Rásó Erzsébet cikkei

A hazai melanomakutatások immáron két évtizedes múltra tekintenek vissza és három hazai kutatócsoportnak köszönhetőek, melyek az Országos Onkológiai Intézetben, a Semmelweis Egyetemen és a Debreceni Egyetemen dolgoznak. Korábban e folyóiratban már beszámoltunk az Országos Onkológiai Intézetben született eredményekről, a jelen közlemény együttműködésük újabb eredményeit mutatja be. A debreceni kutatócsoport a sokszorosan mutált melanomagenom klinikai jelentőséggel rendelkező új, eddig még nem ismert hibáit figyelte meg, amelyek jelentősége minden bizonnyal felértékelődik az egyre szélesebb körben alkalmazott célzott kezelések fényében. Kutatásaik külön értéke, hogy felhívták a figyelmet a melanoma progressziója során bekövetkező sajátos epigenetikai változásokra, melyek nem járnak a gének struktúrájának további károsodásával, de azokhoz hasonló funkcionális következményekkel járnak. A budapesti kutatócsoport elsősorban kísérleti rendszereken dolgozott, és kimutatta a gazdaszervezet nemének meghatározó szerepét a melanoma progressziójában, aminek háttere az NK-sejtek hormonfüggő működése. Érdekes lehet a glükokortikoidreceptorok szerepének kimutatása is, amely bizonyos leukémiákhoz hasonló szereppel bírhat melanomában. Évtizedes múltra tekint vissza a melanomamatrix kutatás, amelynek újabb eredményei a XVII kollagén és a CD44v3 variánsainak progressziót elősegítő szerepét igazolták. A melanoma ún. kettős vad genotípusa még nem rendelkezik hatékony kezeléssel, ezért izgalmas lehet ebből a szempontból az FGFR, a c-MET vagy a kannabinoidreceptorok expressziójának terápiás kiaknázása, amit a kísérletes rendszereken szerzett eredmények támogatnak. Ugyanakkor nem lebecsülendők a heparinszármazékok vagy a biszfoszfonát alkalmazásával kapott antitumorális hatások sem, amelyek kiegészíthetik a jövőben a célzott terápiákat. Magyar Onkológia 59:275–281, 2015 

Kulcsszavak: melanoma, progresszió, molekuláris markerek, mikrokörnyezet