Dr. Balogh Sándor cikkei

Nincs olyan európai ország, amelynek ne kellene megoldást találnia az elhízás egyre növekvő problémájára. Az Európai Unió országaiban minden ötödik felnőtt elhízott. A gyermekek körében a növekedés még kifejezettebb: 14 millió fiatal túlsúlyos vagy elhízott. A riasztó epidemiológiai adatok tudatában feltehető a kérdés, vajon mit tehet a háziorvos, mi lehet a szerepe e jelenség megfékezésében, amely társadalmi problémává nőtte ki magát.
Míg a széles tömegeket célzó egészségmegőrző kampányok túlságosan általános üzeneteket közvetítenek, a háziorvosok célzottan képesek segítséget nyújtani pácienseiknek és azok családjainak. A lakosságközeli pozícióból adódóan, valamint a hosszú távú kapcsolatnak köszönhetően, az emberek jobban elfogadják a háziorvos tanácsait, mint a különböző szóróanyagokon, posztereken hozzáférhető üzeneteket.

A miniszteri rendelet, amelynek alapján megkezdte működését a jelenlegi háziorvosi rendszer, 1992 márciusában lépett hatályba. Ez természetesen nem az előzőektől alapvetően eltérő rendszerként, hanem a korábbi körzeti orvosi szolgálatokra építve jött létre. A hatályba lépéskor tulajdonképpen semmi sem változott, nem is változhatott, hiszen ugyanazok a körzeti orvosok, ápolónők és asszisztensek dolgoztak ugyanabban a rendelőben  és egészségügyi környezetben. Mai szóhasználattal élve mégis alapvető paradigmaváltás történt, mivel meghatározták, mik a háziorvoslás alapelemei és kiépülésének feltételei. Minderre természetesen nem előzmények nélkül, egy éles határvonal mentén került sor, hanem hosszú előkészítő munka eredményeként, egy változtatni akaró politikai akaratnak és egy változást akaró és váró történelmi szituációnak köszönhetően.

Az évtizedes szakmai előkészítő munkát a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének mintegy 25 éves tevékenysége alapozta meg. Az egyesület, amely már az 1960-as évek végén európai kitekintéssel és kapcsolatokkal rendelkezett, politikamentesen, szakmai érvekkel és eszközökkel, tudatosan munkálkodva segítette elő a majdani megvalósulást. Az elvégzett munka kézzelfogható eredménye volt például, hogy a ’70-es évek közepétől szakorvosi képesítés megszerzésére nyílt lehetőség és létrejött a körzeti orvoslás országos intézete, hogy megalakult a szakmai kollégium, továbbá hogy a körzeti orvoslás a ’80-as évek elején egyetemi kurrikulummá lépett elő. Megalakultak a körzeti orvosi oktatási csoportok, amelyek a ma működő tanszékek elődei voltak. Az érzékelhető változást két fontos tényező alapozta meg: egyrészről az eddig leírt szakmai előzmények és különösen azok jogszabályokba foglalása, másrészről az új típusú finanszírozási rendszer, különösen a rendelkezésre bocsátott többletpénz.