Országos Onkológiai Intézet, Onkológiai Képalkotó és Invazív Diagnosztikai Központ, Budapest Bőcs Katalin cikkei

A fej-nyaki daganatos betegek kezelése többnyire kombinált, műtét, sugárterápia (RT) és kemoterápia alkalmazásával. A kemoradioterápia hatékonyabbá teszi az RT-t, de nagyobb a toxikus hatása is. Az RT utáni reakciókat koraiakra és későiekre osztjuk. A koraiak a kezelés alatt vagy a kezelés után 3 hónapon belül jelentkeznek, legtöbbjük reverzibilis, a későiek az RT befejezése után 3 hónappal vagy akár évekkel, gyakran irreverzibilisek. Sugárnekrózis lágyrészekben, porcban, csontban és az agyban is kialakulhat. A recidív tumor és az irradiáció utáni nekrózis leggyakrabban 2−3 éven belül jelenik meg, elkülönítésük sokszor nehéz. A komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) alapvető diagnosztikus módszerré váltak nemcsak a tumorstádium, a terápiahatékonyság, hanem a kezelés utáni státusz értékelésére, reziduális, recidív tumor megtalálására, valamint a kezelés utáni komplikációk kimutatására is. A terápia után 2−3 hónappal státuszt rögzítő CT/MRI javasolt, és standard képalkotói, valamint szoros klinikai követés, annak érdekében, hogy a szükséges újabb kezelés időben megtörténhessen. Magy Onkol 62:159–168, 2018

Kulcsszavak: fej-nyaki daganatok, CT, MRI, posztirradiációs státusz, szövődmény