Department of Physology and Pharmacology, Comprehensive Cancer Center (CCC), Medical University of Vienna Moll Herwig P. cikkei

Rosszindulatú daganatos megbetegedésekben leggyakrabban a prognózissal is összefüggő, TP53 gént érintő mutációk azonosíthatóak. Azonban mind ez idáig nem járt sikerrel a  TP53 -mutáns tumorok célzott kezelése. Célunk volt in silico
azonosítani a  TP53 gén mutációinak hatását a túléléssel is összefüggő és terápiásan célozható gének expressziójára, majd az így kapott eredményeket in vitro igazolni TP5 3-vad és -mutáns izogén sejtvonalpárokon végzett gátlószeres kezeléssel. A  TP53 -mutációs státusz alapján 994 beteget két csoportra osztottunk, majd az összes génre Mann–Whitney-tesztet végeztünk, hogy meghatározzuk, a mutáció mely gének kifejeződésével áll kapcsolatban. A célozható kinázok közt a  CHEK1 expressziójának szignifikáns növekedését mutattuk ki a  TP53 -mutáns csoportban. Az A549 izogén tüdőkarcinóma-sejtvonalakon igazoltuk a  CHEK1 -expresszió változását a mutációval összefüggésben, majd egy Chk1 (checkpoint kinase 1) fehérjére specifikus gátlószer hatását vizsgáltuk a sejtek működésére. A gén prognosztikus szerepét Cox-regresszió és Kaplan–Meier túlélési analízis használatával, 1926 tüdőkarcinómás betegen vizsgáltuk, mely során a  CHEK1 expressziójának növekedése rosszabb prognózissal társult. Eredményeink igazolják, hogy a  CHEK1
kifejeződése nagymértékben összefügg a  TP53 -mutációval és a túléléssel is a tüdő rosszindulatú daganatai esetében. Magy Onkol 63:345-352, 2019