Holly R. Wyatt, MD - James O. Hill, PhD cikkei

A sajtóban az elmúlt években sok negatív hangvételű közlemény jelent meg a testtömegcsökkentő gyógyszerekről. Emiatt az orvosok és a betegek egyaránt gyanakvással tekintenek ezekre a szerekre. Mivel azonban a közelmúltban több új, az elhízott betegek hosszú távú kezelésére alkalmas készítmény került forgalomba, érdemes felülvizsgálnunk a gyógyszeres testsúlycsökkentés kérdéskörét. Az életmódbeli változtatások kiegészítőiként e gyógyszerek jelentős segítséget nyújthatnak azoknak a betegeknek, akiknek az obesitassal összefüggésben kialakuló betegségek megelőzése érdekében le kell fogyniuk. A szerzők igyekeznek eloszlatni a testtömegcsökkentő gyógyszerekkel kapcsolatos téves nézeteket, egyben útmutatást adnak az ilyen készítmények minél eredményesebb alkalmazásához.

Újabban megcsappant a testtömegcsökkentő gyógyszerek forgalma, s az orvostársadalom e készítmények rendelésével kapcsolatos elővigyázatossága és kétkedése nem alaptalan. Az egyik ok az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a testtömegcsökkentő szerek alkalmazása nem hozza meg a kívánt eredményt, ráadásul számos nemkívánatos következménnyel jár. A hozzászokás lehetőségét magukban rejtő, stimuláns hatású amfetamin-származékok és a jelentős mellékhatásokat – köztük szívbillentyű-károsodást – okozó „phen-fen” bűnlajstroma megingatta az efféle gyógyszerekbe vetett bizalmat.

A gyógyszercsoport csekély forgalmához az is hozzájárul, hogy az elhízást egészen a közelmúltig nem tekintették betegségnek. Ma már tudjuk, hogy az obesitas élettani és genetikai tényezőkre visszavezethető metabolikus zavar.2 Régebben a kövérség az anyagi jólét, illetve a lustaságot és az akaraterő hiányát tükröző jellembeli fogyatékosság szemmel látható jelének számított. Az elhízott embereket senki sem tekintette orvosi segítségre szoruló betegeknek, a gyógyszeres kezelés szükségessége fel sem merült.