Országos Onkológiai Intézet, 1Kísérletes Farmakológiai Osztály, 2Fej-nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központ, 3Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály, 4Nemzeti Rákregiszter; 5Semmelweis Egyetem, 6Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet, Bu Cserepes Mihály1, Nelhűbel A. Györgyi1, Meilinger-Dobra Mónika2, Surguta Sára Eszter1,5, Rásó Erzsébet6, Ladányi Andrea3, Kenessey István4,6, Szöőr Árpád7, Vereb György7, Remenár Éva2, Tóvári József cikkei

A fej-nyaki laphámkarcinómák (HNSCC) világszerte sok emberéletet követelnek. Előrehaladott stádiumú betegek kemoterápiájának fontos támogatója az EGFR-t célzó cetu­ximab. Ugyanakkor számos beteg rezisztenciát mutat, s bár ennek mechanizmusa ismeretlen, felmerült az EGFR válto­zásainak, valamint a sejtproliferációt irányító c-Met jelátviteli útvonalnak a jelentősége. Munkánk során az EGFR vIII többexonos deléció, illetve az EGFR R521K polimorfizmus hatását vizsgáltuk a cetuximab hatékonyságára sejtes, xenograft és klinikai rendszerekben. Emellett a c-Met gátlásának hatását is vizsgáltuk in vitro és in vivo. Eredményeink rámutattak, hogy az EGFR vIII variáns a fej-nyaki daganatokban ritka. A gyakori R521K változat esetén a cetuximab által kifejtett antitestfüggő sejtes toxicitás, valamint az in vivo tumorellenes hatás csak a vad típusú EGFR esetén kifejezett. Ez a különbség a betegek immunfenotípusában és túlélésében nem mutatkozott meg, bonyolultabb mechanizmust sejtetve. A c-Met-gátló SU11274 a cetuximabrezisztens, EGFR R521K heterozigóta genotípusú sejteken és xenograftokban mutatkozott hatékonynak, felvetve a két útvonal egyidejű gátlásának stratégiáját.