P. Buchner-Steudel , W. E. Fleig cikkei

Gasztrointesztinális strómatumornak (GIST) az immunhisztokémiai módszerrel bizonyíthatóan CD117-et (c-KIT) expresszáló orsó- és/vagy epitheloid sejtes mesenchymalis eredetű gasztrointesztinális tumorokat nevezzük. A GIST-ek a tirozin-kinázok genetikai megváltozása – ligandtól független aktivációja – nyomán jönnek létre.  A gasztrointesztinális strómatumorok leggyakrabban a gyomorban vagy a vékonybélben fordulnak elő, ritkábban a vastagbélben/végbélben vagy extragasztrointesztinálisan jelentkeznek. A klinikai képet az elsődleges daganat elhelyezkedése és nagysága határozza meg.  A betegség diagnózisának felállításához nélkülözhetetlen az endoszonográfia és a perkután ultrahangvizsgálat. A sebészi módszerrel potenciálisan gyógyítható daganatok esetében nem kell biopsziát végezni.  A betegség prognózisát és kezelését a daganat pato- és hisztomorfológiai jellemzői határozzák meg. Lokálisan előrehaladott vagy áttétes GIST esetén hosszú távú imatinib-kezelésre van szükség, amelyet progresszió esetén fenn kell tartani.   Az immunhisztokémiai módszerrel bizonyíthatóan CD117-et (c-KIT) expresszáló, orsóés/ vagy epitheloid sejtes, mesenchymalis eredetű gasztrointesztinális tumorokat gasztrointesztinális strómatumoroknak (GIST) nevezzük. A CD117 mellett a GIST-ek 60–70%-a a hemopoetikus őssejtekre jellemző CD34 receptort is termeli.