogy a nemi különbségek az etiológiában és a patogenezisben is keresendők. Jelen tanulmány célja, hogy felmérje az SM-hez társuló különböző autoimmun betegségek gyakoriságát és nemi megoszlását a kontrollcsoporthoz képest. 

A sclerosis multiplex (SM) gyakori neurológiai megbetegedés a fiatal felnőttekben. Felmerült, hogy a csökkent D-vitamin-bevitel, ill. keringő 25-hydroxy-vitamin-D (25[OH]D) alacsony szintje magasabb SM rizikóval jár, illetve hogy fordított korreláció van a D-vitamin-státus és az SM aktivitás között. Több klinikai vizsgálatot is végeztek, azonban nem lehetett eldönteni, hogy az alacsony D-vitamin-szint következménye-e az SM-aktivitásnak, illetve, hogy segít-e megbecsülni a hosszú távú progressziót és rokkantságot a betegség kezdetén. Mivel a csökkent D-vitamin-szint (

A sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek több mint 40%-ának kognitív károsodása van. A hagyományos képalkotó mérések, mint a makroszkópos léziómennyiség meghatározása, gyengén kapcsolódik a kognitív változásokhoz, mely miatt a kutatás részben a szürkeállományi patológia kognitív funkciózavarban játszott szerepe felé fordult. Ezen tanulmányok közül sokan vizsgálták a hippocampus szerepét. A hippocampus fontos az epizodikus memóriában, mely SM-ben az egyik leggyakrabban érintett kognitív képesség. A jelen tanulmány a hippocampus térfogata és a kognitív teljesítmény közötti összefüggést, továbbá a hippocampus-térfogat és hippocampalis magnetizációs transzfer arányt (MTR) és a hippocampus legnagyobb efferens fehérállományi kötegét képező fornix nagy téri felbontású diffúziós méréseit magába foglaló MR-mérések közötti összefüggéseket vizsgálta.

A sclerosis multiplex (SM) lefolyását előre jelezni képes biomarkerek kutatása napjainkban is folyamatos. A betegség aktivitása MR vizsgálattal monitorozható, azonban jól ismert, hogy az a klinikai kimenetellel nem jól korrelál. A jelen vizsgálat fő célkitűzése az volt, hogy olyan MRI biomarkereket találjon, melyek 5 és 10 éves követés után összefüggenek a betegség progressziójával SM-ben. A tanulmány továbbá vizsgálta a teljes, a szövetspecifikus és a regionális agyi atrófia kialakulásának ütemét SM-es betegekben.
hirdetés
hirdetés
>további ajánlatok

books.medicalonline

 
Tovább a bolthoz