Dr. Horvát-Karajz Károly cikkei

 Összefoglalás
 

Haemosiderosis megjelenhet elsődleges betegségként (haemochromatosis), és társulhat egyes kórképekhez is (szekunder formák). A haemochromatosis öröklött jellege régóta ismert, de a HFE gén kóroki szerepének egy évtizeddel ezelőtti igazolása mérföldkövet jelentett a betegség osztályozásában, diagnosztikájában.
 A haemochromatosis az egyik leggyakoribb genetikai betegség, az átlagnépességben mégis viszonylag ritkán ismerik fel, amit az magyarázhat, hogy kevesebbszer gondolunk rá, mint azt valódi gyakorisága igényelné. A bőr bronzszerű elszíneződésén kívül a többi aspecifikus tünet mellett elsősorban a vasháztartást jelző paraméterek (szérumferritin, transzferrin-szaturáció) megnövekedett értékei vetik fel a diagnózis előképét, amit aztán a genetikai elemzés, illetve – ma már jóval kevesebbszer szükségessé váló – májszövettani vizsgálat véglegesít. A kezelés manapság is vérlebocsátáson alapszik.
 Egyre több, a vastúlterheléssel kapcsolatba hozható gént, illetve génváltozatot (allélt) fedeznek fel. Sok közülük nem, vagy csak ritkán vezet a betegség klinikai manifesztációjához. Várható, hogy a jövőben még több, a haemochromatosis kialakulásában szerepet játszó gént azonosítanak, továbbá fény derülhet egyéb betegségekkel fennálló kapcsolatokra is.

Prevalencia

A colorectalis carcinoma a nyugati országokban előforduló leggyakoribb rosszindulatú daganat, gyakorisága Ázsiában és Afrikában 100 000 lakosonként 2,5–13, míg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában 100 000 lakosonként 32–38 közötti. A betegség Magyarországon évente 5000 halálesetet okoz, ezzel a második leggyakoribb daganatos halálok (nők körében az első, férfiaknál a második helyen áll).

Etiológia

A colorectalis rák eseteinek körülbelül 80%-a sporadikus.  Kialakulására hajlamosít az életmód: kockázatát növeli a rostszegény és/vagy zsírdús étrend, az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a mozgásszegény életmód. A megbetegedések körülbelül 20%-a terhelő családi kórtörténet talaján jön létre. Nem soroljuk a familiaris csoportba azokat az eseteket, amikor a beteg családi anamnézisében csak egyetlen vagy néhány – a herediter szindrómák kritériumait nem teljesítő – vastagbélrák fordul elő (ilyen a colorectalis carcinomák körülbelül 15–25%-a).

Familiaris adenomatosus polyposis

Az örökletes szindrómák közül a legismertebb a familiaris adenomatosus polyposis (FAP), amely az összes colorectalis rákok körülbelül 1–2%-áért felelős. A betegséget az APC gén mutációja okozza. Az érintettek mindegyikénél számos adenomatosus polip keletkezik a vastagbélben, és életük folyamán szinte 100%-os valószínűséggel (átlagosan 42 éves korban) betegednek meg colorectalis carcinomában.

Herediter nem polyposisos colorectalis carcinoma

A herediter nem polyposisos colorectalis carcinoma (HNPCC) áll az összes vastagbélrák 4–15%-ának hátterében. A diagnózis a családi anamnézis alapján állítható fel: legalább 2 generációba tartozó legalább 3 családtag szenvedett colorectalis rákban, és közülük legalább 1 esetben 50 év alatt jött létre daganat. Patogenezisében több tumorszuppresszor- és protoonkogén, például az MCC, az APC, a K-ras és a p53 örökletes mutációja szerepel. Az érintett génektől függően a betegség két különböző szindrómában manifesztálódhat. A Lynch I. szindrómában csak a colorectalis tumorok kockázata nagyobb, míg Lynch II. szindróma esetén más daganatok, leggyakrabban a petefészek- és a méhrák kockázata is nagyobb. A HNPCC öröklődésének kockázata 85%, penetranciája 30–70% közötti. Az érintett betegekben a vastagbélpolipok kialakulása nem gyakoribb, de a meglévő polipok gyorsabban válnak rosszindulatúvá. A daganat leggyakrabban a jobb colonfélben jelentkezik.